Amiket jó tudni...

Külűr krónikái: A Prototipus

Trent Hawkins átlagember, dolgozik, két munka között szórakozik, utazgat az egyik bolygóról a másikra csapatával, vad űrcsatákba keveredik, tűzpárbajokat vív, ha kell pofonokat osztogat. De most olyan helyzetbe került, amelyből talán ő sem tud kikeveredni. Egy idegen bűnvezér rákényszeríti, hogy fossza ki egy ellenlábasának kincsestárát. De ezzel együtt egy régi ismerőse megbízza, hogy szerezze vissza egy új fegyver prototípusát. De erre mások is pályáznak. És mind erre három napja van.

Külűr Krónikái-A harmadik nap

Bodbar-Egy oldal novellákkal és letöltésekkel

Cacoethes Scribendi

Laura Arkanian műve

Címkék

neyy (1) rajz (2) skrudd (1) vra (1) Címkefelhő

9 fejezet Trent Hawkins, Neyy, Erica Jade, Steven Russel és AT 1 rész

2011.08.22. 19:03 Kenneth Withaker

 

A hatalmas, fényből szőtt testű küklopsz előre lendült, hordószerű hasa megremegett, ahogy felemelte a kéken vibráló kétélű harci bárdját, majd lecsapott vele. Az ellenfele egy vörös tunikát viselő jaguárember a feje felé emelte a pallosát, és ezzel védte ki az ütést, majd egy vakmerő bukfenccel elugrott az őt eltiporni akaró behemót útjából, aztán felugrott, és felemelte a fegyverét, majd egy csapással ketté hasította ellenfele koponyáját. A küklopsz teste csilingelő hang kíséretében apró fénypontokká esett szét. A jaguárember diadalmasan felüvöltött, majd felemelte a pallosát.

A szurkolok felkiáltottak vagy fújolni kezdtek erre. Csak Hawkins volt csendes. Az egyik szélső boxban ültek ő a társai, és a Batui nevű krilil.

    Na mi a terv? – kérdezte Erica. Hawkins megvonta a vállát, majd végignézett a helyiségen. A holografikus harcosokat egy piramis alakú holoprojektor vetítette ki. A falak mentén boxok voltak, amikben különböző fajú, túlöltözött vendégek fogyasztották kedvenc serkentőszerűket. A terem Hawkinsal szemközti végében pedig egy félkör alakú bárpult volt, ami mögött egy majomszerű, ormányos yrrah szolgálta ki a vendégeket.

    Várunk – mondta Hawkins, majd jobbra, a helyiség kijárata felé nézett. Az ajtó melletti boxban Giru üldögélt két társával, az egyik egy kwizek volt, akinek az arcán átlósan egy ronda sebhely húzódott, a másik pedig egy különös lény, akinek sárga, hollószerű fejét fekete tüskék borították.

    Legalább vannak akik védjék a seggem. Hawkins belekortyolt a kwizek sörbe. Az ital állaga olyan volt mint a húslevesé, akár csak az íze.

    Hawkins Neyyre és Russelre sandított. A manot nyugodt volt, de Hawkins jól tudta, hogy ha valami gond történne a lény úgy pattanna fel, mint az ágyúgolyó. Russelről nem lehetett ezt mondani, a srác feltűnően méregette a bár vendégeit. Erica Jade pedig egy zöld italt iszogatott, aminek az illata mentolos volt. AT meg csak ült.

    Hawkins jól tudta, hogy mindennek látszanak, csak békés átutazóknak nem.

    Szuper, mindig csak várunk. – válaszolta a lány.

    A szélen ülő Batui felkapta az asztalon mászkáló olajosan fénylő, zöld páncélos bogarat, majd a szájába dobta. Ropogás hallatszott, ahogy a lény tűhegyes fogai átdöfték az apró teremtmény páncélját, majd egy ocsmány csámcsogással péppé rágta a lágy részeket, majd lenyelte.

    Ti emberek türelmetlen lények vagytok. – A krilil megvakarta denevérszerű fülét. – Mindig csak a lövöldözés, meg a sok robbanás. Nem iszmerem a történeteteket, de… Néha rosszabbak vagytok a szkruggoknál.

    Neyy lemondóan megrázta a fejét. Russel a krilil felé fordult:

    Szerintem vannak nálunk agresszívabb szerzetek is.

    Hawkins újra belekortyolt az italába, majd Russelre pillantott:

    Aha, pár ilyen szerzet szívesen ki fog belezni, hogy ha nem fogod be az arcod, és nem hagyod abba mások fixirozását.

