Morrow egy ugrással a szemetes mögött termett, majd előkapta a pisztolyát. Neyy a falhoz lapult, az ő kezében is ott virított a fegyvere, ami akár kéziágyunak is beillett volna volna. Hawkins felkapta a földön lévő stukkerjét. A férfi elmosolyodott, amikor megérezte a fegyver markolatán lévő indaszerű domborműveket. Kész mestermű volt , cserélhető cső, lézeres irányzék. Kész álom volt ez a fegyver. Trent körülnézett az utcán fedezéket keresve, majd észrevett egy boltíves kapualjat, ami az egyik bérházba vezetett.
Hawkins odarohant, a szeme sarkából észrevette a sikátorba beforduló három skruddot. A lények a vállukhoz emelték a fegyverüket, és tüzeltek. Trent Hawkins épp időben ugrott jobbra a hatalmas lövedékeket útjából.
Trent szinte érezte a kisujjnyi töltények által gerjesztett légáramlatot. Trent egy acélajtónak ütközött. A férfi kifújta magát, majd kihajolt, maga elé tartotta a pisztolyát, és lőtt. A skruddok, akik megpróbáltak benyomulni a sikátorba, inkább visszaugrottak a sarok mögé. Hawkins visszahúzta a fejét a következő támadások elől.
Neyy és Morrow előugrottak a szemetes kuka mögül, majd lőttek, de ezzel csak annyit értek el, hogy a skruggok nem nyomultak be a sikátorba.
– Pont, mint az Ulyssesen – kiáltott oda Morrow Trentnek, miután visszahúzódott a szemetes mögé. A lövedékek a szemetest találták el, de annak az anyaga képes volt túlélni bármilyen maró vagy radioaktív anyagot, így a lövedékek csak belefúródtak.
Hawkins újra kinézett a fedezékéből, majd lőtt az egyik feltűnő skruggra, de a kígyófejű visszaugrott.
Hawkins kezdte már unni ezt a bohóckodást:
– Azért az Ulysessen kilencen voltunk, volt a seggünkbe három EXS, és valahogy jobban fel voltunk szerelve – mondta Trent, majd megnézte a fegyvere oldalán lévő folyadékkristályos kijelzőt. Egy zölden világító hetes volt rajta. Rosszul állt töltényből.
Trent hallotta újra a skruddok acéltalpas csizmáinak koppanásait a jégen. Hawkins szinte reflexszerűen hajolt ki. Látta, hogy a skrudd felé emeli a fegyverét. Trent becélozta a kigyófejűt, és meghúzta a ravaszt. A lény balra ugrott a töltény útjából, egyenesen Morrow tűzvonalába.
Hawkins egykori bajtársa, úgy ugrott elő a szemeteskonténer mögül, mint a játékördög a meglepetésdobozból. A lövés a skruggot a nyakán érte. A lény felnyögött, majd eldőlt.
– Morrow, miért követél? – kiáltott oda Hawkins. Morrow visszabújt a fedezéke mögé a sarkon beforduló skrugg lövései elől.
– Hawkins ez most nem alkalmas…
– De szerintem rohadtul alkalmas – morogta Neyy. A manot már Morrow mellett guggolt. A pisztolyát a sikátor közelebbi vége felé tartotta – Mint észrevetted, már csak egy skrudd lő minket, mert a másik valószínűleg, a velünk párhuzamos útvonalat használja, hogy a hátunkhoz kerüljön.
Hawkins zúgást hallott a jobb oldalára, odafordult, és egy zöld bundával borított patkányszerű arcot látott. A lény megnézte Hawkinst, majd a férfi kezében lévő pisztolyra siklott a tekintette. A ház tulajdonosa egy sikoly kíséretében ugrott vissza, az ajtó pillanatok alatt visszasiklott a helyére.
Valószínűleg hívja a helyi rendőrséget.
