Russel határozottan nem érezte jól magát.
A csapatszállító légkondija már régóta elromolhatott, ami miatt a bent lévő levegő párás lett, és a bent lévő testek bűzétől nyomasztó. Szinte úgy nehezedett a srác tarkójára mint egy nehéz takaró.
Steven és Werd az első ülésen ült, a hátuknál még négy szék volt, elrendezve a helyiség falai mentén. Ezeken egy kwizek ült, két emberi férfi. Az egyik vörös hajú volt, a másik pedig mohikánstílusban hordta a fizuráját. Érdeklődve figyelték, ahogy Giru és egy háromszarvú, vörös, pikkelyes bőrű devliai épp kártyáztak. Előttük a falat pedig egy háromszög alakú embernagyságú ablak foglalta el, amin ki lehetett látni az előttük lévő dzsungelre.
– Miért jöttél el a Földről? – kérdezte Werd.
Russel nem akart válaszolni. Ideges volt, nem tudta miért. Talán, hogy nem kapja meg a pénzét, hogy ha Hawkinsal történik valami. Esetleg, hogy Erica Jade ott marad.
De ennek ellenére kicsúszott a száján.
– A Tellusról jöttem.
A barna bőrű férfi felkuncogott, majd újra végigellenőrizte a rendszereket.
– A Külűrbe a legtöbben jönnek valahonnan. Föld, Tellus, Exodus, Meru? Szép világok, csak unalmasak.
Russel inkább az előtte lévő gömbkomputert fürkészte.
– Történt pár dolog.
– Értem. Nő, esetleg fiú? – Werd közelebb hajolt. – Mindenkinek meg van az oka, hogy ide jöjjön a Domínium háta mögé. – A fejével a hátul ülők felé bökött. – Girut például elüldözték a bolygójáról, mert megvert egy vegai hivatalnokot. Artie azért jött ide, mert a helyi bank szinte minden pénzét kiperelte tőle. Chad – a mohikánfizurás feléjük nézett –, csak azért jött ide, mert utálta a kötöttségeket. Meglógtál a sorozás elől?
– Az is – válaszolta Russel. Kezdett neki terhes lenni ez a beszélgetés.
– Én a Külűrbe születtem – Werd kinézett a fákra. - A nagyon régi őseim úgy háromszáz évvel ezelőtt megelégelték, hogy a Próféta hite túl merevvé vállt. A fenébe is, élni sem lehetett. De háborúzni sem akartak. Ezért űrhajókra szálltak, de előtte a Földi fejesektől kikönyörögtek egy egész bolygót. Ők pedig hajlottak rá, mivel nem akartak egy újabb polgárháborút. Eljutottunk Új Cordoba bolygójára, de többet nem léphetünk be Mekkába.
Russel csak nézett.
– Ezt most miért mondta el?
Werd titokzatosan elmosolyodott.
– Ez a hely, a Külűr a száműzöttek utolsó menedéke. Ki ilyen, ki olyan okból. Például én azért, mert az egyik ősöm megelégelte, hogy nem ehet disznóhúst, és nem rúghat be. Pedig jó lenne látni a Mekkai nagymecset romjait.
Hirtelen felpittyegett a hajó kommunikátora jelezve, hogy befutott egy hívás. Werd azonnal kapcsolta.
– Werd! – szólalt meg Neyy hangja a hangszórókból.
– Már szétaggódtam miattatok az agyam.
– Akkor remélem, hogy maradt még! Mondom a tényállást. Prabigat halott. A kalózok egymást ölik. Hawkins pedig elkapta Acerot, és jelenleg élő pajzsosdit játszik vele.
Werd odaszólt Girunak.
– Giru, mérd be Neyyék jelét!
A nagy darab szőrös humanoid leült a fegyverkezelő pulthoz, és szakavatott mozdulatokkal végigzongorázott az éríntőképernyőn.
Werd közben lenyomott pár gombot a saját konzolján, mire a csapatszállító belseje megremegett, ahogy a VTOL turbinák működésbe léptek, hogy felemeljék a nehézkes járművet. A bozót rázkódni kezdett, ahogy hatalmas cserebogár szerű rovarok röppentek ki, és rontottak rá a felszálló hajóra. Russel hátrahőkölt ahogy az egyik dög szinte nekicsapódott az ablakhoz, és megpróbált a rágóival lyukat rágni rajta.