    Russel lehajtotta a fejét.

    Már megint durva vagy Hawkins. – szólalt meg Jade.

    Szerintem te is durva lennél, hogy ha a szabadságod lenne a tét. – Trent Batuit felé fordult. – Na melyik a mi emberünk?

    Idegen a denevérszerű fejével a holoprojektor felé intett, Hawkins odanézett. Egy férfit látott, aki a bárpult felé sétált. Barna nadrágot és egy szürke ujjatlan pólót viselt, amely szabadon hagyta a karjain dagadozó izmait, és megmutatva a bal felkarján lévő óriási pallost, aminek a keresztvasát két sárkányfej díszítette. A fickónak barna, himlő helyekkel borított arcán volt valami rókaszerű, a szemeiben egy cserkésző ragadozó szellemének lángja égett.

    Szóval ő ez az Acero – jegyezte meg Hawkins –, már csak egy olyan fekete izé hiányzik a szemére és a vállára egy daguli papagájgyík, és kész is lenne a kamukalóz.

    Acero odalépett a pulthoz, és odaintette a yrraht, aki azonnal hozott neki egy pohár vízszínű italt.

    Batui ránézett Hawkinsra, majd felszisszent.

    Acero nem szórakozik, egy őrült az a fickó.

    Hawkins kiitta a kwizek söre maradékát, majd lerakta a korsót az asztalra, majd ránézett AT-ra.

    Bádogpofa, hoznál nekem egy ilyet – mondta, majd megkocogtatta az üres korsót.

    Kijelentés: Látom, már van egy üres korsója.

    Hawkins ránézett a robotra, majd Erica felé fordult:

    Ilyen hülye az új haverod, vagy csak teszi magát?

    Erica már épp szóra nyitotta volna a száját, amikor újra felhangzott AT modulált hangja.

    Kijelentés: Nincs benne a programozásomba a színlelés.

    Hawkins a fejéhez kapott, közben leküzdötte a késztetést, hogy ráordítson a robotra.

    Akkor elmondom neked érthetően. – Minden szót jól megrágott. Próbálta kizárni azt, hogy Batuit felül halk szisszenések hallatszanak. – Fogod ezt a korsót. Elviszed a pulthoz. A csapost megkéred, hogy töltsön a korsóba kwizek sört, majd miután megcsinálta, szépen visszahozod nekem. Érthető?

    Hawkins le se vette a szemét a robotról. A férfi hamarosan azon kapta magát, hogy azt várja, hogy a gép bólintson egyet, de ez csak mozdulatlanul nézte.

    Válasz: Semmi bajom az Output kommunikációs programommal. A folyékony frissítő kihozatalának, mint folyamatnak leírása esetembe felesleges.

    Hawkins megfogta a korsót, és AT elé rakta. Halk koppanás hallatszott, ahogy találkozott az asztal lapjával.

    Akkor hoznál nekem kwizek sört?

    Válasz: Szíves örömest uram.

    AT megragadta az ivóalkalmatosságot, majd felállt, és elindult a bárpult felé.

    Ti emberek azt hittétek, hogy a robotokkal eljött az aranykor, de amikor a szaját teremtményeitek egyre több meglepetészt okoztak nektek, nem csoda, hogy egyre dühöszebbek vagytok rájuk. Talán egyszer visszaszoktok arra, hogy mindent a szaját két kezetekkel csináljatok.

    Hawkins ránézett a lényre, majd felsóhajtott. Kicsit kezdett ez a helyzet idegesítő lenni.

    Bocsi, de még a ti népségeteket nem akarta még senki se kiirtani az idegesítő dumátok miatt?

    A krilil megrázta a fejét, de a következő pillanatban a tekintete az asztallap felé fordult. Hawkins egy aprócska hernyót látott az asztalon vonaglani. Batuit pofájából egy kék, hosszú nyelv csapódott ki, amelynek a vége hozzátapadt az apró jószághoz, majd berántotta a krilil szájába.

    Hawkins megrázta a fejét, majd AT-ét kezdte el figyelni. Látta, hogy sokan a vendégek közül a robot után fordulnak. A szemeikben – már akinek volt ilyen látószerve – félelmet látott.

    Hawkins, már megint túl durva voltál.

    Jade a kezeit az asztalra rakta, és kocogtatni kezdte őket az ujjaival. Hawkins közben Giruék felé pillantott, majd a mutatóujjával megkocogtatta a jobb kézfejét, ezzel jelezve, hogy idő van. A majomszerű lény erre letette az italát, majd a társai felé biccentett, akik azonnal a robotot és Acerot kezdték el figyelni.