– Szuper – morogta Hawkins. A szeme sarkából látta, hogy a háta mögött egy árnyék hajol ki az utca sarka mögül. Neyy-re, és Morrowra emelve a fegyverét. Morrow már készült arra, hogy átugorjon a kuka másik oldalára, de ezzel a másik skrudd fegyverének tűzvonalába kerül.
Hawkins hamar döntött.
Előugrott, két kézre fogta a pisztolyát, és tüzelt. A töltény a skrudd törzsét érte. A lövés erejét megakasztotta a lény testét védő testpáncél. A teremtmény a bal oldalához kapott, majd visszaugrott a fedezékébe. Neyy lövései a falba csapódtak be.
A sikátor másik végében álló skrudd gépfegyvere újra felugatott, majd elhallgatott. A lény is visszavonulót fújt. Valószínűleg, hogy újra töltse a fegyverét.
– Na Morrow! Szerintem most elég csönd lesz egy ideig, hogy elmond, hogy miért koslattál utánam. – Hawkins benyúlt a dzsekije alá, majd a jobb oldali belső zsebből előhúzott egy teli tárat. Vésztartalék.
– Szerintem nem…
Hawkins megnyomta a markolat tövében lévő gombot, mire a fegyverben lévő tár egyszerűen kiugrott alól, és egy hangos csattanással a betonra esett. Trent gyorsan a helyére pattintotta a tárat.
– Szerintem igen! – mondta Hawkins, miközben megnézte a pisztolyának a töltényszám kijelzőjét. Az üresen világított. Mostanában mindig ezt csinálja.
– Na szóval, kiléptem a hadseregtől, majd beléptem a Bishop rendfenntartókhoz.
Trent rávágott teljes erejéből a pisztolyra, mire a képernyőn minták kezdtek el táncolni, majd összeálltak egy harmincas számmá.
– Na az jó – morogta Hawkins.
Szinte végszóra rázendített a sikátor távolabbi végében álló skrugg.
– Igen, de a sztori itt nem ér véget – mondta Morrow, próbálta túlharsogni a gépfegyver ugatását, miközben a szemével a másik idegent kereste.
– Valahogy gondoltam – morogta Hawkins, kihajolt, és lőtt. A skrugg szinte reflexszerűen visszaugrott. – Hallani akarom a többit is.
Morrow tovább pásztázta a fegyvere csövével az utca másik végét.
– Szóval valójában ez a látszat. Továbbra is a hírszerzésnél vagyok, csak információkat szolgáltatok a Bishopról.
Hawkins Morrowra nézett:
– Akkor te kettős ügynök vagy? – mondta Trent. A másik skrugg ekkor ugrott elő, majd vette célba Neyyt, de a manot azonnal felugrott, és a kígyószerű lény felé emelte a pisztolyát, de az újra fedezékbe húzódott. Trent egyből átlátta a kigyófejűek taktikáját. Ki akarják csalni őket a fedezékükből.
– Nagy francokat. A Bishopról adok híreket a vezérkarnak. Csak szimpla ügynök vagyok. – kiáltotta Morrow.
– Aha – mondta Hawkins. Majd kinézett a fedezékéből, aztán Neyy felé pillantott, majd a fejével a sikátor távolabbi vége bökött. A barátja bólintott.
Hawkins előreugrott. Felemelte a pisztolyát, majd becélozta a sikátor sarka mögül előbújó skruddot, aki rögtön felé emelte a fegyverét.
Hawkins jól ismerte ezeket a mozdulatokat. Szinte látta maga előtt, ahogy a lény a vállához emeli a gépfegyvert, a szeméhez helyezi az optikát, majd meghúzza a ravaszt.
Hawkins ezt nem várta meg.
A fegyverét célra tartotta és lőtt.
A lövedék a lény nyakát érte. A skrugg fájdalmában felszisszent, majd eldőlt. Trentnek nem kellett hátranéznie, amikor előjött a másik zsoldos. Neyy és Morrow egyszerre lőttek a hüllőszerű idegenre.
