A hatalmas, fényből szőtt testű küklopsz előre lendült, hordószerű hasa megremegett, ahogy felemelte a kéken vibráló kétélű harci bárdját, majd lecsapott vele. Az ellenfele egy vörös tunikát viselő jaguárember a feje felé emelte a pallosát, és ezzel védte ki az ütést, majd egy vakmerő bukfenccel elugrott az őt eltiporni akaró behemót útjából, aztán felugrott, és felemelte a fegyverét, majd egy csapással ketté hasította ellenfele koponyáját. A küklopsz teste csilingelő hang kíséretében apró fénypontokká esett szét. A jaguárember diadalmasan felüvöltött, majd felemelte a pallosát.
A szurkolok felkiáltottak vagy fújolni kezdtek erre. Csak Hawkins volt csendes. Az egyik szélső boxban ültek ő a társai, és a Batui nevű krilil.
– Na mi a terv? – kérdezte Erica. Hawkins megvonta a vállát, majd végignézett a helyiségen. A holografikus harcosokat egy piramis alakú holoprojektor vetítette ki. A falak mentén boxok voltak, amikben különböző fajú, túlöltözött vendégek fogyasztották kedvenc serkentőszerűket. A terem Hawkinsal szemközti végében pedig egy félkör alakú bárpult volt, ami mögött egy majomszerű, ormányos yrrah szolgálta ki a vendégeket.
– Várunk – mondta Hawkins, majd jobbra, a helyiség kijárata felé nézett. Az ajtó melletti boxban Giru üldögélt két társával, az egyik egy kwizek volt, akinek az arcán átlósan egy ronda sebhely húzódott, a másik pedig egy különös lény, akinek sárga, hollószerű fejét fekete tüskék borították.
Legalább vannak akik védjék a seggem. Hawkins belekortyolt a kwizek sörbe. Az ital állaga olyan volt mint a húslevesé, akár csak az íze.
Hawkins Neyyre és Russelre sandított. A manot nyugodt volt, de Hawkins jól tudta, hogy ha valami gond történne a lény úgy pattanna fel, mint az ágyúgolyó. Russelről nem lehetett ezt mondani, a srác feltűnően méregette a bár vendégeit. Erica Jade pedig egy zöld italt iszogatott, aminek az illata mentolos volt. AT meg csak ült.
Hawkins jól tudta, hogy mindennek látszanak, csak békés átutazóknak nem.
– Szuper, mindig csak várunk. – válaszolta a lány.
A szélen ülő Batui felkapta az asztalon mászkáló olajosan fénylő, zöld páncélos bogarat, majd a szájába dobta. Ropogás hallatszott, ahogy a lény tűhegyes fogai átdöfték az apró teremtmény páncélját, majd egy ocsmány csámcsogással péppé rágta a lágy részeket, majd lenyelte.
– Ti emberek türelmetlen lények vagytok. – A krilil megvakarta denevérszerű fülét. – Mindig csak a lövöldözés, meg a sok robbanás. Nem iszmerem a történeteteket, de… Néha rosszabbak vagytok a szkruggoknál.
Neyy lemondóan megrázta a fejét. Russel a krilil felé fordult:
– Szerintem vannak nálunk agresszívabb szerzetek is.
Hawkins újra belekortyolt az italába, majd Russelre pillantott:
– Aha, pár ilyen szerzet szívesen ki fog belezni, hogy ha nem fogod be az arcod, és nem hagyod abba mások fixirozását.
Russel lehajtotta a fejét.
– Már megint durva vagy Hawkins. – szólalt meg Jade.
– Szerintem te is durva lennél, hogy ha a szabadságod lenne a tét. – Trent Batuit felé fordult. – Na melyik a mi emberünk?
Idegen a denevérszerű fejével a holoprojektor felé intett, Hawkins odanézett. Egy férfit látott, aki a bárpult felé sétált. Barna nadrágot és egy szürke ujjatlan pólót viselt, amely szabadon hagyta a karjain dagadozó izmait, és megmutatva a bal felkarján lévő óriási pallost, aminek a keresztvasát két sárkányfej díszítette. A fickónak barna, himlő helyekkel borított arcán volt valami rókaszerű, a szemeiben egy cserkésző ragadozó szellemének lángja égett.