    Jade, ha esetleg Hawkins a mikrohullámú sütőt csapkodná, akkor azt is védenéd? – AT odaért a pulthoz. Hawkins látta, hogy a robotot Acerotól egy kék selyemköpenyt viselő foxiai, egy aranyszínű nyári ruhát viselő vörös hajú nő és egy marcona kwizek választotta el.

    Ezt jól összeraktad – mondta Hawkins elismeréssel a hangjában.

    AT átadta a korsót a csaposnak, aki teli töltötte sörrel. Acero a robot felé nézett, és szemmel láthatólag majd leesett az álla. Hawkins elmosolyodott erre.

    Kapás van.

    AT elindult vissza az asztalhoz, a kezében a korsóval.

    Honnan ismered Acerot? – kérdezte Hawkins, majd újra a férfi felé nézett. Az továbbra is AT-t követte a szemeivel. Baltával faragott arcán meglepettség ült.

    Acero nem mindig volt kalóz. Régen cserkészkedett, és én voltam az üzlettársza. Bár inkább társzulnék egy Földi tigriszel, mint vele újra.

    AT lerakta a korsót.

    Kijelentés: Itt az itala, uram. Ha megkérhetném, elmés megjegyzéseit a közeljövőbe akkor mondja ki, amikor én is jelen va

    Hawkins a szájához emelte a kezét:

    Pszt.

    Acero közeledett feléjük. Hawkins most szúrta ki, hogy a fickó tekergőző sárkányokkal díszített, fegyvertáskájából egy SD–23-as pisztoly vaskos markolata kandikált ki. Trentet nem lepte meg különösebben. A Külűrben a fegyvertelenek voltak a gyanúsak.

    Üdv idegen – Acero hangja olyan volt mint a száraz bőr recsegése. A férfi rámutatott a robotra. – Az a tiéd… - Elhallgatott egy pillanatra, apró, ferde szemeit értetetlenül összehúzta.

    Trent Hawkins.

    Acero bólintott, de a figyelmét már a robotra összpontosította.

    Acero, de gondolom tudod a nevem – a fejével Batui felé intett –, a murciélago /denevér spanyolul/ elmondta.

    Hányjál bogarat – suttogta Batui. Aceron látszott, hogy nem hatotta meg a krilil sértése.

    Ha egyáltalán ez a valódi neved – szólt közbe Neyy.

    A férfi végigmérte a manotot.

    Van eszed. – Acero megdörzsölte az állát, és jobban megnézte magának Neyyt. Hawkins ekkor gondolkodott el azon, hogy kivel is akar tárgyalni, és hogy hová is jutott. – Elég érdekes, hogy manot létedre ennyire távol vagy az erdőitektől.

    Talán lenne nálam ami téged a robotnál és Neyynél is jobban érdekelhet – mondta Trent.

    Azt kétlem – rámutatott AT-re. – Mennyi a robot? –

    Nem eladó. – Hawkins arcán megjelent egy sunyi vigyor.

    Akkor gondolom nem a semmiért dobtad be a csalit.

    Hawkins belenyúlt a zsebébe, és előkapta a memóriakártyát, majd megforgatta a kezében. A műanyag lapocskán megcsillant a mennyezeten lévő lámpák fénye.

    Ezért.

    Acero nyúlt volna a memóriakártyáért, de Hawkins átrakta a jobb kezébe.

    Egy memóriakártyát akarsz nekem eladni, de azon a memóriakártyán van valami, amiről gondolom, hogy fontos, és nagy fizetséget kérsz érte.

    A Nogura öt automatizált konvojának útvonala van rajta.

    Acero bólintott, szemeiben kapzsi fény csillant meg.

    Nocsak.

    Ez olyan volt mint amikor egy nagymacska dorombolt. Acero sóváran ránézett a memóriakártyára. Hawkins inkább visszarakta a műanyag lapocskát a zsebébe.

    De csak Prabigatal vagyok hajlandó üzletelni. Ugyan is a kedves főnöködnek van valami, amire nekem szükségem van.

    Hawkins látta, hogy Acero szemeiben dühös láng villant.

    Honnan tudjam, hogy nem egy bérgyilkos vagy, akit a Kereskedelmi Kamara küldött?

