Amiket jó tudni...

Külűr krónikái: A Prototipus

Trent Hawkins átlagember, dolgozik, két munka között szórakozik, utazgat az egyik bolygóról a másikra csapatával, vad űrcsatákba keveredik, tűzpárbajokat vív, ha kell pofonokat osztogat. De most olyan helyzetbe került, amelyből talán ő sem tud kikeveredni. Egy idegen bűnvezér rákényszeríti, hogy fossza ki egy ellenlábasának kincsestárát. De ezzel együtt egy régi ismerőse megbízza, hogy szerezze vissza egy új fegyver prototípusát. De erre mások is pályáznak. És mind erre három napja van.

Külűr Krónikái-A harmadik nap

Bodbar-Egy oldal novellákkal és letöltésekkel

Cacoethes Scribendi

Laura Arkanian műve

Címkék

neyy (1) rajz (2) skrudd (1) vra (1) Címkefelhő

15. fejezet: Neyy

2011.09.12. 15:50 Kenneth Withaker

 Neyy tudta, hogy egy háború közepébe csöppent.

Corsor városa szinte égett az eddig elfojtott indulatoktól. Neyy hallotta a fegyverek ropogását. Látta az utcákban egymást lövő fegyvereseket, a vad üldözésekbe keveredő különféle járműveket, és a titkos föld alatti hangárokból elősikló űrhajókat, amelyek dühös fémsárkányokként vetették magukat csatába, hogy aztán hatalmas tűzgolyókká változva hulljanak a földre.

Neyy közömbös volt a körülötte kialakuló csatára. A dzsungelben is életeket vesztek el, míg mások túléltek. Neyy is egy volt ezek közül az életek közül. Csak magáért, és a falkájáért felelt. És persze ezt a vérontást ki tudta használni, hogy elvegyüljön a káoszban.

Észrevétlenül rohant végig a házak tetején, ugrott át a következőre, ha kellett meglapult, miközben két kalózbanda lemészárolta egymást.

A zivatar már régen elállt. A villámok helyét átvették a lézerek és a rakéták lángjai. Az esőillatú levegőbe megolvadt fém az égő üzemanyag szaga keveredett. Egy ember hamar megszokta volna, de Neyy orrában ott volt. Akár csak Acero bűzét. A férfi bűzlött a rosszindulatól. A manot érezte a férfin a múlt leírhatatlan bűneinek szagát, amiket az nem bánt meg.

Már közel járt.

Egy vadászgép találatot kapott egy nehézkes űrkompból, és pörögve egy nagyobb épületre zuhant. Valahol egy kwizek mély hangon felordított. Neyy kommunikátora felcsipogott. A lény leugrott egy szűk mellékutcába, és elkezdett előre menni, közben felvette a kommunikátort.

Ki az? szólalt meg Hawkins hangja statikus zörejektől eltorzítva.

Neyy – válaszolta. Ericát és AT-ét elfogták Acero, én épp hogy el tudtam szökni. Fegyverropogás hallatszott a szomszéd utcából. A manot suttogóra fogta. Már közel járok hozzájuk.

Érezte Erica Jade illatát, amely olyan volt mint egy virágzó fáé. Neyy befordult egy mellékutcába.

    Él még? – hallotta, hogy Hawkins hangja elcsuklott, a háttérben pedig egy motor zúgása hallatszott.

Éreztem – mondta Neyy. – Werdékkel kapcsolatba tudtál lépni?

Egy pillanatra a statikus zörej mindent elsöprő áradata elnyomta Trent hangját, de a hang visszaállt a normálisra.

    Nem, zavarják az adást. Ilyen kibaszott interferenciát még nem pipáltam, mi is csak úgy tudunk beszélni, hogy pont a vihar szemébe vagyunk. – Neyy bebújt egy sarok mögé. A következő utca már egy térre vezetett, aminek a végében egy kisebb épület volt. Itt véget ért Acero és Erica Jade nyoma. És valóban.

    A tér közepén két szögletes testű terepjáró állt. Körülöttük legalább tizenkettő kalóz álldogált, idegesen a levegőbe dúló csata felé pillantgatva. Az ajtón Acero lépett ki. Neyy gyorsan felmérte az erőviszonyokat. Hat-hat kalóz a terepjáróknál volt. Hirtelen lövések hangja hallatszott a házból.

    Neyy visszalépett a mellékutcába, elrugaszkodott a földtől, felugrott, a ház tetején ért földet és négy kézlábra állt. A manotok ősei nagy macskaszerű ragadozók voltak, tőlük örökölték a hihetetlenül erős lábizmaikat.

    Neyy végiglopakodott a háztetőn, közben kibiztosította a fegyverét.

    10 perc és ott vagyunk! – mondta Hawkins. A háttérben fegyverek ropogása szakította meg a szavait. – Lesz az öt is!

    Neyy bontotta a kapcsolatot, és rövid szökkenésekkel a ház tetőn termett. Látta, hogy három kalóz már be is rohant az épületbe, miközben a többi brigantik közelebb lépek. Bentről újabb hangok hallatszottak. Acero odaordított.

    Csináljatok már valamit véglények. – Neyy felállt, majd maga elé tartotta a pisztolyát, célra tartott… lőtt.

    Egy skrug fejét szinte letépte a tarkójára mért lövés. Neyy újra tüzelt. A célpontja most Acero volt, de a fickó már bebújt az egyik jármű mögé.