– Hol is van az a gomb? – kérdezte Werd, miközben a bogáról tudomást sem véve keresgélt valamit a pulton. Russel felnézett a teremtményre, aminek a szüntelenül járó rágói hatalmas karcolásokat ejtettek az üvegen.
– Van egy kis gond – mondta Russel, belenézett a dög pofájába, és látta, hogy valami folyadék jött ki belőle, ami az üvegre érve sercegni kezdett, majd átment rajta egy csepp formájába, ami pont Russel lába felé tartott. A srác gyorsan balra rántotta azt. Nem akarta tudni, hogy mit csinálna ez az anyag a testével. Újabb bogarak röppentek ki az erdőből, és vetették magukat a csapatszállítóra.
Már mindenhonnan hallatszott a karistolásuk.
– Áhh meg is van – mondta Werd, és a mutatóujjával megbökte az éríntőképernyőn lévő fénykört.
Közben a bogár már egy csecsemőfejnyi lyukat rágott az üregbe, és már bedugta a fejét rajta. Russel már csak a bogár csáprágóira, és a pofájából csorgó savra bírt figyelni.
– Ja, tényleg! – mondta Werd, és az öklével rávágott. A képernyőn megjelent egy felírat: Elektromos túltöltés.
A teknősalakú transzporter burkolatát a következő pillanatban elektromos kisülések járták át. A teremtmények sikolyai és kerregései elhallgattak, helyette csak az egyre halkuló berregés hallatszott, az ablakon lévő bogár is sértett ciripeléssel repült el helyszínről.
Gyorsan a lombkorona szint felé emelkedtek, majd elindult a láthatáron feketéllő hegység felé. A roppant tömeg előtt Russel meglátta egy lángoló város vöröslő foltját. Ahogy jobban erőltette a szemét, azt is észrevette, hogy felette pár vadászgép és csapatszállító üldöz egy karcsú, áramvonalas hajót.
– Na azok ott gondot jelenthetnek.
Az erőd bástyáin – mint hatalmas keselyűk a fészkükben – óriási ágyuk gubbasztottak. A jobb szélső hirtelen feléjük fordult, majd lőni kezdett.
A sikló jobbra tért ki a lövedékek elől. Giru megnyomott pár gombot, mire a fémpadló megremegett, ahogy kilőtték a rakétát. A lövedék átsüvített a levegőn, és becsapódott a hatalmas fémalakzat oldalába. A robbanás ereje leszakította az ágyú tetejét, a többi pedig felemésztődött a robbanásban. Werd közben lehajtotta a csapatszállító orrát, ezzel kitért a jobb oldali ágyú lövései elől, majd energiát adott a hajtóművekbe. Russelt a székébe préselte a gyorsulás.
– Kicsit vicces volt a bogaras balhé, nem? – kérdezte Werd. Steven elsápadt erre, majd a másik fickó felé nézett. A pilóta jobbra döntötte a borkormányt. – Amúgy ketten jönnek felénk rosszul. Két Mamba.
A srác csak elhűlve tudott erre nézni. A mambák gyors és veszélyes vadászgépek voltak. A Humán Domínium több mint 60 éve használta őket.
– Mamba?
– Nem lehetnek rosszabbak mint a berregők – lejjebb vitte a siklót, aztán Stevenre pillantott. – Csak nem félsz a bogaraktól?
– Nem! – kiáltotta Russel. – Legalábbis eddig nem.
Hawkins még mindig a kalózokkal nézett farkasszemet, az előbb zsákmányolt fegyverének csöve pedig Acero nyakához nyomódott. A hátánál pedig a Futrinka. A távolból pedig lövések hangjai, ahogy a kalózok hajói üldözőbe vették a fejvadászt.
Werd még sehol.
– Szóval rühellnek téged? – kérdezte Hawkins, végignézve a kalózokon, akik továbbra is a két férfira fogták a fegyverüket.
Acero amennyire a torkára szoruló kar engedte bólintott.
– Szerintem ha lepuffantanál, akkor minimum megköszönnék, ha csak nem elkezdenék egymást gyilkolászni – tette hozzá Acero.
Trent közelebb hajolt a fickó füléhez.