– Szóval ő ez az Acero – jegyezte meg Hawkins –, már csak egy olyan fekete izé hiányzik a szemére és a vállára egy daguli papagájgyík, és kész is lenne a kamukalóz.
Acero odalépett a pulthoz, és odaintette a yrraht, aki azonnal hozott neki egy pohár vízszínű italt.
Batui ránézett Hawkinsra, majd felszisszent.
– Acero nem szórakozik, egy őrült az a fickó.
Hawkins kiitta a kwizek söre maradékát, majd lerakta a korsót az asztalra, majd ránézett AT-ra.
– Bádogpofa, hoznál nekem egy ilyet – mondta, majd megkocogtatta az üres korsót.
– Kijelentés: Látom, már van egy üres korsója.
Hawkins ránézett a robotra, majd Erica felé fordult:
– Ilyen hülye az új haverod, vagy csak teszi magát?
Erica már épp szóra nyitotta volna a száját, amikor újra felhangzott AT modulált hangja.
– Kijelentés: Nincs benne a programozásomba a színlelés.
Hawkins a fejéhez kapott, közben leküzdötte a késztetést, hogy ráordítson a robotra.
– Akkor elmondom neked érthetően. – Minden szót jól megrágott. Próbálta kizárni azt, hogy Batuit felül halk szisszenések hallatszanak. – Fogod ezt a korsót. Elviszed a pulthoz. A csapost megkéred, hogy töltsön a korsóba kwizek sört, majd miután megcsinálta, szépen visszahozod nekem. Érthető?
Hawkins le se vette a szemét a robotról. A férfi hamarosan azon kapta magát, hogy azt várja, hogy a gép bólintson egyet, de ez csak mozdulatlanul nézte.
– Válasz: Semmi bajom az Output kommunikációs programommal. A folyékony frissítő kihozatalának, mint folyamatnak leírása esetembe felesleges.
Hawkins megfogta a korsót, és AT elé rakta. Halk koppanás hallatszott, ahogy találkozott az asztal lapjával.
– Akkor hoznál nekem kwizek sört?
– Válasz: Szíves örömest uram.
AT megragadta az ivóalkalmatosságot, majd felállt, és elindult a bárpult felé.
– Ti emberek azt hittétek, hogy a robotokkal eljött az aranykor, de amikor a szaját teremtményeitek egyre több meglepetészt okoztak nektek, nem csoda, hogy egyre dühöszebbek vagytok rájuk. Talán egyszer visszaszoktok arra, hogy mindent a szaját két kezetekkel csináljatok.
Hawkins ránézett a lényre, majd felsóhajtott. Kicsit kezdett ez a helyzet idegesítő lenni.
– Bocsi, de még a ti népségeteket nem akarta még senki se kiirtani az idegesítő dumátok miatt?
A krilil megrázta a fejét, de a következő pillanatban a tekintete az asztallap felé fordult. Hawkins egy aprócska hernyót látott az asztalon vonaglani. Batuit pofájából egy kék, hosszú nyelv csapódott ki, amelynek a vége hozzátapadt az apró jószághoz, majd berántotta a krilil szájába.
Hawkins megrázta a fejét, majd AT-ét kezdte el figyelni. Látta, hogy sokan a vendégek közül a robot után fordulnak. A szemeikben – már akinek volt ilyen látószerve – félelmet látott.
– Hawkins, már megint túl durva voltál.
Jade a kezeit az asztalra rakta, és kocogtatni kezdte őket az ujjaival. Hawkins közben Giruék felé pillantott, majd a mutatóujjával megkocogtatta a jobb kézfejét, ezzel jelezve, hogy idő van. A majomszerű lény erre letette az italát, majd a társai felé biccentett, akik azonnal a robotot és Acerot kezdték el figyelni.
– Jade, ha esetleg Hawkins a mikrohullámú sütőt csapkodná, akkor azt is védenéd? – AT odaért a pulthoz. Hawkins látta, hogy a robotot Acerotól egy kék selyemköpenyt viselő foxiai, egy aranyszínű nyári ruhát viselő vörös hajú nő és egy marcona kwizek választotta el.
– Ezt jól összeraktad – mondta Hawkins elismeréssel a hangjában.
AT átadta a korsót a csaposnak, aki teli töltötte sörrel. Acero a robot felé nézett, és szemmel láthatólag majd leesett az álla. Hawkins elmosolyodott erre.
