Amiket jó tudni...

Külűr krónikái: A Prototipus

Trent Hawkins átlagember, dolgozik, két munka között szórakozik, utazgat az egyik bolygóról a másikra csapatával, vad űrcsatákba keveredik, tűzpárbajokat vív, ha kell pofonokat osztogat. De most olyan helyzetbe került, amelyből talán ő sem tud kikeveredni. Egy idegen bűnvezér rákényszeríti, hogy fossza ki egy ellenlábasának kincsestárát. De ezzel együtt egy régi ismerőse megbízza, hogy szerezze vissza egy új fegyver prototípusát. De erre mások is pályáznak. És mind erre három napja van.

Külűr Krónikái-A harmadik nap

Bodbar-Egy oldal novellákkal és letöltésekkel

Cacoethes Scribendi

Laura Arkanian műve

Címkék

neyy (1) rajz (2) skrudd (1) vra (1) Címkefelhő

1 fejezet: Erica Jade és Steven Russel

2011.07.30. 08:16 Kenneth Withaker

 

Most bizonyára azt kérdezitek, hogy ez miért első fejezet, amikor az első fejezet már volt a sztoriban. Az Trent Hawkins és Neyy történetszálának első fejezete volt. Minden szereplő kap egy saját sztoriszálat a könyvet, amik egymás mögé felfűzött fejezetekből állnak. De ahol ezek a sztoriszálak összefolynak persze az normálisan negyedik fejezet lesz. A fejezetezés még azt is jelöli, hogy Erica Jade és Steven Russel épp mit csinált, amikor Trent Hawkins és Neyy átadták a rudakat Kolge-marnak.

 

Steven Russel a kör alakú táncteret körülvevő pult középső részénél üldögélt és le sem tudta venni a szemét a tőle két széknyire ülő lányról. Az igencsak karcsú teremtés volt. Félhosszú, sötétbarna haját a háta mögött összefogva hordta, ezzel megmutatva szív alakú arcát, enyhén keleties metszésű szemeit, fitos orrát és állandó mosolyra álló száját.

Már akkor felfigyelt rá, amikor az belépett a bár boltíves ajtaján, és odasétált a pulthoz. Nem olyan volt mint a helyi zuzmóbetakarítók hiányos öltözetű, kisminkelt lányai, akik a Tech/Pub törzsközönségének nagy részét adták kigyúrt barátaikkal együtt.

A Tech/Pub különbözött bármilyen szórakozóhelytől a Kalgor VII-en. A falait áramkör szerűen elrendezett kék-piros-sárga fénycsövek díszítették. A falakra szerelt holoprojektorok a középen táncoló párok háromdimenziós mását vetítették a levegőbe, mintegy leutánozva a mozgásukat. A hangfalakból elektromos zene és egy fuvolaszerű hangszer hangjának a keveréke szólt, amibe valami ugatásszerű hang vegyült.

Russel tudta, hogy a Tech/Pub nem csak egy egyszerű diszkó volt, hanem a Kalgor VII-en tanyázó törők gyülekezőhelye. És persze azoké akik csak egy jót akartak szórakozni, vagy a törők szolgálatait akarták igénybe venni. Russel nem tudta, hogy a lány vajon melyik csoportba tartozhat. Arra gondolt, hogy odamegy és megkérdezi tőle.

De egy vörösesbarna bundájú, rókaképű foxiai megelőzte, és leült a lányhoz. A lény nem viselt semmi ruhát, leszámítva a piros-kék csíkokkal díszített bőrmellényt.

    Helló, Stevie.

    Russel a hang forrása felé fordult. A pult mögött álló lény látványa nem derítette mosolyra. Az idegen egy tholtaxi volt. Vékony fényes, szürke kitinpáncéllal borított testét négy pókszerű láb tartotta. Két pár karja volt. Az első pár ott volt, ahol bármelyik humanoidnak szokott lenni, míg a másik kettő a mellkasához simult. A háromszög alakú fején két zölden világító összetett szem méregette a Russelt. A lény volt a Tech/Pub tulajdonosa, és igazi veterán volt a szakmában.

