-Na nem – mondta Russel, mikor meghallotta Hawkins kérését. Jade közben a mosogatógépen ült, és figyelte, ahogy a srác megindult a saját szállása felé. Hát akár milyen jó humora legyen, de sok bátorság nem szorult belé.
– Most miért? – kérdezte Hawkins. Jade tudta, hogy Hawkins eléri amit akar, ha kell a vr'a kilencedik pokol savtavain is átúszik. – Olyan főbenjáró bűn belépni a Nogura adatbázisába, és kinyerni pár fontos információt, hogy hova küldenek mostanában szállítmányt
Russel kinyitotta az ajtót, majd bement a szobájába.
– Nem. A Telluson épp eléggé megütöttem a bokám, nem akarom, hogy pár céges pribék elkapjon, és a szart is kiverje belőlem. – És magára zárta az ajtót. Hawkins Ericára sandított, majd vissza az ajtóra.
-A lány magában felkuncogott. A Shiwa rendszer peremén voltak, egy jéggömb felett lebegtek, ami még régen egy üstökös magja lehetett. Már fél óra eltelt a vykron támadás óta, amit végig kellett nézniük, de Jade tudta, hogy neki még nem értek véget az események. Sokáig fog még álmodni erről, egyszerűen borzalmas volt látni a felrobbanó űrhajókat, meg ahogy azok a hajók eltűntek.Remélem, hogy az isteneik kegyesek hozzájuk gondolta, csak ennyi tellett tőle. Ez volt a Külűr, csak névleg uralta a Domínium vagy a Vegai szövetség, az igazi hatalom a különböző cégek és a bűnszervezetek kezében volt. Mindenki úgy segített magán ahogy tudott.Erica Jade megfogadta, hogy akin csak tud segíteni fog valahogy. Bár tisztelte Hawkinsot, de ez a „magányos pisztolyhős” mentalitás gyakran feldühítette.Bár Hawkinsnak biztos meg volt az oka, hogy így tegyen…Hawkins bekopogtatott, majd megszólalt:
– Na öreg, az én hajómon van, ezért azt csinálod amit én mondok.
– Önálló lény vagyok, nem pedig egy robot – hallatszott a válasz, amit Russel szobájának ajtaja tompává tett.Trent megvonta a vállát, majd odalépett a hűtőszekrényhez, és kivett egy doboz sört belőle, majd kibontotta, szisszenés visszhangzott a falak között, ahogy a szénsav távozott a dobozból. Hawkins belekortyolt az italba, majd ránézett Ericára.
– Neked is sikerült összeszedni pont a legmajrésabb törőt. – mondta a lánynak, Erica erre elmosolyodott.
– Látom nem ment valami jól – mondta Neyy, ahogy belépett a Renegát ebédlőjébe.
– Komolyan, nem tudom mitől van beszarva szerencsétlen – mondta Hawkins, és a srác ajtajára mutatott. – A Külűrben vagyunk, ráadásul azon a részen, ahol a Nogura szamurájai nem mernek bejönni, de hát, aki beszari, az beszari. Nem tudom, hogy miért jött a hajómra, és miért eszi az én kosztom, hogy ha szart sem csinál?
Neyy megvonta a vállát, majd kivett a hűtőből egy zöld színű, narancsszínű gyümölcsöt, és kiharapott belőle egy jó nagy darabot.
– Még mindig bűzlesz Hawkins – morogta Neyy.
– Erica nem érzi, az új srác sem rinyált miatta, sőt én se érzem annak az ízének a szagát. Nem te tehetsz arról, hogy a te hiperfejlett szaglásoddal minden szart kiszagolsz. A második csomópontnál is egy órát vesztegeltünk, mert a zuhany alatt álltam, de nem fogok miatta visszaállni.Neyy megrázta a fejét. Egy pillanatig álltak, nem mondtak semmit. Erica megnézte a társait, velük együtt járta be a csillagokat, kiálltak egymásért, csodákat láttak. Benne voltak jóban-rosszban.
– Amúgy van már ötleted, hogy fogod kifizetni? – törte meg a csendet Erica. Hawkins rásandított, majd újra meghúzta a sörösdobozt.
– Még ez is! – csattant fel Hawkins, és a homlokához csapott. – Dögölj meg Kolgi.
– Hát erre szerintem tutira nem fog kijönni – mondta Neyy, majd kiharapott egy nagy darabot a gyümölcsből, aztán lerakta az asztalra.
