A holoprojektor felett a semmiből hirtelen két harcos tűnt fel. Erica Jade felnézett az italából, ahogy a többiek is. A lány nem kedvelte az ilyen játékokat, sőt jelenleg sikítani tudott volna. Nem bírt egy helyben ülni, hogy ha arról volt szó, hogy csak egy hajszálon múlik a szabadsága, amit nagy nehezen vívott meg.
A lány inkább a harcoló feleket kezdte el figyelni. Bár nem értett az ősi földi fegyverekhez, de azt felmérhette az erőviszonyokat, és látta, hogy Hawkins harcosának bizony nem sok esélye lett volna… ha egy másik fickó irányította volna. De Erica látott pár trükköt Trent Hawkinstól, hogy tudja, hogy a férfinál olyan dolgok mint az ellenfél mérete és fegyverzete, csak másodlagos tényező.
Hawkins harcosa előreugrott és döfött a lándzsájával, de a másik nagyobb darab gladiátor a méretét és páncélját meghazudtoló gyorsasággal balra ugrott a vashegy előtt, majd Hawkins bal oldalára került és megpróbálta oldalba kapni egy függőleges vágással. De a Trent hologram harcosa szembe fordult a kampós kezűvel, keresztben a feje felé emelte a lándzsáját és blokkolta a fegyvere nyelével Acero kampójának vágását, majd félretolta, és a jobb könyökével bevitt egy ütést a másik hologramnak, aki ennek hatására hátratántorodott, de még kinyújtotta a bal lábát és mellbe rúgta Hawkins avatárját, aki szintén földre esett.
Az Acero irányította harcos megindult a levegőben heverő ellenfele felé, hogy megadja a kegyelemdöfést. Erica hallotta, ahogy az eddig a harcot lélegzetvisszafojtva figyelő közönség felsóhajt.
– Vért várnak egy nyilvánvalóan mesterséges összecsapástól – morogta Neyy. Erica Jade jól tudta, hogy innentől mi jön, ha az Acero által irányított harcos pengéje betalál, Hawkins elveszti a játszmát, és ők fújhatnak mindent.
Acero avatárja a földön fekvő ellenfele felé rohant, magasra emelte a kampóját, majd lecsapni készült, de ekkor Hawkins a feje felé tartotta vízszintesen a lándzsát, így megakasztva a csapást, majd a bal lábával egy vízszintes rúgást indított meg, ami miatt a másik hologram oldalra dőlt. A Hawkins által irányított harcos azonnal felpattant, majd döfésre emelte a lándzsáját, de amint a fegyver lesújtott volna, de Acero villámgyorsan keresztbe rakta a kardját és a kampóját maga előtt, ezzel egyfajta ollóba fogva Hawkins fegyverének nyelét, majd jobbra rántotta, ezzel kibillentve a gladiátort az egyensúlyából. Trent függőleges helyzetbe fordította a fegyverét, majd hátralépett. Acero ekkor már újra állt, és a következő pillanatban eltáncolt a támadás elől, majd jobb oldalról támadott, de Hawkins szembefordult vele, maga elé tartva a dárdáját.
– Eddig jól halad a barátotok – morogta Batui.
Russel és Erica egyszerre nézett a denevérszerű idegenre. A krilil hangjában nem elismerés, hanem a cinizmus bujkált.
– Hawkins képzett katona – mondta Neyy. – Tud pár trükköt mutatni a haverodnak.
Acero avatárja megpróbált Hawkins gladiátora mögé kerülni, de az a lándzsája tompább végével mellbe vágta az ellenfelét, majd megfordította a lándzsát, és a hegyével a másik harcos torka felé döfött, aki a kardjával félreütötte a felé száguldó lándzsahegyet.
– Lehet, hogy a Hawkinsz jó harcosz, de viszont Aceroé ez a hely. – A lény rásandított Neyyre. – Aceronak szokása, hogy meghekkeli a programokat.
– Várjunk csak. Ezek az eredeti cellware-ek nincsenek védve a törés ellen? – szólalt meg Russel.
– Ne becsül alá Acerot. Lehet, hogy kívülről egy nagy rohadék trágyalapátolónak tűnik, de belül olyan mint a krokodilkalmár: szunyi, odacsalja a zsákmányát, ész amikor az közel ér, akkor lecsap. Volt idő, amikor együtt dolgoztam vele.
Erica Jade újra a harc felé fordult. Hawkins megakasztotta a lándzsája nyelével Acero kardjának hasra indított vágását, majd teljes erejéből lefejelte ellenfelét. Acero avatárja megtántorodott, de szinte pillanatok alatt visszanyerte egyensúlyát. A feje felé emelte mindkét fegyverét, majd nekirontott Hawkinsnak, aki keresztbe rakta a mellkasa előtt a lándzsáját.