– Nem lenne jó, hogy ha ötleteket adnál.
Acero felkuncogott.
– Bolond vagy, de a bolondok érzik az élet igazi ízét.
– Pofa be!
Hawkins megropogtatta a nyakát, és figyelni kezdte az eget. Werd sehol…
Felsóhajtott, majd továbbra is csak annyit tette, hogy morcosan nézett a kalózokra. Háromtucatnyian lehetnek, és ahogy látta a tetőkre még érkezett jó pár. Annyit tehetett, hogy Acero válla mögé hajtotta a fejét.
– Ha valamelyikőtök aktiválni meri a fegyverét, akkor esküszöm lelövöm!
Primitív fegyverek kattogása és az erőforrások zümmögése hallatszott.
– Mármint Acerot – mondta, de a kalózok nem eresztették le a fegyverüket, de viszont amennyinek elektromágneses cucca volt…
A tér egy hatalmas csalivá változott…
Több irányból berregés kezdett el hallatszani, ami egyre hangosabb lett. Trent becsukta a szemét, amikor a háztetőkön lévő lövészek hátrafordultak, és tűzelni kezdtek, magas hangú kerregések és sikolyok hallatszottak. Az egyik fickó felkiáltott, ahogy a hátánál megjelent egy óriási bogár sziulettje. A következő pillanatban a bestia gyermekkarnyi méretű rágói egyszerűen letépték a férfi karját. A sikolya betöltötte az egész teret. Hirtelen berregők zúdultak rájuk minden irányból a kalózokra vetve magukat. A haramiák azonnal feléjük fordultak és tűzet nyitottak, de azok csak jöttek. Egy elpusztult bogár helyére kettő lépett, hogy messiási dühvel vessék magukat a brigantikra.
Hawkins azonnal ellökte magától Acerot, majd a Futrinka felé kezdett el rohanni, de a másik a fickó elkapta a pólónyakánál fogva és visszarántotta.
– Van egy kis üzleti ügyünk.
Acero nem tudta befejezni a mondatot. A férfit jobbról szinte legázolta egy bogár. Elengedte Hawkins grabancát. Trent előre esett, de azonnal felpattant. Látta, hogy a kalóz a földön fekszik, felette pedig a feldühödött bogár, és a borzalmas bestia rágói egyre közelebb és közelebb hatoltak a férfi arcához.
A Futrinka is megindult előre. A mellékutca bejáratában álló tank a lövegtornyát a felé száguldó jármű felé fordította, de a Futrinka gyorsabb volt. Kilőtt egy rakétát, ami átfúrta magát a tank páncélzatán, majd berobbant. A hatalmas tűzgolyó belülről vetette szét a fémmonstrumot.
Hawkins elugrott a robbanás hatósugarából, de a lökéshullám így is megdobta, a robbanás hangja pedig nekifeszült a dobhártyáinak.
Trent szédült, a füle zúgott, a világ pedig homályos volt. Az első hang ami eljutott a füléig a rovarok és az emberek sikolyai voltak.
Érezte, ahogy egy szőrös kar a dereka köré fonódik, és felnyalábolja. Morajlás jutott el hozzá, ami lassan értelmes szavakká formálódott.
– Ro… nehéz vagy Hawkins.
Az a nagy és szőrös valami lelökte egy hideg padlóra. Trent előtt a világot szürke és barna foltok alkották.
– Hawkins! – jutott el hozzá egy fiatalos női hang.
– Sokkot kapott – hallotta Alyssa színtelen és rezignál hangját. A foltok lassan összeálltak, és átváltozott a Futrinka belsejévé és Hawkins társaivá.
A férfi balra köpött. Amikor sikolyt hallott. Erica Jade szinte fénysebességgel ugrott hátra, amikor egy berregő elkezdett benyomakodni a Futrinka belsejébe. A lény rágói dühösen csattogtak. A szájából kicsöpögő sav pedig füstölgő lyukakat martak a padlóba.
A teremtmény már félig bent volt. Hawkins felállt, bár szédelgett, aztán szembenézett a lénnyel.
– Kurvára elegem van belőled – mondta, majd előrerohant, és a bal lábával bevitt egy rúgást a dögnek, mire az hátraesett, de még mindig megpróbált behatolni.