– Jade neked van valami ötleted? – fordult Hawkins a lány felé, aki csak a szemét meresztette erre.
– Nekem? – kérdezte Erica.
– Mert te hoztad a hajóra. Miért nem egy tholtaxival vagy egy foxiaival haverkodtál össze? Tudhatnád, hogy az emberek közül egy jó törőt sem találhatsz.
Jade mentegetőzve széttárta a karjait.
– Olyan meggyőzően adta elő magát.
– Szóval bedőltél a reklámszövegnek, pedig tudod a szabályt – Hawkins Neyyre nézett, aki szinte azonnal megszólalt:
– Ne dőlj be a reklámoknak. Nagyon tapasztalatlan vagy még – Hawkins megrázta a fejét.
– Osztom a véleményt – válaszolta a férfi, majd megfogta egy pillanatra Erica vállát –, de még nem ismerjük a képességeit. De ahhoz, hogy megismerjük, ahhoz ki kell csalogatni, de gyorsan.
Jade felsóhajtott. Tudta, hogy Hawkins mit vár tőle, hogy mit vessen be. Jadenek eddig kétszer kellett bevetnie női vonzerejét, de maximum csak egy pusziig ment el, Hawkins mindig időben érkezett.
Ugyan most mi jöhet? Kérdezte magától Jade, és megvonta a vállát.
– Jó van.
Remélte ezzel nem fog olajat önteni a tűzre, vagy ilyesmi. Russelt rokonszenvesnek találta. De ha ennek a melónak vége, Steven megkapja valahogy a fizetségét, ha kell részletekben is A srácot kirakják valamelyik civilizált bolygón, és ennyi volt.
Erica odalépett a vasajtóhoz, majd gyengéden megkopogtatta azt.
– Russel – mondta kedvesen, mint aki egy kiskutyát hívogat ki. Tizenöt éves korábban próbálta kiédesgetni a saját kutyáját, Rexet, amikor oltásra akarta vinni. Itt is egy félős kiskutyát kellett kicsalogatni, hogy törje már fel egy cégnek az adatbázisát, aki az egyik legveszélyesebb halálbrigádnak parancsol a galaxisnak e részén. – Valahogy kifizetünk, de ehhez…
– A meló csak arról szólt, hogy intézem el a kincsestár biztonsági rendszerét, nem pedig, hogy az életemmel játsszak – válaszolta a fiú.
Jade már látta a szeme sarkából, hogy Hawkins megindult, de feltartotta a kezét. Hawkins megállt, majd leült az asztal mellé, és meghúzta a sörös dobozt.
– Figyelj, az a gond, hogy mi elég nagy slamasztikába kerültünk. – mondta Jade továbbra is kedvesen. – És ebből csak úgy tudunk kimászni, hogy ha megszerzed azokat az információkat.
– Nem! – válaszolta megint Russel. Erica Jade 22-25 évesnek becsülte a srácot, de viselkedésre egy kis taknyosnak gondolta volna.
Hawkins ekkor elégelte meg. Felpattant, majd gyengéden félrelökte Jade-t, és bedörömbölt az ajtón.
– Na idefigyelj te kis szemétláda! – bődült el. – Épp eléggé összejöttök a dolgok: tartozok egy vr'anak, aki most a gazdánk, az előbb éltünk túl egy vykron támadást, ja és most pár kalózzal tervezek üzletet kötni! – Hawkins újra rávert a fémajtóra. Erica összerezzent a hangtól. Hawkinstól soha nem látott még ilyen dühkitörést. A férfi feje enyhén elvörösödött. Vajon a srác makacssága miatt dühös, a kialakult helyzet miatt, vagy esetleg valami más volt a dologba. – Úgy hogy vonszold ki a kis segged meg a cuccod, amivel feltörni szoktál dolgokat, majd szerezd meg azt a rohadt információt, amit kértem, mert esküszöm repülsz!
Erica Hawkinsra nézett, aki viszonozta a pillantást, majd vállat vont.
– Kicsit drasztikus voltál.
– Oh csak bemelegítettem arra az esetre, hogy ha nem jönne ki.
A következő pillanatban a szoba ajtaja félresiklott, mögötte Russel volt, a kezében egy tenyérnyi, korong alakú holocomal.
– Hol van a kommunikációs pult? – kérdezte a srác. Hawkins Ericára nézett, és elvigyorodott.