    Üdv Molgek

    Látom jól el vagy – trillázta a lény, a mellkasán lévő bal karjával elkezdte kocogtatni a pultot. – Iszod az italom. Csak mióta eljöttél a Tellusról, és még semmi eredményt nem mutattál fel nekem, amire azt mondanám, hogy ez igen. Pedig olyan jó ígéreteket kaptam tőled, arról hogy megmutatod milyen belevaló srác vagy, úgy megmutatod milyen belevaló srác vagy. És közben meg… Semmi.

    Russel beszívta, majd kifújta a levegőt. Nem akarta belefojtani a szót a tholtaxiba, közben fél szemmel a lányra és a foxiaira nézett, akik épp a foxiaiak ugató nyelvén tárgyaltak.

    Egyáltalán figyelsz rám? – kérdezte a tholtaxi megjátszott sértettséggel, majd a párosra nézett. – Ne érdekeljen, hogy más hogy alkudozik. Tudhatnád, hogy Vilka megkapja a legjobb munkákat.

    Én keresek munkákat. – mondta Russel, majd megitta a hályoglevét. Ez legalább benedvesítette a száját

    Csak nem találsz. Két hónapja itt ülsz, néha leülsz másokkal beszélgetni, és az eredmény mindig ugyanaz. – Molgek egy pillanatnyi hatásszünetet tartott – Ott hagynak. Ezzel együtt én is gondolkodóba estem, hogy talán ez a szegény kis humanoid rászolgált e az én jóindulatomra? Adjak e neki valami esélyt? Értékes tagja e az én kis családomnak, vagy csak egy egyszerű fekete bárány? – Kérdezte Molgek, majd körbemutatott: – Nézz körbe, hány törőt látsz itt?

    Russel körülnézett. Végig járatta a szemét a táncolókon, a lányon és Vilkán, aki egyre hevesebben ugatott.

    Kettőt – mondta ki a választ.

    Van önkritikád, hogy törőnek mered magad hívni. Egy hülye kis kezdő vagy, aki beült még a biztonságos kis szülőbolygóján pár biztonságtechnikai oktatásra. Eljön a Külűrbe, és rögtön rárepül a jól fizető melókra. Azok tudod miért jól fizetők?

    Miért is? – kérdezte Russel.

    Steven csak annyit érzett, hogy a lény kemény, kitines ökle nekikoppan a homlokának. Szinte azonnal feljajdult.

    Mert azt profiknak adják, belső vázas hülye. Én a nyolc szívemből, kettőt rád szántam, és ezt veheted megtiszteltetésnek… – A lény odalépett az üvegekkel teli szekrényhez, majd levett palackot, és töltött magának. Az ital színe legjobban egy pocsolya vízére hasonlított, szaga pedig rothad krumplié. – De az én határtalan jó indulatom is véges. A legtöbb törő dolgozik, míg te nap mint nap, a Kalgori nap 31 órájában itt lopod a napot. Csak ajánlani tudom neked, hogy keres valami munkát. – Russel újra a lány felé nézett. Látta, hogy Vilka felpattant, majd elviharzott. – Elfogom intézni, hogy mindegyik ehhez hasonló helyen a galaxisban ferde szemmel nézzenek rád. Szét fogom küldeni a Spaceneten a képed, alatta meg nagy, piros betűkkel: Steven Russel, a lexikonban a tohonyaság szó alatt az ő képe szerepel!

    Steven megnézte a lányt, aki még mindig ott ült. Úgy látszott, hogy valamin gondolkodik, miközben a poharában lévő zöld italt kortyolgatja.

    Szerintem bele se kezdj, lehet találtam munkát – mondta mosolyogva.

    Molgek a lány felé fordult, majd végigmérte.