Kapás van.
AT elindult vissza az asztalhoz, a kezében a korsóval.
– Honnan ismered Acerot? – kérdezte Hawkins, majd újra a férfi felé nézett. Az továbbra is AT-t követte a szemeivel. Baltával faragott arcán meglepettség ült.
– Acero nem mindig volt kalóz. Régen cserkészkedett, és én voltam az üzlettársza. Bár inkább társzulnék egy Földi tigriszel, mint vele újra.
AT lerakta a korsót.
– Kijelentés: Itt az itala, uram. Ha megkérhetném, elmés megjegyzéseit a közeljövőbe akkor mondja ki, amikor én is jelen va…
Hawkins a szájához emelte a kezét:
– Pszt.
Acero közeledett feléjük. Hawkins most szúrta ki, hogy a fickó tekergőző sárkányokkal díszített, fegyvertáskájából egy SD–23-as pisztoly vaskos markolata kandikált ki. Trentet nem lepte meg különösebben. A Külűrben a fegyvertelenek voltak a gyanúsak.
– Üdv idegen – Acero hangja olyan volt mint a száraz bőr recsegése. A férfi rámutatott a robotra. – Az a tiéd… - Elhallgatott egy pillanatra, apró, ferde szemeit értetetlenül összehúzta.
– Trent Hawkins.
Acero bólintott, de a figyelmét már a robotra összpontosította.
– Acero, de gondolom tudod a nevem – a fejével Batui felé intett –, a murciélago /denevér spanyolul/ elmondta.
– Hányjál bogarat – suttogta Batui. Aceron látszott, hogy nem hatotta meg a krilil sértése.
– Ha egyáltalán ez a valódi neved – szólt közbe Neyy.
A férfi végigmérte a manotot.
– Van eszed. – Acero megdörzsölte az állát, és jobban megnézte magának Neyyt. Hawkins ekkor gondolkodott el azon, hogy kivel is akar tárgyalni, és hogy hová is jutott. – Elég érdekes, hogy manot létedre ennyire távol vagy az erdőitektől.
– Talán lenne nálam ami téged a robotnál és Neyynél is jobban érdekelhet – mondta Trent.
– Azt kétlem – rámutatott AT-re. – Mennyi a robot? –
– Nem eladó. – Hawkins arcán megjelent egy sunyi vigyor.
– Akkor gondolom nem a semmiért dobtad be a csalit.
Hawkins belenyúlt a zsebébe, és előkapta a memóriakártyát, majd megforgatta a kezében. A műanyag lapocskán megcsillant a mennyezeten lévő lámpák fénye.
– Ezért.
Acero nyúlt volna a memóriakártyáért, de Hawkins átrakta a jobb kezébe.
– Egy memóriakártyát akarsz nekem eladni, de azon a memóriakártyán van valami, amiről gondolom, hogy fontos, és nagy fizetséget kérsz érte.
– A Nogura öt automatizált konvojának útvonala van rajta.
Acero bólintott, szemeiben kapzsi fény csillant meg.
– Nocsak.
Ez olyan volt mint amikor egy nagymacska dorombolt. Acero sóváran ránézett a memóriakártyára. Hawkins inkább visszarakta a műanyag lapocskát a zsebébe.
– De csak Prabigatal vagyok hajlandó üzletelni. Ugyan is a kedves főnöködnek van valami, amire nekem szükségem van.
Hawkins látta, hogy Acero szemeiben dühös láng villant.
– Honnan tudjam, hogy nem egy bérgyilkos vagy, akit a Kereskedelmi Kamara küldött?
– Talán mert ezt a memóriakártyát a haverom – Russel felé biccentett –, lekódolta, és a kódot csak Prabigatnak adhatom át. – Trent hátradőlt, majd felnézett a mennyezeten lévő stroboszkópra. – Vajon mit fogsz kapni a főnöködtől, ha kiderül, hogy egy ilyen kecsegtető lehetőséget kihagytál. Nem cukorkát az is biztos.
Acero megdörzsölte az állát. Hawkins szinte hallotta a borosta sercegését.
– Most legszívesebben elharapnám a kibaszott torkodat. – A hangja egy pillanatra morgássá változott. Hawkins nem mutatta, hogy megijedt volna, inkább a bal kezét lassan a pisztolytáskájára csúsztatta.