– Megmutatom – mondta Jade, majd elindult az irányító felé, Russel követte. – A szenzorpultnál van – Erica rámutatott a berendezésre. A képernyő trapéz alakú volt, előtte pedig egy Hawkinséhoz hasonló szék volt. Russel leült, majd aktiválta a holocomját, és belerakta a pulton kör alakú lévő foglalatba. A szerkezet tetejéből kicsapó fénysugár újra felvette a robotpatkány alakját, aki meghajolt Russel előtt.
– Miben lehetek szolgálatára.
– Jesszusom, te ilyen gyerekjátékokkal játszol? – kérdezte Trent, mikor észrevette a fényből lévő lényt.
– A legmodernebb csúcstechnológia! – Fordult Russel Hawkins felé, aki védekezően felemelte a bal kezét. Jade elfojtott egy mosolyt. A srác egy kicsit elvetette a sulykot, de mégis támogatásra és védelemre szorult, amit Jadetől kaphatott meg. Ő már csak ilyen anyatigris volt.
– Csak nyugi, Hawkins ilyen, régimódi – sandított Erica Trentre, aki erre elvigyorodott.
– Na – fordult oda Russel a holografikus patkány felé, aki úgy állt a levegőben, mint egy alázatos komornyik. A kezeit összefonta a hasa előtt, a fejét lehajtotta, és várt. – Kapcsolódj a Spacenet Új Tokiói Termináljára, közben nyisd meg a Russel 146 Útvonal kitörlő programot és futtasd. – A lény csettintett egyet az újával, mire megjelent előtte egy kék színű, áttetsző gömb, aminek a belsejében egy sor, lilán világító japán betű volt. A patkány körkörös mozdulatot tett a bal mancsával, mire egy kocka jelent meg ott, ami zölden fénylett, majd egy villanás kíséretében eltűnt. – Most tulajdonképpen Új Tokióban vagyunk. A program kitörölt minden hivatkozást arra, hogy hol vagyunk.
– És még rinyáltál – mondtál Hawkins –, na folytasd.
– Oké – válaszolta Russel, majd újra a hologram felé fordult: – Most pedig nyisd meg a Nogura spacenet profilját.
A patkány előtt egy újabb ábra jelent meg. Egy kék hatszög, ami kéken forgott, és a közepén egy kígyószerűen tekergőző sárkány volt, amely valami láthatatlan ellenfélre acsarkodott.
Russel felsóhajtott, majd újra megszólalt. Erica úgy sejtette, hogy most jöhet a kényes rész. Annak idején, amikor még készen állt egy normálisabb életre, és kibernetikus szeretet volna lenni, tanult egyet-mást a virtuális valóságokról is. Elég nehéz volt meghekkelni az ilyen adatbázisokat, főleg az olyan nagyvállalatokéit mint a Nogura.
– Mi a parancsod gazdám? – kérdezte újra a hologram, majd lehajtotta a fejét.
– Nyisd meg a Russel 189-es Meglepetés csomagot, és küldd a Nogura termináljára. – A patkány újra meghajolt, majd leült, és elkezdte vakarni az álla alatti területet a hátsó lábával. Ennek hatására mint egy rajzfilmben aprócska bolhák ugrottak át a lény bundájából a Nogura jelképére. A következő pillanatban az eltorzult, majd fokozatosan kivehetetlené vállt, a helyén pár szám, betű és érthetetlen jel maradt. Erica látta Russelen, hogy ideges. A lány sokat hallott már a Nogura szamurájainak tetteiről, hogyan tüntetik el azokat, akik valami rosszat tettek a cégnek. – Most pedig másold ki a töredezett információkat a terminál adott szekciójából. Az automatikus szállítóhajók menetrendje.
A patkány bólintott, majd villámgyorsan megpördült a saját tengelye körül, majd egy fekete kezeslábas, és egy ugyanilyen színű sapka jelent meg rajta, a vállán átvetve pedig egy zsákot tartott. Jade-et a régi rajzfilmekben ábrázolt betörőkre emlékeztette. A hologram odasettenkedett, belenyúlt a szimbólumba, és kikapott belőle pár kódot, és a zsákba süllyesztette, aztán csettintett, és eltűnt.
– Most pedig lépj ki a terminálból. – Nogura szimbóluma helyén lévő katyvasz semmivé vállt, csak a patkány lebegett továbbra is a holocom fölött. – Kezd el a sérült információk töredezettség mentesítését.