    Szerintem te se ne kezdj vele. Aki Vilkát is elhajtotta, annak vajon milyen képességű törő kell? Bele se gondolj…

    Tudod mi a mi elsődleges jelszavunk? – kérdezte Steven. – Légy merész és pofátlan, és be is vetted a kincsekkel teli várat.

    Molgek csáprágói szélesen szétnyíltak. Russel tudta, hogy ez a tholtaxiaknál a mosoly megfelelője:

    Nőstények. Még az a szerencse, hogy az én családomban csak egy ilyen van, és én ötszáz fényévnyire vagyok tőle. – A szájához emelte a poharat, majd hosszú nyelvével elkezdte lefetyelni a benne lévő folyadékot. – Tegyél egy próbát, lárva. Fél hónapot már ki alkudtál ezzel magadnak.

    Steven felugrott, majd odalépett a lányhoz:

    Helló, szabad ez a hely? – mutatott rá a lány melletti üres székre.

    Az eddig az ajtót figyelte, majd ránézett Russelre.

    Nem – mondta, majd felsóhajtott –, egy olyan fickónak van lefoglalva, aki tudja, hogyan kell tud mit kezdeni pár kamerával és lezárt páncélajtóval. Ha azért jöttél ide, hogy megpróbálj felvidítani vagy, hogy fizess egy italt, majd elcsábíts, csak mondom, hogy rossz helyen kopogtatsz.

    Russel tudta, hogy most Molgek kuncogva figyeli őket.

    A zene ekkor váltott egy sokkal dallamosabbra, amiben a szintetizátorok lassú, lomha szólamaiba halk fuvolaszó vegyült. A parketten táncoló párok egymáshoz simulva ringatóztak. Steven irigyelte őket. Nekik nem kell azon szarozniuk, hogy mit esznek holnap és miből.

    A fiú megvonta a vállát, majd leült a lány mellé.

    Miből gondolod, hogy neked van lefoglalva? – kérdezte a lány, miközben végigmérte a srácot. Stevent. Russel nem volt az a férfiszépség. Világosbarna haja fésületlenül meredezett a fején, a szemei egy kicsit közel ültek egymáshoz, de nem volt olyan ronda – legalábbis saját belátása szerint –, hogy ha lemegy a titánérc tárnába, akkor felszalad a titánérc.

    Törő volnék – mondta Russel, miközben le sem vette a szemeit a lányról.

    A lány megvonta a vállát, majd újra belekortyolt az italába. Steven próbálta nem nézni a lány domborulatait, de a szeme gyakran lejjebb tévedt.

    Steven Russel a nevem – szólalt meg végül.

    Erica Jade – mutatkozott be, majd szembefordult a fiúval

    Szép név, illik a viselőjéhez – mondta Steven –, de gondolom van valódi neved is, mert ilyen név egyszerűen nincs.

    Van jobb témánk is, hogy a nevemről csevegjünk. Mihez értesz?

    Russel már rájött, hogy a lány az üzletről akar vele beszélni, és jobb, hogy ha nem beszél mellé, ha pénzt akar.

    Ahonnan én jöttem pár dolgot megtanultam a védelmi rendszerekről, legfőképpen feltörésükről.

    A lány belekortyolt az italába.

    Bocsi, de a foxiai kollégád azt mondta, hogy inkább ne bízzam egy embere a melót, nem ilyen szavakkal de pont ezt mondta.

    Russel szájában összefutott a nyál a lány italának látványára. Miért vette meg azt a hályoglevet?

    Egy foxiai hajlamos egy elektronikus bankszámla megcsapolását úgy felfogni, mint egy kép megfestését, ha érted mire gondolok…

Nem, nem értem mire gondolsz – mondta Jade.

    Oké, hadd mondjak egy érthető példa. Képzelj el egy piaci kofát. A pultján ott van az egyszerű titánból készült főzőedényt és egy virai kerámia. Hogy döntenél? Megveszed az egyszerű célszerszámot, vagy azt, ami ott lesz a polcodon és megporosodik?