Acero lecsapott, de Hawkins megakasztotta a kampó és a kard vágását a fegyverének a nyelével. De Acero pengéi kettévágták Hawkins lándzsáját. Erica Jade be akarta csukni a szemét de nem ment. Acero avatárja mély hangon felnevetett, majd előrelépett, vágásra emelte a karját. Jade már látta lelki szemeivel, ahogy Kolge-marnak szolgálja fel azt az undorító, zöld kását, amivel a vr’ak táplálkoznak.
Hawkins nem adta magát könnyen. Egy vakmerő hátraszaltóval elugrott Acero kardjának útjából. Hirtelen megjelent a kezébe egy kard.
Hawkins előrerohant vele, és egy köríves csapást indított meg Acero hasa felé. Ellenfele avatárja a kampójával blokkolta vágást.
Jade mély levegőt vett, amikor Trent hátraugrott.
– Már meg isz hekkelte. A játék a valósz körülményeket utánozza. Annak a lándzsának kellett volna négy-öt csapász, hogy ketté törjön. Vannak szemét trükkjei ész néhány törő, aki tartozik neki.
Jade szintre reflexszerűen Russel felé fordult.
– Nekünk is van. – A srác úgy nézett Ericára, mint egy úttestre kitévedt kutya a közeledő légpárnás fényszóróira.
– Jó de még is mi a francot csináljak? Ha megpróbálok én is cheatet nyomni, akkor megtudja…
– De csináltál ilyet nem? – Erica a szavába vágott. Közben Acero avatárja egyre jobban szorítja visszafele Hawkins harcosát, aki már alig bírja annak kivédeni az ütéseit. Mintha a nagyobb darab harcos gyorsabb lett volna az átlagnál, bár a hologramoknál az ember nem tudhatta.
Russel bólintott.
– Az a titka, hogy egy terembe kell lenni a kontrollelel, és maximális szórással sugározni a jelet.
Erica felállt és körülnézett, közben elvette Hawkins félig üres korsóját.
Jade elindult balra, közben a szeme sarkából a vívó hologramokat figyelte. Látta, ahogy Hawkins lesújt Acero vállára, de a penge lecsúszik a fényből szőtt vállvértről. Acero egy csuklómozdulattal Hawkins feje felé vágott, aki hárította a csapást.
– Visszajövök – suttogta. Megvívja a saját csatáját, ameddig Hawkins is a saját ellenfelével birkózott. Látta, hogy Russel szólni próbált, de Neyy egy nyugodt pillantással csendre intette a srácot. Erica elindult, közben figyelte a bár vendégeit. Látta, hogy egy kwizek felugrik, majd felüvölt, miközben kidöntötte az asztalon lévő italát. A bal oldalára dőlt korsóból kiömlött a húsleves szerű folyadék, egy tócsát alkotva a faasztalon.
Egy rákszerű cabroi felpattant az asztalra, és össze csattantotta az ollóit, miközben felcsicsergett.
A bár vendégei ugyan így öklüket, az ollóikat, csápjaikat vagy más egyéb fogó testrészeiket. Üvöltésekkel, kerregésekkel, színes buborékok eregetésével, vagy telepatikus hullámok kibocsátásával jelezték, hogy maximálisan elégedettek a harc mostani állásával.
Jade tovább haladt, a szemei ide-oda jártak, mint a bujkáló prédát kereső ragadozónak.
De semmi. Csak az őrjöngő, hullámzó tömeg üvöltése és a különböző hangok katatóniája szárnyalt a mennyezetig. Jade újra körülfuttatta a tekintetét az asztalokon, ekkor szúrta ki a mécseseket. Gömbölyű kis edénykék voltak, amelyeknek a tetején kék lángok táncoltak.
Újra végig nézte a termet, majd ekkor a szélső, fal menti asztalnál észrevett egy furcsaságot. A mécses tetején lévő kék láng mozdulatlan volt, meg se remegett. Erica közelebb sétált. Persze lassan, ráérősen, nem látszott rajta a sietség. Annak idején amikor még mások kizsebeléséből élt megtanult „láthatatlanná válni”. Jade látta, hogy az apró tűzcsóva nem egy kanócon ül, hanem a levegőbe lebeg. Erica látta, hogy a mécsest egy barna bőrű férfi figyelte meredten a lángot. Erica nem nézte hosszan a fickót, újra a viadalt kezdte el figyelni.
Hawkins és Acero örült táncot jártak, ahol Acero vezetett; folyamatosan ostromolta Hawkins avatárjának védelmét, aki alig győzte hárítani a harcos csapásait.
Jade újra a mécses felé pillantott, és látta, hogy a lángok között egy fényből szőtt kék lapocska lebegett, amin betűk és számok száguldoztak le. Újra Hawkinsék felé. Trent gladiátora épp hárított egy hasa felé célzott döfést, majd visszacsapott.