– Félek, megakadnék a torkodon – mondta Hawkins egy kihívó mosoly kíséretében.
Acero közelebb hajolt hozzá. Hawkins látta a szeme sarkából, hogy Neyy és Jade megfeszülnek, Giru és a társai pedig a fegyverükhöz nyúltak, Russel szokásához híven pedig csak nézett, a szemeiben félelem bujkált.
– Van humorod. Más fickót ilyenért már rég bedaráltam volna , és oda adtam volna a darabjait a famacskámnak vacsorára. Téged csak azért nem, mert egy PHX–20-as van veled. Tudod az a bolygó ahonnan én jöttem, az rohadt sokat köszönhet az ő fajtájának.
– Kérdés: Ezt hogy érti?
Acero ránézett a robotra.
– Hetven évvel ezelőtt a Castellanián az én szülőbolygómon a vegaiak és a domik egy véres csatát vívtak. Egy századnyi PHX–20-as robot érkezett Új Barcelonába a bolygó fővárosába, és felszólították Julio Sanchez polgármestert, áldott legyen az ő neve, hogy a várost adja át a domiknak. De a Julio nem adta át. Ekkor a domik parancsnoka, egy pszichopata segg, utasítást adott a robotoknak, hogy végezzenek minden öreggel, asszonnyal és gyerekkel. De azok megtagadták a parancsot, és egyszerűen szétlőtték a domi katonákat. A következő három napban ostrom alá vették Új Barcelonát a domi csicskások, de…
– Kijelentés: A nagy emberveszteségek miatt a Humán Domínium hadserege visszavonult. A Castellania bolygót egy időre a Vegai Szövetség vonta birtokba, de a belső területeken előállt rossz helyzet miatt inkább oda vonták vissza a hajóikat.
Mindenki elhallgatott. Csak a hangszórókból áradó lágy vonós zene hallatszott, és a vendégek duruzsolása.
– Emlékszel rá – mondta Acero.
– Kijelentés: Vannak történelmi feljegyzések erről az eseményről a memóriámban. De nincs információm róla, hogy részt vettem volna benne.
– Hisz ti olyan egyformák vagytok. – Acero elvigyorodott, kilátszottak megsárgult fogai. – De ilyen szerzetet mint te hetven éve nem látott még senki. Az, hogy épp mostanában tűntél fel az jelenthet valamit. Egy jel, egy ómen.
– Aha, és hogy látsz egy hetven éves kattant harci robotot, amit egy hulla csapat szállítóban találtak, akkor az rögtön azt jelenti neked, hogy az egész univerzum összerohad egy nagy fekete pacában.
– Igazad van Hawkins. Ez prófétai baromság.
Trent megint ledöntött egy kortyot az italából, majd ránézett Acerora.
– Akár rá is térhetnénk az üzletre. – Vette át a szót Neyy. Acero megnyalta a száját, és a manotra nézett.
– Tudod öregem, jó srácnak tűnsz. Aki egy manotal és egy PHX–20-asal járja az űrt. De tudom, hogy ezt csak azért csináltad, hogy belógasd a csalit, és elkapj. Ez ügyes, de sunyi dolog, és általában a bérgyilkosok sunyi alakok.
– Ki beszél – sziszegte Batui. Hawkins kezdte úgy érezni, hogy Acero és a krilil nem barátságban váltak el egymástól.
– Dugulj már el – szólt oda Acero. Batui halkan felszisszent.
– Oké, abba lehet hagyni ezt a párválasztási táncot. – Hawkins látta, hogy Batui úgy nézett rá Acerora, mint egy olyan bogárra akit a következő pillanatban jó ízűen felfalhat. Acero csak rávigyorgott, majd Hawkins felé fordult.
– Van vér a pucádban. – Acero végignézett Hawkinson. – Nem tudom még milyen ember van, de van egy módszer, amivel kideríthettem. – Acero megdörzsölte az állát. Hallatszott a borosta sercegése. – Mennyire vagy jól a Holocellben?
Hawkins a piramisalakú projektor felé nézett, majd újra Acerora.