Hawkins felkészült az újabb rúgásra, de a padló szinte imbolygott alatta. Acero fegyverét szerencsésen a téren lévő káosz közepén hagyta. Újra rúgásra, de ekkor a lény felkerregett, majd előreugrott. Trent feljajdult, amikor a kemény, kitinpáncéllal borított fej a hasába mélyedt, és neki lökte Alyssának.
A lány és Hawkins a földre kerültek összegabalyodva. A teremtmény pedig lassan már az egész testével bent volt, de Neyy ekkor már felállt, elkapta a bal rágójánál fogva, és megpróbálta kifele tolni a dögöt.
Alyssa nemes egyszerűséggel lelökte magáról Hawkinsot. AT is csatlakozott a „toltjuk ki a berregőt a járműből játékból”. Elkapta a másik rágót is.
Hawkins, Erica pedig tétlen szemlélője maradt a küzdelemnek. Alyssa odalépett, aztán az öklével a bestia szájába ütött, mire az felsikított fájdalmába, majd kihátrált a Futrinka belsejéből. Hawkins rögtön felpattant, és odarohant Alyssához. Neyy pedig odalépett a pultjához, és lenyomta az ajtózáró gombot. A lány az öklét nézte, amin elég mély, sav marta, mély, vörös sebek voltak.
Közben a Futrinka oldalsó ajtaja lezárult, kintről már csak a járművet ostromló berregők rikácsolásai és kerregései hallatszottak.
– Megjegyzés: A sebei súlyosnak tűnnek – mondta AT. – De a szenzoraim különös dolgokat érzékelnek.
Ekkor különös dolog történt. A lány sebei mintha zsugorodni kezdtek volna. Elég lassú folyamat volt, de Trent látta, hogy a sebszélek lassan összeérnek, miközben a sav mártotta árkokban a megfeketedett szövetek lassan hamuvá omlanak, és a helyükre új friss hús kerül.
– Ideje elmennünk innen – mondta Neyy, majd beugrott a pilótaszékbe, és hátramenetbe tette a kormányt. Hawkins felpattant, és beugrott a navigátori székbe.
A jármű belseje döccent egyet, majd egy bogár fájdalmas sikolya hallatszott.
– Ez a sok ocsmányság csak lelassít bennünket! – kiáltotta Hawkins. Tudta, hogy ennyi sav még egy olyan kemény jármű páncélját is átmarja mint a Futrinkának. Ezek a dögök nem fognak visszavonulni, nem tágítanak addig, amíg szét nem cseszik a járművet, és szét nem tépik Hawkinsékat.
Werd lejjebb húzta a csapatszállító orrát, de a két vadászgép csak követte őket. A hajó hasa már szinte súrolta a házak tetejét.
A sínágyuk tüze elől kitértek, és a csapatszállító hiába volt feltuningolva mindenféle extrával, nem vehette fel velük a versenyt manőverezésben. Russel úgy érezte, hogy a gyomra helyet cserélt a gégéjével, és bármikor kidobhatja a taccsot.
– Ne mondd már azt, hogy a repülést is megutáltad! – kiáltotta Werd, majd élesen jobbra kanyarodott a csapatszállítóval. Giru közben tűzet nyitott a bal üldözőjükre, de az felrántotta az orrát.
– Soha életembe nem repültem még! – kiáltotta Russel.
Werd felröhögött, aztán vállba veregette a fiút.
– Jó van kölyökgólya!
– Még 3 kilométer, és ott vagyunk – dörmögte Giru. – Az egész tér tele van. – A nagydarab szőrös humanoid felnézett – Ja és egy naszád, meg két újabb vadászgép közeledik felénk szemből.
Stevennek eszébe jutott valami.
– Van egy ötletem – mondta. – Ahogy láttam a város határában álló légvédelmi ágyuk Scorpion Mark-III-sok.
Werd feljebb emelte a gépet, közben Giru veszettül tüzelt a hátsó sínágyukkal.
– Én is észrevettem, és mit kezdjek vele?
Russel azonnal lenyomott pár kapcsolót az előtte lévő éríntőképernyőn.
Máskor ezt a baromságot megtartanám magamnak, de itt most másról van szó.