A lény megint maga elé varázsolta a kódhalmazt, és elkezdett körülötte úgy száguldani, mint egy rajzfilmfigura. Erica Jade magában felkuncogott a látványra.
– Egy ismerősöm programozta, még egy szívességért cserébe, de megérte az árát. Nagyon jó kis dzsinn – Látta, hogy Erica érthetetlenül bámul. – A holocomok olyanok mint a lámpa az Aladdinból, megdörzsölöd. Nagy fény effektek, és meg is jelenik a szellem, aki teljesíti a kívánságaidat – mondta, és rámutatott a patkányra, aki ekkora már végzett a feladatával. A dzsinn ott állt egy zöld fénygömb mellett.
– Most mit csináltál? – kérdezte Hawkins, aki közelebb hajolt a gömbhöz.
Russel odafordult Hawkinshoz.
– Kicsit tönkre tetem az adatokat, az általam írt vírussal, aztán mielőtt helyreállították volna, kimásoltam őket.
Hawkins bólintott, aztán előkapott a zsebéből egy memóriakártyát, és átadta Russelnek. A srác megnyomott a holocom oldalán egy gombot, kikapta a férfi kezéből a kártyát, és a szerkezet feléjük eső oldalán megjelenő résbe helyezte.
– Ügyes – mondta Hawkins –, csak azt nem értem, hogy miért rinyáltál, hogy ha úgy ment neked ez mint a karikacsapás.
Csettintett egyet.
– Aha csak ezt nem rég dolgoztam ki, és most jutottam el oda, hogy élesben is kipróbáljam. – Russel átadta a memóriakártyát.
Hawkins bólintott, majd Ericára nézett.
– Engem meggyőztél – mondta Hawkins, majd elvette a tárgyat Russeltől, és zsebre vágta. – Na gratulálok, most kalózoknak is segítettél.
Jade látta, hogy Russel állna felfele, hogy méltatlankodjon, de a srác vállára tette a kezét:
– Csak viccelt – mondta a lány, majd rámosolyogott Hawkinsra aki már a pilótaülésben ült, és a tachyonugrás adatait táplálta befele.
Jade elindult az ebédlő felé, majd megállt, és hátrasandított Russelre, aki kivette a holocomját a foglalatból, és utána eredt.
– Szép munka – mondta a lány, majd elmosolyodott. Mikor is volt utoljára olyan pasi, aki belőle valami komolyan érzelmi reakciót váltott ki? Hawkins, de ő valamiért eltaszította magától. Jade úgy érezte, hogy a mosolya egy kicsit elhalványult erre. Meg persze ott volt Kane is, de…
Ostoba egy fruska vagy Jade, ha Kane-hez mered hasonlítani Russelt. Hirtelen egy villanás járta át a hajót. Erica becsukta a szemét. Russel normálisabb.
A lány kinyitotta a szemét és hátranézett. Az apró jégtömb helyett, egy hatalmas smaragd zöld bolygó lebegett a Renegát előtt, ami körül szinte hemzsegtek a különböző méretű és formájú űrhajók.
– Üdv a Shiwán, a pokol harmincadik bugyrában – morogta Hawkins, majd Russelre nézett: – Megtartunk, kapsz húsz százalékot
Russel ránézett Ericára, majd elvigyorodott. Jade is elmosolyodott válaszként. Hát igen, a kalózok táborába készülnek bemenni, üzletelni velük, egy vr'a-t készültek meglopni…
Fő a vidámság. Gondolta jókedvűen Jade.
– Hawkins ezt nézd meg – szólt oda Neyy miközben átnyújtotta a mancsában tartott szórólapot. Trent elvette tőle, és megnézte. A papír barna színű volt, zsíros tapintású. A rajta lévő írást vastag tintával írták fel.
Werd robot, háztartási gép és komputerüzlete.
Ami itt nem talál meg, nem gond megszereztük.
Használt árut átveszünk, ha kell.
Nyitvatartás:
07-16-ig.
– Ibrahim Werd – mondta Hawkins mosolyogva, majd hátradőlt a székébe. Erica és Russel akik a kerek asztal másik végében ültek kíváncsian felnéztek erre a névre.
Hawkins ránézett a két fiatalra. A férfi megértette. A Shiwa nem volt a legkellemesebb bolygó.