– Még tíz éve játszottam a Heroes of the Colosseummal Elég jó voltam, csak két srác volt jobb nálam. – Hawkinsnak eszébe jutott a szülőbolygóján lévő füstös kocsma, aminek a közepén két fényből szőtt testű harcos kardja feszült egymásra. A tömeg üdvrivalgása. És egy vörös hajú lány büszke tekintete. Gondolj az itt és mostra pupák.
– Basszus, te az univerzum segglyukából jöttél?
Hawkins felállt, majd fanyarul elmosolyodott.
– Valahonnan onnan – válaszolta Trent, majd mély levegőt vett. A Flynn, a füstös bár és a vörös hajú lány emléke szétfoszlott mint pára a tűző napsugárban.
Acero megeresztett erre egy vicsornak is beillő vigyort.
– Lefoglalom a projektort, és kifizettem az italodat – válaszolta a férfi, majd sarkon fordult, majd elindult a bárpult felé. Hawkins felállt.
– Hawkins, remélem tudod mit csinálsz. – Neyy elkezdte az egyik karmával kocogtatni az asztalt. Hawkins jól tudta, hogy a manotnál ez az idegesség jele.
– Neyy, ezek csak hologramok. – Jade belekortyolt az italába. - Csak annyi baj történhet, hogy esetleg zárlatos lesz az egyik ruha, és megsüti Hawkinst. – Trent ránézett Ericára. – Uhh bocs Hawkins, tudod én ezt a játékot mindig is hülyeségnek tartottam.
– Vagy esetleg ez az Acero csapdába csal minket. Nagyon lojális a főnökéhez.
– Ő ész a hűszég. – suttogta Batuit.
– Jó felőlem a Nótusz VII szentjeinek vezetője is lehet. – Acero Hawkins felé intett. A férfi biccentett, majd felállt. – Az a fő, hogy ő az aki bevisz minket az erődbe. Addig legyetek jók.
Hawkins átvágott a helységen. Nem aggódott egy cseppet sem a társai miatt. Neyy és Erica meg tudja magát védeni, ha esetleg balhéra kerül a sor. Ott volt AT, aki egy harci robot volt – bár egy kicsit kattant-, de azért biztos tudott pár trükköt. Plusz még Giruéknak is megvoltak a fegyverei, és még volt Werdnek pár embere, akik besegítenének, hogy ha meleg lenne a helyzet.
Acero ekkor már a pultra könyökölt, és Hawkinsra sandított.
– Na szerencséd van. Yoruknak – biccentett a yrrah felé, aki nagy buzgón épp egy poharat törölgetett –, meg van a Heroes of Colloseum.
Hawkins bólintott, közben pedig leszidta magát, hogy ilyen gyerekes játékokkal üti el az időt, miközben már csak két és fél napja maradt, erre az egészre…
– Tényleg és mi a tét?
Acero megdörzsölte az állát, majd AT felé pillantott.
– Azzal a robottal elég sokat kereshettek a bolygómon. Ha vesztesz, akkor nekem adod a robotot, és elhúzol erről a bolygóról, a nélkül, hogy üzletet kötnél Prabigatal. Ha én vesztek, akkor persze beviszlek Corsoba, de csak akkor hogyha jó fiú leszel. Áll az alku? – Hawkins bólintott. – Szeretek, játszani tudod.
Acero felállt a bárszékről, majd rácsapott Hawkins vállára. Mint ha csak egy Adoniai sósárkány marka csapott volna le rá. A yrrah átadott Aceronak két kék, műanyag kártyát. A férfi elvette, majd az egyiket átadta Hawkinsnak.
– Ezzel tudsz belépni a fülkédbe. – Hawkins elvette, majd követte Acerot. A bár bal oldali falában két ajtó volt, egymástól egy méternyire. Barna műbőr borította. A bal oldalán, Hawkins mellkasával egy vonalban egy kártyaleolvasó volt. Hawkins végighúzta a saját kártyáját. Búgás hallatszott, majd az ajtó magától kinyílt. Hawkins egy kör alakú szobában találta magát, aminek a falait világosbarna fa borította. A padlót pedig kaleidoszkópszerű kék-piros-zöld mintázat díszítette. Hawkins tudta, hogy a padló lapjai érzékelik a lépteit, míg a falba épített mozgás érzékelők regisztrálják minden egyes mozdulatát. A Flynnen lévő gépeknél régen még fekete kezeslábasokban kellett ugrálniuk.