Az első lövés a mellkasán érte. A Morrowé pedig a szemei közé szúrodott. A skrudd mint egy darab fa terült el. A kalgori este friss illatába a skruggok vérének édeskés szaga és az ózon illata keveredett
Trent zihálva lélegzett, majd ránézett a társaira. Jobb oldaláról valami berregő hangot hallott, ami egy idő után rotorok zajává erősödött.
Hawkins felnézett és meglátta, hogy egy jármű érkezik feléjük. Egy Darázs volt. szúnyogszerű gép testének két oldalán egy-egy rotor volt, amely állandóan berregett. A rovarfejszerű pilóta fülke gömbölyű üvegburája mögött jól kivette a két meghatározhatatlan fajú és nemű, kezeslábast és sisakot viselő két alakot. A gép hasára épített sínágyuk pedig feléjük fordultak. Trent csak ennyit láthatott, mert a következő pillanatban elvakította a gép az orrába rakott reflektor fénypászmája.
Hawkins a szemei elé emelte az alkarját, hogy védje őket az erős fénytől. De a következő pillanatban a fehér fénytócsa odébb táncolt, végigpásztázva a sikátort, megállapodva a két skrugg hulláján.
Majd visszatért a különös trióhoz:
– AZONOSÍTSÁK MAGUKAT – hallatszott a Darázs hangszóróiból egy lágy női hang, aminek nem állt jó ez a lényegre törő stílus.
Morrow előre lépett, a jobb tenyerével óvta a szemét az erős fénytől.
– Lance Morrow, kettes szintű nyomozó! – mondta Morrow, próbálva túlüvölteni a darázs rotorjainak zaját. – Épp pár informátorommal tárgyaltam, amikor rajtunk ütöttek ezek az akasztófavirágok
Erre válaszul a Darázs hasán felnyílt, és a bent lévő foglalatból egy madárszerű, hegyesorrú gép lebegett elő, majd megállt Morrownál. A gép orra ketté nyílt, majd egy vörös sugár pásztázta végig a férfi arcát.
– Az egyezés megerősítve – szólalt meg egy gépies hang a tárgy belsejéből.
– Már azt hittük, hogy egy kameláni kém – mondta a Darázst irányító nő. – A múlt héten kettőt fogtunk. Mostanában a rohadt vykronok állandóan átküldik őket a határvidéken.
Morrow átsandított a válla fölött Hawkinsra és Neyyre. Trent jól tudta, hogy ennyivel nem úszták meg. A távolban légpárnások nyüszítése hallatszott.
Kiérnek. Hamarosan helyszínelőrobotok és kevlárpáncélos biztonságiak lepik el a sikátort. Morrownak jelentést kell írnia, míg neki és Neyynek vallomást kell tennie.
– Mióta szétverték azt a kolóniát a Procyon Nebulában, azóta küldözgetik a rohadt ügynökeiket – mondta Lance vigyorogva.
Totálisan uralta a helyzetet, legalábbis Hawkins így látta. A tökéletes beépített ügynök. Nem gondolta volna, hogy a Humán Domínium így is próbál befolyást gyakorolni a Külűrben. Alig hanem figyelnie kell majd…
– Hát az egy rohadt egy helyzet volt. Kirámolták az egészet. – válaszolta egy másik férfihang. Valószínűleg a tüzéré: – Na, Morrow, szerintem jöjjön be az őrszobára, hogy felvegyük a jelentését és a társainak a vallomását.
Hawkins becsukta a szemét, majd beszívta a levegőt. Volt már őrszobán, és jól tudta, hogy a Külűrben milyen lazán veszik az egészet. Valószínűleg két napot is eltölthetnek a zárkában, ameddig sorra kerülnek. Addig Kolge-mar akár el is tulajdoníthatja a Renegátot tőle, Ericával együtt. Nem akarta a lányt elveszíteni. Ráadásul még mindig reménykedett abban, hogy az elmebeteg terve, arra hogy újra megszerezze Venta-tyr berríliumrúdjait, és időben átadja Kolge-marnak, sikerülhet.