Erica jobban megnézte a férfit. Látta, hogy egy fekete póló felett, barna inget viselt. A haja pedig zsíros rasztákban lógott a homlokára. A bal kezén pedig egy ujjatlan kesztyűt viselt. Jade ahogy jobban megnézte, és már tudta, hogy az egy kontrollelkesztyű.
Hawkinsék felé pillantott. Trent avatárja épp megakasztott a lába felé mért vágást. Acero továbbra is szemmel követhetetlenül gyorsan vagdalódzott. Erica ránézett a fickóra, majd belenézett a korsójába. A kwizek sör tetején már kövér zsírcseppek úszkáltak. Erica jól tudta, hogy a kwizek konyha elég fűszeres volt, hogy szétmarja más humanoid lények gyomrát. Igazából csak a kwizek sör volt fogyasztható, de ahhoz is gyomor kellett. Jade is csak egyszer kóstolta, de utána két napig a Renegát mosdójába járt.
Erica látta, hogy a mécses közepén egy kristály díszelgett. Talán a sörben lévő erős fűszerek szétmarják. Erica elmosolyodott, közelebb lépett. Látta, hogy a fickó is felnézz, előbb meglepetten, majd az is elvigyorodott, csálé, sárga fogai kilátszottak.
Erica két lépést tett, majd úgy tett mint aki megbotlott volna valamibe, a kwizek sör kifröccsent, pont bele a mécses közepébe. A fickó meglepetten lenézett, és látta, hogy a sárgászöld színű ital pontosan a hólóvetítő prizmára fröccsent, ami kék szikrák kíséretében úgy olvadt szét, mint az érett gyümölcs az üstben lekvárfőzéskor. A levegőt ózonszag töltötte be, ahogy a maró folyadék lassan eljutott az aprócska komputer processzoráig. A kék lángok gyorsan apró fényrészecskékre estek szét, és eltűntek.
A fickó hirtelen felpattant, majd Ericához lépett:
– Te rohadt kis ribanc, ezért meg… – de a monológját félbeszakította a bal pofacsontjához nyomódó hatalmas mordály csöve.
– A helyedbe nem tenném – mondta Neyy, halálos nyugalommal a hangjában. Jade közben a holoprojektor felett harcoló két hologram felé nézett, és látta, hogy mindkettő elhalványul egy pillanatra. Erica elmosolyodott, amikor Hawkins előrelendült, felfele vágott a kardjával. Acero próbálta a kardjának lapjával hárítani a csapást, de ekkor Hawkins hasba rúgta, majd előreszegezte a kardját, és döfött. A kard hegye behatolt Acero avatárjának testébe, ami apró fénypontokká robbant szét.
A közönség egyként üvöltött felháborodásának jeleként, mert a kedvencük veszített. Jade elvigyorodott, de ez a mosoly azonnal lefagyott az arcáról. Az egyik bejáraton keresztül egy tucatnyi skrudd özönlött be, és fogta rá Neyyre a fegyverüket, de hirtelen Giru és a két társa is felpattant, majd szintén becélozták Acero brigantijait.
– Ez gond ugye? – kérdezte Russel. Jade rásandított Russelre, aki épp most érkezett oda.
Hawkins kinyitotta a kontrollelszoba ajtaját, de hátra is hőkölt, amikor Acero arca jelent meg. A fickó amúgy sem szép képét a düh egy troll félelmetes maszkjává torzította. Acero előrelépett, és szinte ugyanabban a megragadta Hawkins pólójának a nyakát. Hawkins már csak azt érezte, ahogy a háta és a fal összeütközik.
– Csaltál, rohadj meg! – mondta Acero. Eddig nyugodt, ragadozó macskára emlékeztető szemeiben most a harag tompa fénye lángolt.
Na ez az igazi Acero. Gondolta Hawkins. Az ilyen fickókban mindig rejtve van az agresszió, arra várva, hogy kitörjön, és tomboljon egy jót.
– Tényleg? – kérdezte gúnyosan. – Kicsit túl gyorsan mozogtál a játéktéren. Ja és szétvágtad a dárdám nyelét egy csapással, amihez normális esetben több vágás kell. Olyan esetben, amikor az ember ellenfele nem csal.
Acero szája remegni kezdett. Hawkins nem lepődött meg volna azon, hogy ha a fickó, most arcon vágná, és az ütés ereje felnyomná az orrát az agyába.
– Nem vagyok csaló, te szarházi – közben Hawkins óvatosan kicsatolta a fegyvertáskáját, és kivette a pisztolyát, majd Acero hasfalához szegezte.