Trent bezárta maga után az ajtót, majd a szoba közepére állt. A padlót fedő üveglapok fényleni kezdtek, jelezve, hogy aktiválódtak. Rejtett hangszórókból pedig fanfárok harsogó hangja ordított fel.
– Üdvözlöm önt a Holocell 4.0-s kontrollel fülkében. A játékostársa LaTizona61 létrehozott egy arénát a Heroes of the Colosseum 1 nevű programban. Kíván csatlakozni?
Hawkinsal szemben a fal egy része félrehúzódott, majd mögötte egy holoprojektor lencséje jelent meg, ami szinte pillanatok alatt kiköpött egy fénysugarat, ami a levegőben egy fénylappá alakult, amin a Római Colosseum kézzel rajzolt festménye pompázott, előtte pedig szögletes, sötétbarna betűkkel a játék neve.
– Igen – mondta Hawkins, mire a fénylap egy villanás kíséretében eltűnt, helyette pedig egy görögdinnye nagyságú kék-zöld fénygömb jelent meg, benne pedig különböző páncélzatú és fegyverzetű római gladiátorok háromdimenziós modelljei. Ez volt a karakterválasztó. Hawkins belenyúlt a fémbuborékba, majd megbökte a mutatóujjával az egyik harcos t. A fényből szőtt gladiátornak kis kerek pajzsa volt, a bal kezében egy lándzsát tartott, a jobban pedig egy rövid kardot szorongatott. A fejét rácsos, domború sisak takarta. Csak a bal karját védte páncélzat. Hawkinsnak egy pillanatra deja'vu érzése volt. Régen is mindig ezt választotta, egy másik életben. Nyelt egyet, ahogy a harcos terpeszbe vágta magát, előre döfött a levegőbe a lándzsájával, majd vágott egyet a kardjával.
– Akkor essünk neki – Hawkins megropogtatta a nyakát. Mint a régi időkben. A hologram kiugrott a fénygömböl, majd megpördült a levegőben, közben megnőtt. Amikor földet ért Hawkins előtt, már a férfi derekáig ért. A gladiátor ráütött a bal öklével a mellkasára, majd lehajtotta a fejét.
– A VÁLASZTÁSOD A HOPLOMACHUS. – Harsogták a falba épített hangszórók. Hawkins felemelte és kinyújtotta a bal karját, mire a harcos ugyan ezt csinálta. A férfi előre lépett a jobb lábával. A hologram is így tett. Hawkins megropogtatta a nyakát, mire a harcos is úgy tett.
– LATIZONA61 IS VÁLASZOTT, AZ Ő VÁLASZTÁSA. - a komputer hangja elhalkult, miközben Hawkins lába előtt a semmiből megjelent a római Colosseum kör alakú hologramja, a közepén Hawkins gladiátorával. Trent látta, hogy a harcosal szemben lévő bejáratnál egy alak kezdett el kibontakozni a semmiből. – A SCISSOR.
A gladiátor ezüstös láncinget viselt. A jobb kezén egy kampó volt, a bal kezében egy rövid kardot tartott, a fejét pedig egy zárt sisak takarta, aminek az elülső részére egy szörnyeteg vicsorgó pofája díszítette. Hawkins az emlékeibe idézte, hogy mit kell tudni erről a játékosról. Lomha, de mivel egyszerre két vágófegyverrel viaskodik, és a láncing és a lábvédői is oltalmazzák a testét, ezért szinte áthatolhatatlan erőd. Ha Hawkins közel engedi a harcosához, akkor az percek alatt felaprítja.
És akkor fújhatom a bejutást Prabigathoz, és ezzel együtt mindent. Gondolta keserűen Hawkins. Szerencsére Hawkins annak idején a kézifegyverek használatára is kiképezték.
– A kardot rakd talonba – mondta a férfi, mire a gladiátor kezéből eltűnt a kard. Hawkins előre tolta a bal lábát, majd kinyújtotta maga elé a jobb karját, és ökölbe szorította a kezét. A gladiátor is így tett, előretolta a lándzsáját.
Valószínűleg Acero nem kockáztatja majd meg a szemtől szembe való támadást, mert akkor felnyársalja Hawkins lándzsája.
– Ez csak egy újabb csata – mondta magában Hawkins.