    A lány tovább figyelte, majd megvonta a vállát:

    Mindkettőt. A virai kerámia ott lenne a polcomon, míg a titánedényben főznék – mondta Jade.– De nekem nincs szükségem egy olyan fickóra aki engem kiszolgál. Valamint azt sem akarom, hogy ugyanez a fickó a polcomon üljön és megporosodjon. Szerintem túlspilázod, ebből az egész dumából, amit itt lenyomtál, ez jött le nekem.

    Nézd, én nem spilázom túl – válaszolta Russel –, ha azt mondod, hogy kapcsoljam ki az esetleges biztonsági kamerákat, akkor kikapcsolom, nincs gond. Ha azt akarod, hogy nyissak ki egy ajtót, akkor ki nyitom, nem kertelek, megcsinálom. Csak végzem a dolgom, semmi baromság.

    A lány bólintott, úgy nézett ki mint aki éppen kóstolgatja magában a dolgot. Russel pedig hátranézett Molgekre, aki tovább lefetyelte az italát, miközben a társalgásukat figyelte:

    Most szakács vagy számítógépzseni? – kérdezte Erica, majd elmosolyodott.

    A lány fizetőkártyáját a csaposnak akinek papagájszerű fejét. A srácra nézett, miközben a csapos végighúzta a kártyaleolvasón a fizetőkártyát:

    Kevés cuccod van? – kérdezte Jade.

    Hát…

    A lány elvette a kártyáját a papagájfejűtől, és a dzsekije belső zsebébe rakta.

    Igen, vagy nem?

    Fogjuk rá, hogy egy táskára elég.

    Jade bólintott, majd felállt, és elindult a Tech/Pub kijárata felé.

    Szerintem kíváncsi vagy, hogy mi lehet a meló – mondta a lány, majd a válla felett hátranézett Russelre: – Hallottál már a Vyrlaxról?

    Russel úgy érezte, hogy a világ megfordul körülötte. A Vyrlax, a vr'ak bolygója. Sok képet látott már arról a világról. Az egészet belepték a vr'ak díszes palotái, és létesítményei, sehol sem hagyva helyet az életnek. És történeteket a bolygón tomboló bűnözésről, és hogy ott minden és mindenki a zöld törpék uralma alatt van.

    Ki nem hallott volna arról a bűnfészekről? – kérdezett vissza Russel, miközben a lány után rohant. A szeme sarkából még látta, hogy Molgek minden karjával istenhozzádot int neki. Rossz előérzete volt.

    Hamar kint voltak az utcán. Steven úgy érezte, hogy a hideg éjszakai levegő arcon vágja. Hogy miért pont erre a bolygóra jött?

    Na, szuper. A te részed a munkában az, hogy feltöröd a vr'a kincseit védő biztonsági rendszert. Kamerákat, lézeres hálókat, infrafalakat, mozgásérzékelőket.

    Ki akarjátok rámolni egy vr'a kincsestárát? – mondta elhűlve. Olvasott pár dolgot az eddigi kísérletekről, és soha nem lett boldog a végük.

    A lány elindult a bárral szemközti sikátor bejárata felé, majd megszólalt:

    Áh, csak pár berriliumrúdat emelünk el, és húzunk elfele. – A lány eddig fagyos hangneme szemmel láthatóan kezdett felengedni. Lelkes lett: – Na merre laksz, okostojás.

    Russel más körülmények között sikítva rohant volna el, de ez a lány…

 

     

 

Szólj hozzá!

Vr'a és a skrudd

2011.07.29. 17:20 Kenneth Withaker

Bizony ilyen jómadarakkal gyűlik meg kezdetben a baja Hawkinséknak. Több információ róluk a Galaktikus Lexikonban

A Rajzokat továbbra is Kocsis Martin készítette. A vr'a a képen akár Kolge-mar is lehetne.