– Lehet, hogy nem vagy csaló, de mindjárt hulla leszel – Acero lenézett a pisztolyra, majd Hawkinsra. – Figyelj én nem szeretek embert ölni, túl sok mocsokkal jár, valamint hullaként nehezen tudsz bejuttatni a táborba. Azon a memóriakártyán mint mondtam fontos infók vannak kódolva, a kódot csak én tudom… – Elhallgatott. Látta, hogy Acero lenézett a pisztolyra, majd újra rá. – Ha valamelyikünk holtan marad itt, akkor az nagyon, de nagyon szar lesz a másiknak.
Acero elengedte Hawkins. A férfi meglepetten látta, hogy a pólója nyaka kinyúlt, olyan erősen markolta a kalózvezér. Vajon mit csinálna a torkával?
Basszus, biztos kitépné a gégém.
– Most agyon tudnálak lőni. – Morogta Acero. Hawkins elrakta a pisztolyát.
– Üdv a klubban – mondta Hawkins, majd egyszerűen kisétált kikerülve Acerot. Hawkins látta, hogy a bárban elszabadult a pokol. Giru és társai egy csomó skruddra fogták a fegyverüket, akik ugyanúgy a célon tartották a sajátjukat. Neyy pedig egy nem éppen bizalomgerjesztő fickó arcához szorította a fegyverének a csövét. Erica pedig Neyy bal karjába kapaszkodott.
– Mi folyik itt? – kérdezte Hawkins.
– Ők az én kis személyi fogdmegjeim – Acero a skruddok felé biccentett. – Ha valakinek nem tetszik valami, akkor ők közbe lépnek. – Egy cápaszerű vigyort eresztett Erica felé, aki látványosan megremegett erre. – Csak ha elvégzik a munkájukat gyakran kell orvost hívni vagy takarítókat. Bár inkább az utóbbit. - Hawkins rásandított Acerora, majd a kezét a fegyveréhez csúsztatta. Acero ezt észrevette, és felhahotázott. – Mennyi golyó lehet a te pisztolyodba? - kérdezte. Majd rámutatott Neyyre és Giruékra. – És vajon az ők stukkerjaikban? Lősz, neked annyi. Itt vérfürdő lesz.
Hawkins levette a kezét a pisztoly markolatáról, majd belenézett Acero szemébe.
– Most rohadt nagy legénynek hiszed magad, mi? – A fickó elvigyorodott erre. – Ki akarsz engem nyíratni, ha nem adom át azt a memóriakártyát. Csak egy valamit felejtesz el… – Látta, hogy a kalóz felhúzza a szemöldökét. – Giruék Werd emberei, bár gondolom azt nem felejtetted el, hogy a memóriakártyán szinte feltörhetetlen kódolás van. Ja és azt elfelejtettem megemlíteni, hogy Werd mondta nekem, hogy Prabigat nagy cimborája.
Acero arcáról lefagyott a vigyor. A szemeiben újra harag villant fel, de Hawkinst mást is felfedezett bennük: tehetetlenséget.
– Azt akarod, hogy bevigyelek a főnök erődjébe? Rendbe, kecsegtető az ajánlatod. Gondolom a fegyvert kéred cserébe? Megkaphatod, de meg fogsz lepődni, hogy egyesek mit képesek fegyvernek nevezni.
Hawkins megengedett magának egy félmosolyt.
– Nyugi láttam már különös dolgokat. Nem fogok meglepődni
– Na arra kíváncsi leszek… – válaszolta Acero. – Amikor a nap már közeledik a nagy Északi Gránithegység felé, akkor legyél a város keleti szélén a bejidek karámjainál.
– Remélem, hogy most utoljára kellett veled együtt működnöm – mondta egy vigyor kíséretében Hawkins. Acero hátat fordított Trentnek, majd elindult a helyiség kijárata felé. A skruddok követték főnöküket.
Hawkins is ment már volna. Látta, hogy a bár vendégei ellenségesen méregetik, vagy méregethette. A férfi nem tudott rájönni melyik melyik testrészükkel láthatnak.
– Szerintem menjünk – mondta Hawkins, majd sarkon fordult, mikor hirtelen beleütközött egy ismerős alakba. Egyből felismerte AT-ét. A gép ide-oda forgatta a fejét, mint ha keresett volna valamit. – Gyere Bádogpofa.
– Kijelentés: Nem látott egy különös emberi fajba tartozó férfit?
– Hogy mit? – kérdezte Hawkins, miközben elindult a bár kijárata felé. Erica és a többiek követték. A férfi úgy ismerte
– AT, csak egyedül ültél ott – mondta Neyy.
Hawkins nem vágta, hogy most miről beszél a manot és a robot, de hogy majd kíváncsi lesz rá az biztos, persze csak miután elhozta a fegyvert a kalózvezértől.
Kezd fura lenni az ügy.