– Inkább ne – mondta Morrow egy újabb megnyerő mosoly kíséretében. – Szerintem ti se akarjátok végigjárni a papírmunkát. Önvédelem volt, ennyi. Meg a srácoknak –, intett a fejével Hawkins és Neyy felé –, amúgy is menniük kell.
– Sajnálom, de nem – mondta a nő, aki a Darazsat vezette. – Ki kell őket hallgatnunk, mint tanúkat.
– Egész éjszaka kihallgatás, a bizonyítékok elemzése. Még pár nyomozó a központból, belső ügyosztály. – Morrow széttárta a kezét. – Három napba is beletelhet, és most komolyan így el akarjuk baszkodni az időt. Írjátok rá az aktára, hogy önvédelem, én meg leszignozom.
Hawkins látta, hogy a tüzér feje a pilóta felé fordul. Pár pillanatig néma csönd volt, csupán a Darázs rotorjainak berregése hallatszott.
– Megbeszéltük – mondta a nő: – Nekem haza kell menni a gyerekekhez. Egy óra van a műszakomból. De holnapra meglegyen a szignó az önvédelemről.
Morrow bólintott. A gép balra fordult, majd elhúzott.
Hamarosan elhalkult a Darázs rotorjainak zúgása.
Morrow feléjük fordult. Trent szemei szinte égtek, most is dörzsölte. Mint ha csak valaki sót szórt volna bele.
– Na látod, kihúztalak a bajból – fordult felé mosolyogva Morrow.
Hawkins megvonta a vállát, és elindult a sikátor távolabbi vége felé. Neyy követte.
– Kösz, akkor most már kvittek vagyunk – mondta Trent, miután átlépte a skrudd holttestét.
– Ember! – kiáltott Hawkins után Morrow.
Trent rápillantott Neyyre. Mintha valahonnan mennydörgést hallott volna. Az orrában érezte a korhadt avar és az eső illatát. A Sylvannus.
Látta maga előtt, ahogy a skruddok által ásott gödör döngölt, földpadlóján feküdt, és felnézett. Egy alakot látott maga előtt. A villámok egy időre megvilágították Lance Morrow arcát.
Hawkins kifújta a levegőt, majd ránézett a régi katonatársára.
– Mi az? – kérdezte Trent.
– Lenne neked egy munkám – válaszolta Morrow.
Hawkins Lance felé fordult, és megszólalt:
– Na, és mi az? Egy utolsó meló a tengerészgyalogságnak? Kösz Morrow, hogy segítettél, meg minden. De már nem tartozol nekem.
Trent folytatta az útját. Közben a következő problémára gondolt. Valószínű, hogy Kolge-mar tudja, hogy hol van a Renegát.
Remélte, hogy még a dühös vr'a előtt megléphetnek a bolygóról.
Morrow odalépett Hawkinshoz, körülnézett, majd közelebb hajolt hozzá.
– Szóval, a fegyverfejlesztésiek egyik laborjából elloptak egy fegyvert – mondta Morrow, úgy mint aki elakar kerülni egy hangos kiáltást.
– Vykronok vagy a vegaiak? – kérdezte Hawkins. Minél előbb le akarta zárni ezt a baromságot.
Morrow benyúlt a dzsekijébe, és előhúzott egy tenyérnyi, korong alakú holoprojektort, megnyomott egy gombot a készülék oldalán. A készülék tetejéből egy fénysugár csapott ki, amely a levegőben egy fénylap alakját vette fel. Egy fénykép volt rajta. Egy fekete testpáncélt hordó, barna, rücskös bőrű, békaarcú kwizek hulláját ábrázolta, amely egy szürke padlón feküdt. Hawkins közelebb hajolt, észrevette a lény mellkasába vájt krátereket. Más valamit is észrevett.