– Régi ismerős? – kérdezte Russel, majd nagyot húzott a mentalikőrjéből.
– Igen – mondta Hawkins, ahogy jobban megnézte a papírt. - Ibrahim Werd, kalóz, szabadúszó, dögevő most meg úgy látom üzletember. Hát elég vicces, hogy ide helyezte át a központját.
– És minket miért érdekel? – kérdezte Erica.
Hawkins felemelte a poharát, és belekortyolt az italába.
– Kalóz, tudod. – Hawkins megtörölte a száját. Már nem izzadt annyira. Ez a jó meleg, mentolos likőr csodát tesz. – Ismeri az ilyen népséget. Nyugi, ha ő tudja, hogy juthatunk be a Pengések táborába, akkor elmondja. Bár a belépőjegy megvan – Hawkins benyúlt a zsebébe és elővette a memóriakártyát –, már csak a jegypénztárt kell megtalálni. És ebben Werd segíthet nekünk.
Jade bólintott. Hawkins eltette a memóriakártyát, majd körülnézett.
Westra City egyik jobb nevű kocsmájában voltak. A helyiség kör alakú volt, tele volt körlapú, vörösesbarna asztalokkal. A teteje egy vörös ponyva volt, ami átfestette a rajta átszűrődő napfényt.
– Miért nem kommandóztok be egyszerűen? – kérdezte Russel, majd Neyyre és Hawkinsra nézett.
Hawkins közel hajolt a sráchoz és suttogóra vette a hangját.
– Azért nem, mert a Shiwai Pengések nem valami szar kis csürhe, hanem az egyik legszervezettebb kalózcsapat a galaxisban. Jól őrzik a táborukat, még egy tengerészgyalogos ezrednek is komoly fejfájást okoznának.
– Ezek csak kalózok – mondta Russel.
– Milyen kalózok? - kérdezte Hawkins.
– Hát ilyen ütött kopott hajóval járó, verekedős, részeges csürhe – válaszolta a fiú. Hawkins látta, hogy a srác nyelt egyet.
- Helyesbítek, jó. Ezek a fickók a legszervezettebbek, olyan hajóik és fegyvereik vannak, amik még az első Külűri háborúban a vegaiak és a dominiumiak után maradt itt. Ja és eddig sokan megpróbálták őket leszerelni, de mind rajta vesztek. Inkább üzletelek velük, mint hogy nekik menjek, bár én sem kedvelem a fajtájukat, de tudod, nem akarok egy kést a hátamba. Szerintem te se akarsz, tehát soha ne szidj másokat hangosan, főleg ne az ilyen helyeket.
Erica ránézett Hawkinsra, majd lemondóan sóhajtott. Hawkins hátradőlt, és megszólalt:
– És van már vala… ja tényleg – mondta Trent, és megrázta a fejét. – Remélem Kolge-mar megcsinálta amit kértem, és nem vert át.
– Jelenleg te vagy az ő alkalmazottja. – Neyy elvette az asztalról a papírlapot, és a mellényzsebébe rakta. – Remélem tanulsz az esetből.
– Miért nem figyelmeztettél? – kérdezte Hawkins a nagydarab barátját. A manot ezzel fel bírta idegesíteni, hogy állandóan kioktatta.
– Akkor hogy tanultál volna belőle? – válaszolta Neyy.
Trent felszisszent, amikor a tompa fájdalom belenyilallt a lábába. Egy órán keresztül járkáltak Westra Cityben, egy olyan embert keresve, akinek talán kapcsolatai lehettek a Pengésekkel, de semmi.
– Imádom amikor ilyen vagy – mondta Trent. – A címet tudod?
A manot bólintott. Hawkins elővette a fizetőkártyáját, majd végighúzta az asztal közepén lévő kártyaolvasón.
Neyy felállt, majd elindult a kocsma kijárata felé. Hawkins szájában még mindig ott volt a mentol íze. A férfi úgy érezte, hogy a szíve dobog. Még mindig nem tudott szabadulni a vykron támadás emlékétől.
A fenébe is az a hajó kétszer nagyobb volt a Renegátnál, lézerágyúi voltak. Hitegette magát Hawkins, de tudta, hogy sokáig nem fog aludni e miatt. Becsukta a szemét, majd újra kinyitotta.
– Akkor induljunk. Remélem Werd nem haragszik rám a Midori balhé miatt.
Majd elindult Neyy után. Russel és Erica követte őket.