Bejött egy ablak. A város térképe volt, a legközelebbi energiajelekkel. A város északi részén volt a még három megmaradt légvédelmi ágyú, plusz az északnyugaton lévő. Lehívta a bázis energiahálózatának a képét, és a legnagyobb meglepetésére a szenzorok kihozták. Azonnal meglátta, hogy a légvédelmi ütegek energiavezetékei hol központosulnak.
Rábökött, ezzel kinagyítva a hatszögletű, földbe süllyesztett épületnek a képét.
– Nem lenne egyszerűbb szétkapni egy rakétával? – förmedt rá Giru. Russel nem tudott válaszolni, mert Werd dugóhúzóba vitte a gépet. A vadászgépek leváltak a csapatszállító mellől, és lőni kezdték Russelék járművét.
– Azon vagyok, hogy őket kapjam szét! – kiáltotta Steven. Hátulról hangos káromkodások hallatszottak, arról Werdnek épp melyik felmenőjében kellene lennie.
Russel megértette őket. Ő is szidta volna a fickót mint a bokrot, ha épp nem a feltörő hányingerével küszködött volna. Még ő is meglepődött, hogy ebben az idióta helyzetben képes volt tárcsázni az ágyukat irányító szerverközpontot.
Giru közben elindított egy rakétát az egyik elülső vadászgép felé. Az ellenfelük a teknőcszerű jármű felé száguldott, de a következő pillanatban telibe kapta a rakéta. A naszád felgyorsított. Russel előkapta a gömbkomputerét, és becsatlakoztatta a foglalatba, majd aktiválta a Dzsinnt.
A patkányszerű hologram azonnali meghajlással fogadta.
– Csatlakoz rá a megjelölt koordinátákon lévő gépre. Indítsd el a Trojan Horse 112-es programot, és a Scorpion V3-as AA gun szoftvert. Távoli installálás. Animáció nincs!
A Trojan Horse 112-est még Russel írta. A feladata az volt, hogy képes volt magát álcázni a célgépen már meglévő programnak.
Werd felgyorsított és balra húzódott, a megmaradt vadászgépek pedig utánuk.
– Hawkinsék egy sikátorban vannak – üvöltötte Giru.
Werd S alakban kezdett el repülni a csapatszállítóval, hogy kitérjen a vadászok lövései elől, amik a következő pillanatban csatárláncba szerveződtek.
– Közel?
– Pár másodperc és felettük leszünk!
A kommunikációs pult képernyőjén egy szöveg jelent meg.
PROGRAM FELINSTALLÁLVA.
A következő pillanatban egy célkereszt és egy menü jelent meg. Russel azonnal beütött néhány utasítást.
A naszád balról támadott rájuk.
Russel ahogy tudta, átprogramozta az ágyukat, hogy a mambákat és naszádot vegyék ellenségnek.
– Nem tudom mit csinálsz, de gyorsan csi…
A négy üteg egyszerre nyitott tűzet a csapatszállítót irányító gépekre, mire azok egyenként tűzgolyóvá váltak. A nagyobb hajó inkább megfordult, majd visszavonult északra a megbolondult ágyuk tüze elől.
– A jó öreg baráti tűz trükk – mondta Werd.
Hawkins utált tolatni, főleg csigalassúsággal, és ha a feje felett egy csomó ocsmány bogár volt, amik bármikor áttudnák marni a burkolatot.
– Tudod, hogy előbb-utóbb már nem lesz más…
Hawkins Neyyre pillantott, aztán felsóhajtott.
– Tudom.
Lehajtotta a fejét. Nem gondolta volna, hogy így fogja végezni, főleg ilyen hülye helyzetben. Az egésznek a lány az oka… Ilyet soha ne merjél mondani. A lány ártatlan, meg kell védened.
Förmedt rá egy belső hang.
– A lánnyal mit csinálunk?
Trent hátrapillantott. Erica elhűlve nézett rá. Alyssa kezén már csak csúnya hegek voltak. A sebei tíz perc alatt begyógyultak.
– Mi a fene ez? – kérdezte Neyy, majd összenézett Hawkinsal.
Hirtelen lövések zaja hallatszott kintről, majd a berregők rikácsolása és az egyre halkuló zümmögésük. A kommunikátor felpittyegett. Hawkins azonnal kapcsolta a hívást.
– Ti aztán jól megreptettek minket – hallotta Werd hangját. Hawkins elvigyorodott.