Egy fehér festékkel odafestett szörnykoponya volt a lény mellpáncéljának jobb oldalán, amelynek az állkapcsai között egy kés pengéje volt. Trent azonnal felismerte.
– A Shiwai Pengések – mondta, majd Morrowra nézett, aki elvigyorodott.
A Shiwai Pengések egy kalózcsapat volt, amely rettegésbe tartotta a környező szektorokat. Bár csak akkor öltek, amikor kellett, de azért csúnyán ki tudták fosztani az embert. Hawkins párszor összeakadt velük, de mindig sikerült kivágnia magát.
– Shiwa? – kérdezte Morrow. Hawkins rásandított, majd bólintott. A fickó megnyomta ugyanazt a gombot, mire a holoprojektor kikapcsolt, a halott kwizek képe eltűnt.
– Emlékszel nem? – fordult oda Hawkins, és most először egy mosoly formálódott az arcán. – Az egész bolygó egy nagy rohadt dzsungel, tele olyan dögökkel, amik csak arra várnak, hogy megzabáljanak.
Morrowon nem látszott, hogy elsápadt volna.
– Mint a Sylvannuson – válaszolta Morrow.
Hawkins bólintott.
– De mit keres a Shiwai Pengések pribékjének a hullája, a Fegyverfejlesztésiek laborjában? – kérdezte a férfi.
Morrow megvonta a vállát.
– Nem tudom, hogy honnan tudtak a labor pontos hollétéről. Csak jöttek, valahogy hatástalanították a védelmi rendszert, két őrt lábon lőttek, és elvittek egy fegyvert, aztán megkerestek minket, hogy mindenkinek kiteregetnek, ha nem adunk nekik kilencvenezer dominut.
Hawkins összenézett Neyyel. A dominut a Humán Dominíum használta az elektronikus bankokhoz fedezetként. Nagyon értékes volt a benne lévő platina miatt.
– Az már a te bajod. A Shiwán vannak. A táborukat kicsit nehéz megtalálni, de azért sok sikert.
Trent megfordult, majd folytatta volna az útját. A szeme sarkából látta Morrowot, hogy még mindig ott áll.
– Hawkins, mondjuk arra gondoltam, hogy te hoznád ki…
– Szerintem le akar húzni – mondta Neyy, majd megmorrant, mire Lance hátraugrott.
– Lance, ez a Domínium szennyese, nem az enyém.
Trent tovább folytatta az útját a sikátor felé. Túl hosszúra nyúlt ez az egész ügy…
– Oké, nyomatod ezt a kiszálltam dumát, nem le…
–.. het kiszállni – mondta Trent. – Kiszálltam. Mondtam, nem az én dolgom, hogy kimossam a szennyesedett. Most pedig tágulj innen, menjél el egy kocsmába, vagy ahova ti kettős… – látta, hogy Morrow szája már nyílik, hogy helyesbítsen: – Beépített emberek hova mentek szórakozni, jelenteni, melózni vagy kinyalni a saját seggeteket. De az a hely legyen tőlem jó távol.
Trent innentől lezártnak tekintette a témát. Ha soha nem hallott volna kalózokról, meg elrabolt titkos fegyverekről, már az is késő lett volna.
– Hawkins… – mondta Morrow, de Trent válaszul csak annyit csinált, hogy feltartotta az ökölbe szorított jobb kezét, majd kinyújtotta a középső ujját.
– Egy kicsit túl durva voltál hozzá – suttogta Neyy.
– Ugyan, egy elmebeteg szar kis gnóm ránk állítja a pribékjeit. Három óra múlva szerintem már vérdíj lesz a fejünkön. – válaszolta Hawkins, ahogy befordultak a sarkon. – És szerinted legyek a csicskája annak aki engem szarban hagyott a Sylvannuson? Egy nagy gyíktulokszart fogok én másnak ingyen dolgozni.
– De elég fura az ügy – mondta Neyy. Hawkins már éppen a társa felé fordult volna, amikor a szeme sarkából észrevette, hogy egy ismerős alak rohant be a sikátorba. Morrow volt.