Szólj hozzá!

Címkék: rajz vra skrudd

Egy kép Neyyről...

2011.07.27. 17:37 Kenneth Withaker

 Köszönet Kocsis Martinnak a képért, amin szerintem sokak kedvenc szórmókja Neyy, a manot szerepel.

Szólj hozzá!

Címkék: rajz neyy

Galaktikus Lexikon. Mi mi csoda a Külűrben?

2011.07.27. 10:52 Kenneth Withaker

A későbbiekben frissül.

 

Humán Domínium:

 
Az emberek 2254-ben alapították, az alapítótagjai: az Emberi Szövetség, a Manot Köztársaság, a Tholtaxi kaptár és a Vegai Szövetség. Kezdetben a Domínium a Sheld birodalom ellen harcolt, de miután legyőzték elkezdte kiterjeszteni az érdekszféráját más felszabadult világokra.
A Vegai Szövetség, amely kezdetben a térség egyik vezető nagyhatalma volt kihátrált az egyezményből, mivel a Humán Domínium veszélyeztette pozícióját.
A Humán Domínium egy esetleges háborútól tartva a harci flottájának bővítése mellett döntött, minek válaszul a Vegai Szövetség is fegyverkezésbe kezdett. Egy évtized hidegháborús viszony után kirobbant a háború a két nagyhatalom között. Ez mindkét felet legyengítette. A Vegai-Humán konfliktust a Rigeli béke zárta le 2650-be.
Jelenleg a Humán Domínium hatalma a Kolónia szektorra és a Civilizált területekre terjed ki.
A hadsereget a Domíniumi tengerészgyalogság adja.
 
 
 
Külűr.
Az elszakadt területek visszacsatolására a Domíniumnak nem volt elég hajója, ezért a háború alatt megerősődött cégek segítségét kérte, majd átadta nekik, hogy irányítsák azokat.
Ezek a területek névleg a Domíniumhoz tartoznak, de valójában független céges szektorok.
A neve Külűr, amely kezdetben az utcai tolvajnyelvben alkalmaztak, de később megjelent a hivatalos térképeken is. A nevét onnan kapta, hogy ezen túl már az ismeretlen területek találhatóak, és kivül esik a Domínium hatáskörén, és persze arról is, hogy a Külürből érkezetteket gyakran alacsony intelligenciájunak tartják /Lásd Olyan külűri vagy, hogy még a siklóbuszon is aranyal fizetsz!/
A Külűrben a hatalmat a Nogura Iparvállalatok, A Bishop Fuel Corp és a Coltrane Cybernetics képviseli. De feltünnek itt független kalózbandák, és a vr'aknak is nagy hatalma van.
 
Kwizek:
 
Nagydarab, barna bőrű lények. A hímeknek a fejét bőrkeményedések borítják, aminek a mintázata minden egyednél más és más.
Becsületes és békés lények, csupán a fiatal kwizekeknél van egy kis agresszió. 
A kwizeknek klán alapú társadalmuk van. A Kwaz bolygóról származnak. Szokás, hogy a fiatal kwizekeket elküldik a Kwazról, hogy tapasztalatot és vagyont szerezzenek. Általában visszatérnek a klánhoz, de sokszor sajátot alapítanak. Ez az idő 15 év, ilyenkor a kalandozó kwizekek csoportokba tömörülnek. Ezek a csapatok egyfajta bandák, a tagok megvédik egymást, és megosszák a vagyonukat.
A társadalmuk szövetségi köztársaság. A legfelsőbb döntéshozó testületük a Zvuk Klángyülés. Itt a klánok legidősebb tagjai vitatják meg a vitás ügyeket.
A kwizekeket általában zsoldosként, fejvadászként kalózként találkozhatunk, de sokan belépnek a Domíniumi Tengerészgyalogsághoz. Igen magas rangig eljutva. Lásd: Bulrick Zhil tábornok, aki a XIII Skrudd háború hőse volt.
A kwizekekről általában halálos ellenségeik a skruddok mondanak tréfákat.
"Úgy állsz, mint a kwizek a Földön lévő ellenfele felett", "Annak meg mi baja, vegai himlő? Dehogy kwizek. Én meg hozzányúltam..."
 