    Talán mert ezt a memóriakártyát a haverom – Russel felé biccentett –, lekódolta, és a kódot csak Prabigatnak adhatom át. – Trent hátradőlt, majd felnézett a mennyezeten lévő stroboszkópra. – Vajon mit fogsz kapni a főnöködtől, ha kiderül, hogy egy ilyen kecsegtető lehetőséget kihagytál. Nem cukorkát az is biztos.

    Acero megdörzsölte az állát. Hawkins szinte hallotta a borosta sercegését.

    Most legszívesebben elharapnám a kibaszott torkodat. – A hangja egy pillanatra morgássá változott. Hawkins nem mutatta, hogy megijedt volna, inkább a bal kezét lassan a pisztolytáskájára csúsztatta.

    Félek, megakadnék a torkodon – mondta Hawkins egy kihívó mosoly kíséretében.

    Acero közelebb hajolt hozzá. Hawkins látta a szeme sarkából, hogy Neyy és Jade megfeszülnek, Giru és a társai pedig a fegyverükhöz nyúltak, Russel szokásához híven pedig csak nézett, a szemeiben félelem bujkált.

    Van humorod. Más fickót ilyenért már rég bedaráltam volna , és oda adtam volna a darabjait a famacskámnak vacsorára. Téged csak azért nem, mert egy PHX–20-as van veled. Tudod az a bolygó ahonnan én jöttem, az rohadt sokat köszönhet az ő fajtájának.

    Kérdés: Ezt hogy érti?

    Acero ránézett a robotra.

    Hetven évvel ezelőtt a Castellanián az én szülőbolygómon a vegaiak és a domik egy véres csatát vívtak. Egy századnyi PHX–20-as robot érkezett Új Barcelonába a bolygó fővárosába, és felszólították Julio Sanchez polgármestert, áldott legyen az ő neve, hogy a várost adja át a domiknak. De a Julio nem adta át. Ekkor a domik parancsnoka, egy pszichopata segg, utasítást adott a robotoknak, hogy végezzenek minden öreggel, asszonnyal és gyerekkel. De azok megtagadták a parancsot, és egyszerűen szétlőtték a domi katonákat. A következő három napban ostrom alá vették Új Barcelonát a domi csicskások, de…

    Kijelentés: A nagy emberveszteségek miatt a Humán Domínium hadserege visszavonult. A Castellania bolygót egy időre a Vegai Szövetség vonta birtokba, de a belső területeken előállt rossz helyzet miatt inkább oda vonták vissza a hajóikat.

    Mindenki elhallgatott. Csak a hangszórókból áradó lágy vonós zene hallatszott, és a vendégek duruzsolása.

    Emlékszel rá – mondta Acero.

    Kijelentés: Vannak történelmi feljegyzések erről az eseményről a memóriámban. De nincs információm róla, hogy részt vettem volna benne.

    Hisz ti olyan egyformák vagytok. – Acero elvigyorodott, kilátszottak megsárgult fogai. – De ilyen szerzetet mint te hetven éve nem látott még senki. Az, hogy épp mostanában tűntél fel az jelenthet valamit. Egy jel, egy ómen.

    Aha, és hogy látsz egy hetven éves kattant harci robotot, amit egy hulla csapat szállítóban találtak, akkor az rögtön azt jelenti neked, hogy az egész univerzum összerohad egy nagy fekete pacában.

    Igazad van Hawkins. Ez prófétai baromság.

    Trent megint ledöntött egy kortyot az italából, majd ránézett Acerora.

    Akár rá is térhetnénk az üzletre. – Vette át a szót Neyy. Acero megnyalta a száját, és a manotra nézett.

    Tudod öregem, jó srácnak tűnsz. Aki egy manotal és egy PHX–20-asal járja az űrt. De tudom, hogy ezt csak azért csináltad, hogy belógasd a csalit, és elkapj. Ez ügyes, de sunyi dolog, és általában a bérgyilkosok sunyi alakok.

    Ki beszél – sziszegte Batui. Hawkins kezdte úgy érezni, hogy Acero és a krilil nem barátságban váltak el egymástól.

    Dugulj már el – szólt oda Acero. Batui halkan felszisszent.

    Oké, abba lehet hagyni ezt a párválasztási táncot. – Hawkins látta, hogy Batui úgy nézett rá Acerora, mint egy olyan bogárra akit a következő pillanatban jó ízűen felfalhat. Acero csak rávigyorgott, majd Hawkins felé fordult.

    Van vér a pucádban. – Acero végignézett Hawkinson. – Nem tudom még milyen ember van, de van egy módszer, amivel kideríthettem. – Acero megdörzsölte az állát. Hallatszott a borosta sercegése. – Mennyire vagy jól a Holocellben?