A férfi megállt, majd odalépett hozzájuk:
– Oké, Hawkins.
Trent és Neyy meglepetten összenéztek, majd a fickó felé fordultak.
– Mi a bajod már megint? – kérdezte Hawkins. Morrow szemei szinte villámokat lövelltek, ahogy Trentre nézett.
– Jó van Hawkins, eddig megpróbáltam arra építeni, hogy te talán a lelked mélyén, nagyon mélyen még talán hű vagy a Humán Domíniumhoz…
– Tempó, tempó! Hawkins papának még máshol is dolga van – vágott közbe Trent.
– Oké, mit szólnál ha megkapnád a fegyverért kért pénz felét? – kérdezte Morrow. – 45 000 dominut.
A szerencsevadász erre a mondatra megdörzsölte az állát. Meg a Shiwa csak 30 fényévnyire volt a Vyrlaxtól.
– Tutira elhozod? – kérdezte Hawkins. Ha beolvasztatja azokat az érméket, és eladja a bennük lévő platinát, akkor rohadt sok pénze lesz. Ha sikerül Kolge-martól valamilyen fizetséget is kicsikarni a berríliumrudakért, akkor ezt hozzá adva. Egy fél évig nem lesz gond a kajával.
– Mindennél fontosabb, hogy visszakerüljön abba a laborba – mondta Morrow.
– Meglesz. Kihozom, majd a Vyrlaxon találkozunk, úgy három nap múlva. – válaszolta Hawkins. Ennyi nap kell majd a Vyrlaxi akció megtervezéséhez és lefolytatásához.
– Oké, de egy szót sem róla senkinek – mondta Morrow, majd sarkon fordult, és magára hagyta Hawkinsékat. A szomszédos utcácskából hamarosan felhangzottak a helyszínelő robotok zúgása, ahogy hozzáláttak felderíteni a három skrugg megölését.
Hawkins bólintott, és sietős léptekkel elindult.
– Gyanús nekem – mondta Neyy.
– Aha – morogta Hawkins, majd felhúzta a dzsekije ujját, és megnézte a műbőrszíjas csuklókommunikátort, majd megnyomta a tetejét. Egy fénysugár csapott ki belőle, amely a levegőben kéken világító, háromdimenziós számmá állt össze. Tizenöt perc alatt lezavarták a skruddokat.
Hamar kijutottak az űrkikötő felé vezető főutcára.
Hawkins közben ráütött a kommunikátora megint, mire a számok eltűntek, és a helyükre egy fénylap került.
– Valamit elhallgatott. Félt, hogy megtudod az igazat.
Neyynek volt egy ilyen hatodik érzéke. Hawkins szerint ez olyan volt, mint amikor egy ragadozó megérzi, hogy a préda fél.
Trent megnyomta a kommunikátora domború felületét, a fénylapon megjelent egy lista, amin nevek voltak. Hawkins végigsimított a bal mutatóujjával a fényből szőt lapon, mire a nevek elkezdtek lefele siklani. Majd Hawkins megállt, és rábökött Erica nevére.
A képernyőt egy kék négyzet jelent be, amiben egy piros felírat villógott.
A készülék nem érzékelhető.
– Szerintem, most siessünk, ha még el akarjuk hagyni ezt a bolygót.
Trent futásnak eredt, Neyyel együtt.
– Erre is van valami terved?
– A reménytelen esetek 75 százalékára van tervem.
A leheletük úgy szállt az ég felé, mint egy képregényben a főhős szájából a szövegbuborékok. Hawkins nyugodtan kocogott, beosztotta az erejét.
– És a többi 25 százalék?
Hawkins megvonta a vállát, és gyorsabban kezdte szedni a lábát.
– Akkor improzunk.
Neyy felszökkent, majd négykézláb ért földet, és úgy folytatta tovább az útját.
– Nagyszerű – morogta a manot.