 
Larn:
 
Egy rendkivül ritka faj a Külűrben.
Magas, szikár zöldbőrű, hüllőszerű lények.
400 évvel ezelőtt komoly csillagközi birodalomnak parancsoltak, de az hamar felbomlott a pryotorokkal vívott háború miatt. Innentől mint rettegett zsoldosok és kalózok bukkantak fel a történelem lapjain.
A Lororan IV volt az anyaviláguk míg a közeli Möebus csillag szupernóvává nem vállt, és a bolygó pont a gammakitörés útjába került. A katasztrófát csupán kevesen élték túl, a legutóbbi felmérések szerint csupán két millió larn maradt.
A larnok kegyetlensége közmondásos. A táplálékukat élve falják fel és sütik meg, gyakran kerülnek verekedésekbe, nem csak más fajokkal hanem a sajátjaikkal is.
Különös táplálkozási szokásaik sok viccnek a tárgyai.
"A gusztusa mint egy larnak", "Mit ettél, hogy ilyen büdős a szád. Larn agylevest?"
 
 
 Manot:
 
Az Oberon rendszer harmadik bolygóján /az ő nyelvükön Mrr'wood élő macskaszerű lények.A külsejűk arról tanúskodik, hogy félelmetes ragadozók, valóban ádáz harcosok, de valójában békés, természetközeli nép.
A bundájuk színe lehet vörös, sárgásbarna, sárga, de előfordulnak teljesen albinó egyedek. Ezeket a bolygójukon nagyra becsülik.
A városaikat a fák koronájába, a kietlen sivatagokba és jégmezőkre, vagy a tengereken lebegő mesterséges szigetekre építik. Könnyen lebomló anyagokból építkeznek és a hajóik is ezekből készülnek.
Több új gyógyszert, növény és állatfajt, környezetvédelmi és terraformációs technológiát importálnak a bolygójukról. A Humán Domínium alapítótagjai, és elég megbecsültek a civilizált bolygókon.
Több kolóniát is létrehoztak a civilizált területeken és a Külűrben. Az ismeretlen területek felderítésében az élen járnak.
A Külűrben gyakran áldozatul esnek az evrik rabszolgavadászoknak.
Emellett bizonyos világokon viccek tárgya a külsejük és természetközeli gondolkodásmódjuk.
/Hogyan foglalsz le egy manotot? Tejet és májat raksz ki elé. Hogyan állítasz meg egy manotot? Felemelsz egy cserepes, majd megszólalsz, megállsz, vagy a muskátli meghal. Olyan szép mint egy borotvált manot./
 
Vr'a:
 
Egy méter magas, zöld, pikkelyes bőrű, békaszerű lények.
Az anyabolygojúk a Vyrlax, a szektoruk neve a Vr'a szektor.
Közmondásos, hogy a vr'ak művészetet üznek más lények kiszipolyozásából, de valami különös okból tisztelik az életet, ezért soha nem nyúlnak fegyverhez. Az első kapcsolat felvétel velük 2600-ban történt, addig a Sheldek uralma alatt voltak, de miután a Sheld birodalom széthullott, a vr'ak elkezdték a szektorban lévő hajókat és erőforrásokat felhasználni. Óriási magánflottának parancsolnak, de eddig egy feljegyzés sem szólt, hogy háborút indítottak volna mások ellen.
A vr'ak közmondásosan kapzsik, követelődzőek és egoisták, valamint a külsejűk sok rasszista viccnek tárgya /lásd Békapofa, a Vr'a szarjon rád. Mit csinál a vr'a ha eltörik a pohara? Leszokik az alkoholról./
A vr'ak névadási szokásai is figyelemre méltóak.
Az első nevűk amit a születésükkor kapnak, a második nevűket pedig akkor, hogy ha elérnek egy bizonyos vagyoni szintet.
Kolge-Ez a születési név.
Mar-Ez azt jelzi, hogy Kolge-marnak a vagyona 1 millió egység értékű, van 15 zsoldosa és egy magánjachtja, és már csak hat berrílum rúd kell neki, hogy a trix utótagot megkapja. Ha ez meglesz akkor Kolge-trix lesz.
 