    LŐJJÉTEK MÁR LE AZT A SZŐRÖS BASZADÉKOT! - ordította, egyszerre hat fegyver emelkedett Neyy felé, de a manot hátraugrott, és ezzel kikerült a tűzvonalból. Egy szökkenéssel a ház hátánál kötött ki. Előre futott a jobb oldali mellékutcába, látta, hogy az utca végébe befordult egy kwizek, a vállához akarta emelni a fegyverét, de Neyy gyorsabb volt. A lény el sem terült, de a manot újra felmászott a falon.

    Neyy lenézett a térre. Három kalóz azonnal elterült a bentről jövő golyóktól, a többi pedig megpróbálta viszonozni őket. A manot hagyta, hogy az ösztönei vezessék.

    Véd meg a falkát.

    Hat harcosból kettő terült el holtan. Az egyik kalóz előreszaladt, majd eldobott valamit. A kézigránát Neyy lába előtt ért földet. A manot azonnal elugrott a robbanás hatóköréből, majd villámgyorsan átszökkent a bal oldalon lévő házra.

    Neyy látta, hogy az épületből AT és Erica rontanak ki. A robot a lány előtt haladva osztotta a lövéseket, miközben a kalózok megpróbáltak fedezékbe menekülni, és onnan leszedni őket. Neyy engedelmeskedett a dzsungelből hozott parancsnoknak. Ölnie kellett.

    Előrontott, és leszedte a tűzvonalába kerülő zsiványokat, de az egyik megeresztett egy lövést, ami miatt Neyynek visszakellet ugrania. A manot hirtelen zúgást hallatszott, és egyből tudta, hogy Acero elmenekül az egyik járművel, míg a másik...

    Sínágyúk hangja hallatszott, majd Erica felkiáltott.

    Vissza!

    A terepjáró aktiválta a sínágyúit. Ahogy elhalkult egy árnyalatnyival. Neyy egyből tudta, hogy a fegyverek Ericáék rejtekhelye felé fordultak, és kezdték el ontani a golyókat. A manot felordított, előrontott a sikátorból, és célba vette a vad páncélos sárkányként tűzet köpő járművet. Szőrös ágyúgolyóként repült a lassan célra forduló ágyú felé. Hangos csattanással a jármű kerek orrán landolt, pont a szélvédő előtt. Neyy látta, hogy bár az üveg golyóálló, de a szélein fehérlő ragasztó alapján nem szakszerű módon ragasztották oda. Neyy ránézett a két elképedt sofőrre, majd felemelte a lábát, és teljes erejéből rátaposott az üveglapra.

    Az beesett, Neyy pedig kikapta a tűzért, és eldobta. Közben a sofőr lelökte magáról az üveglapot, és nyúlt volna a fegyveréért, de ez volt a veszte. A manot megragadta a másik vállát, hangos reccsenés hallatszott, és egy ordítás. A manot belelőtt a jármű műszerfalába.

    Miután az szikrákat hányva megadta magát, Neyy kirántotta a másik jajveszékelő fickót, aztán egy jobb horoggal elhallgattatta egy időre.

    Erica és AT az épület előtt várták őt.

    Neyy felnézett az égre. Egy vaskos ágyúnaszád repült el felettük, a nyomában pedig egy karcsú vadászgéppel, ami folyamatosan ontotta magából a lövedékeket. Neyy intett a fejével, majd elindult nyugatra.

    Hawkins? – kérdezte a lány, ahogy követte a manotot.

    Neyy a szeme sarkából látta, ahogy a nagyobb hajó lejjebb ereszkedik, egy vakmerő manőverrel megfordul, és két rakétát lőtt ki a vadászgépre, ami balra fordult a lövések elől, és megsorozta újra a nagyobb hajót, és egy éles kanyarba kezdett.

    De az ellenfele kilőtt egy harmadik rakétát, ami a gép szárny alatti üzemanyagtartályába csapódott be. A hidrogén pillanatok alatt berobbant, a tűzgolyó éhes ragadozóként falta fel a gépet. Hangos csattanással esett a földre. Neyy és a társai közben már egy mellékutcán rohantak végig.

    A távolból ordítások hallatszottak, majd egy robbanás rázta meg a környéket.

    Mi a fene történt itt – kérdezte Neyy, ahogy befordultak egy néptelen mellékutcán. Úgy látszik, hogy a harcok még nem értek el ide.

    Szerintem az a Prabigat nevű fószer feldobta a talpát, legalábbis Acero és az egyik anyaszomorító erről beszélt. Valami bérgyilkos is a képben volt, és… – Erica Jade ránézett Neyyre. – Ugye nem Hawkins az? Ugye nem buherálták meg az agyát. Tudod, hogy ha…

    Befordultak egy utcára, ami tele volt üres ketrecekkel. Neyy megállt, és beleszimatolt a levegőbe. Állatok szagát érezte. Pontosabban egy vadászó ragadozó lágy és lappangó bűzét. És többet.

    Ismerős volt ez a szag...

    A tetőn hirtelen megjelent egy árnyék, majd a bal oldalon is négy. A velük szemben lévő utcán egy újabb sötét alak jött. Négy lábú, hatalmas ragadozók voltak. Egy űrhajó hatalmas dörrenéssel felrobbant a közelben a légelhárító ágyuk tüze nyomán. A hajó egy második nappá változott, megvilágítva a bestiákat. Vörösesbarna bundájú hatalmas nagymacskák voltak.

    Gondban vagyunk – mondta Neyy, ahogy a hátuknál morgás hallatszott.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://prototype.blog.hu/api/trackback/id/tr683220934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.