    Hawkins a piramisalakú projektor felé nézett, majd újra Acerora.

    Még tíz éve játszottam a Heroes of the Colosseummal Elég jó voltam, csak két srác volt jobb nálam. – Hawkinsnak eszébe jutott a szülőbolygóján lévő füstös kocsma, aminek a közepén két fényből szőtt testű harcos kardja feszült egymásra. A tömeg üdvrivalgása. És egy vörös hajú lány büszke tekintete. Gondolj az itt és mostra pupák.

    Basszus, te az univerzum segglyukából jöttél?

    Hawkins felállt, majd fanyarul elmosolyodott.

    Valahonnan onnan – válaszolta Trent, majd mély levegőt vett. A Flynn, a füstös bár és a vörös hajú lány emléke szétfoszlott mint pára a tűző napsugárban.

    Acero megeresztett erre egy vicsornak is beillő vigyort.

    Lefoglalom a projektort, és kifizettem az italodat – válaszolta a férfi, majd sarkon fordult, majd elindult a bárpult felé. Hawkins felállt.

    Hawkins, remélem tudod mit csinálsz. – Neyy elkezdte az egyik karmával kocogtatni az asztalt. Hawkins jól tudta, hogy a manotnál ez az idegesség jele.

    Neyy, ezek csak hologramok. – Jade belekortyolt az italába. - Csak annyi baj történhet, hogy esetleg zárlatos lesz az egyik ruha, és megsüti Hawkinst. – Trent ránézett Ericára. – Uhh bocs Hawkins, tudod én ezt a játékot mindig is hülyeségnek tartottam.

    Vagy esetleg ez az Acero csapdába csal minket. Nagyon lojális a főnökéhez.

    Ő ész a hűszég. – suttogta Batuit.

    Jó felőlem a Nótusz VII szentjeinek vezetője is lehet. – Acero Hawkins felé intett. A férfi biccentett, majd felállt. – Az a fő, hogy ő az aki bevisz minket az erődbe. Addig legyetek jók.

    Hawkins átvágott a helységen. Nem aggódott egy cseppet sem a társai miatt. Neyy és Erica meg tudja magát védeni, ha esetleg balhéra kerül a sor. Ott volt AT, aki egy harci robot volt – bár egy kicsit kattant-, de azért biztos tudott pár trükköt. Plusz még Giruéknak is megvoltak a fegyverei, és még volt Werdnek pár embere, akik besegítenének, hogy ha meleg lenne a helyzet.

    Acero ekkor már a pultra könyökölt, és Hawkinsra sandított.

    Na szerencséd van. Yoruknak – biccentett a yrrah felé, aki nagy buzgón épp egy poharat törölgetett –, meg van a Heroes of Colloseum.

    Hawkins bólintott, közben pedig leszidta magát, hogy ilyen gyerekes játékokkal üti el az időt, miközben már csak két és fél napja maradt, erre az egészre…

    Tényleg és mi a tét?

    Acero megdörzsölte az állát, majd AT felé pillantott.

    Azzal a robottal elég sokat kereshettek a bolygómon. Ha vesztesz, akkor nekem adod a robotot, és elhúzol erről a bolygóról, a nélkül, hogy üzletet kötnél Prabigatal. Ha én vesztek, akkor persze beviszlek Corsoba, de csak akkor hogyha jó fiú leszel. Áll az alku? – Hawkins bólintott. – Szeretek, játszani tudod.

    Acero felállt a bárszékről, majd rácsapott Hawkins vállára. Mint ha csak egy Adoniai sósárkány marka csapott volna le rá. A yrrah átadott Aceronak két kék, műanyag kártyát. A férfi elvette, majd az egyiket átadta Hawkinsnak.

    Ezzel tudsz belépni a fülkédbe. – Hawkins elvette, majd követte Acerot. A bár bal oldali falában két ajtó volt, egymástól egy méternyire. Barna műbőr borította. A bal oldalán, Hawkins mellkasával egy vonalban egy kártyaleolvasó volt. Hawkins végighúzta a saját kártyáját. Búgás hallatszott, majd az ajtó magától kinyílt. Hawkins egy kör alakú szobában találta magát, aminek a falait világosbarna fa borította. A padlót pedig kaleidoszkópszerű kék-piros-zöld mintázat díszítette. Hawkins tudta, hogy a padló lapjai érzékelik a lépteit, míg a falba épített mozgás érzékelők regisztrálják minden egyes mozdulatát. A Flynnen lévő gépeknél régen még fekete kezeslábasokban kellett ugrálniuk.

    Trent bezárta maga után az ajtót, majd a szoba közepére állt. A padlót fedő üveglapok fényleni kezdtek, jelezve, hogy aktiválódtak. Rejtett hangszórókból pedig fanfárok harsogó hangja ordított fel.

    Üdvözlöm önt a Holocell 4.0-s kontrollel fülkében. A játékostársa LaTizona61 létrehozott egy arénát a Heroes of the Colosseum 1 nevű programban. Kíván csatlakozni?

    Hawkinsal szemben a fal egy része félrehúzódott, majd mögötte egy holoprojektor lencséje jelent meg, ami szinte pillanatok alatt kiköpött egy fénysugarat, ami a levegőben egy fénylappá alakult, amin a Római Colosseum kézzel rajzolt festménye pompázott, előtte pedig szögletes, sötétbarna betűkkel a játék neve.

    Igen – mondta Hawkins, mire a fénylap egy villanás kíséretében eltűnt, helyette pedig egy görögdinnye nagyságú kék-zöld fénygömb jelent meg, benne pedig különböző páncélzatú és fegyverzetű római gladiátorok háromdimenziós modelljei. Ez volt a karakterválasztó. Hawkins belenyúlt a fémbuborékba, majd megbökte a mutatóujjával az egyik harcos t. A fényből szőtt gladiátornak kis kerek pajzsa volt, a bal kezében egy lándzsát tartott, a jobban pedig egy rövid kardot szorongatott. A fejét rácsos, domború sisak takarta. Csak a bal karját védte páncélzat. Hawkinsnak egy pillanatra deja'vu érzése volt. Régen is mindig ezt választotta, egy másik életben. Nyelt egyet, ahogy a harcos terpeszbe vágta magát, előre döfött a levegőbe a lándzsájával, majd vágott egyet a kardjával.

    Akkor essünk neki – Hawkins megropogtatta a nyakát. Mint a régi időkben. A hologram kiugrott a fénygömböl, majd megpördült a levegőben, közben megnőtt. Amikor földet ért Hawkins előtt, már a férfi derekáig ért. A gladiátor ráütött a bal öklével a mellkasára, majd lehajtotta a fejét.

    A VÁLASZTÁSOD A HOPLOMACHUS. Harsogták a falba épített hangszórók. Hawkins felemelte és kinyújtotta a bal karját, mire a harcos ugyan ezt csinálta. A férfi előre lépett a jobb lábával. A hologram is így tett. Hawkins megropogtatta a nyakát, mire a harcos is úgy tett.

    LATIZONA61 IS VÁLASZOTT, AZ Ő VÁLASZTÁSA. - a komputer hangja elhalkult, miközben Hawkins lába előtt a semmiből megjelent a római Colosseum kör alakú hologramja, a közepén Hawkins gladiátorával. Trent látta, hogy a harcosal szemben lévő bejáratnál egy alak kezdett el kibontakozni a semmiből. A SCISSOR.

    A gladiátor ezüstös láncinget viselt. A jobb kezén egy kampó volt, a bal kezében egy rövid kardot tartott, a fejét pedig egy zárt sisak takarta, aminek az elülső részére egy szörnyeteg vicsorgó pofája díszítette. Hawkins az emlékeibe idézte, hogy mit kell tudni erről a játékosról. Lomha, de mivel egyszerre két vágófegyverrel viaskodik, és a láncing és a lábvédői is oltalmazzák a testét, ezért szinte áthatolhatatlan erőd. Ha Hawkins közel engedi a harcosához, akkor az percek alatt felaprítja.

    És akkor fújhatom a bejutást Prabigathoz, és ezzel együtt mindent. Gondolta keserűen Hawkins. Szerencsére Hawkins annak idején a kézifegyverek használatára is kiképezték.

    A kardot rakd talonba – mondta a férfi, mire a gladiátor kezéből eltűnt a kard. Hawkins előre tolta a bal lábát, majd kinyújtotta maga elé a jobb karját, és ökölbe szorította a kezét. A gladiátor is így tett, előretolta a lándzsáját.

    Valószínűleg Acero nem kockáztatja majd meg a szemtől szembe való támadást, mert akkor felnyársalja Hawkins lándzsája.

    Ez csak egy újabb csata – mondta magában Hawkins.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://prototype.blog.hu/api/trackback/id/tr233171698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.