Skrudd:
 
A Külűrben élő hüllőszerű lények. Humanoidok, a fejük legjobban egy kigyóéra hasonlít. A testük türkízkéken világít. Nem tudni, hogy hol volt az anyabolygójuk, a legutóbbi jelentések szerint húsz világot laknak, de lehet ez több is, valamint a Külűrben szinte mindenhol megtalálhatóak.
Az ivari kétalakúságuk érdekes.
A skrudd hímek intelligens, humanoidok.
A skrudd nőstények pedig apró kigyószerű lények, akik a vízben úszkálnak.
Amelyik hímnek több nősténye van, annál nagyobb tiszteletnek örvend. Nagyon aggresszívak, szinte minden fajt lenéznek, de ha kell a másik skruddot is. Ez gyakran véres belháborúkhoz vezet a fajon belül. Előfordul, hogy egy rátermettebb skrudd egy zászló alá gyüjti a többi fajtársát és a galaxis meghódítására indul. Ezeket általában fél év alatt leverik, ha nem több. Az ilyen konfliktusokat a történelem írás skrudd háborúként írja le. A XIII-dik skrudd háborút 2690-ben vivták a Manot Köztársaság és a Humán Domínium erői.
A skruddok ostobasága közmondásos. /Miért nem dolgozhat egy skrudd egy japán étterembe? Mert a Sushit jól átsütve tálalná/.
 

Szólj hozzá!

3 fejezet: Neyy és Trent Hawkins

2011.07.26. 20:18 Kenneth Withaker

 Morrow egy ugrással a szemetes mögött termett, majd előkapta a pisztolyát. Neyy a falhoz lapult, az ő kezében is ott virított a fegyvere, ami akár kéziágyunak is beillett volna volna. Hawkins felkapta a földön lévő stukkerjét. A férfi elmosolyodott, amikor megérezte a fegyver markolatán lévő indaszerű domborműveket. Kész mestermű volt , cserélhető cső, lézeres irányzék. Kész álom volt ez a fegyver. Trent körülnézett az utcán fedezéket keresve, majd észrevett egy boltíves kapualjat, ami az egyik bérházba vezetett.

Hawkins odarohant, a szeme sarkából észrevette a sikátorba beforduló három skruddot. A lények a vállukhoz emelték a fegyverüket, és tüzeltek. Trent Hawkins épp időben ugrott jobbra a hatalmas lövedékeket útjából.

Trent szinte érezte a kisujjnyi töltények által gerjesztett légáramlatot. Trent egy acélajtónak ütközött. A férfi kifújta magát, majd kihajolt, maga elé tartotta a pisztolyát, és lőtt. A skruddok, akik megpróbáltak benyomulni a sikátorba, inkább visszaugrottak a sarok mögé. Hawkins visszahúzta a fejét a következő támadások elől.

Neyy és Morrow előugrottak a szemetes kuka mögül, majd lőttek, de ezzel csak annyit értek el, hogy a skruggok nem nyomultak be a sikátorba.

Pont, mint az Ulyssesen – kiáltott oda Morrow Trentnek, miután visszahúzódott a szemetes mögé. A lövedékek a szemetest találták el, de annak az anyaga képes volt túlélni bármilyen maró vagy radioaktív anyagot, így a lövedékek csak belefúródtak.

Hawkins újra kinézett a fedezékéből, majd lőtt az egyik feltűnő skruggra, de a kígyófejű visszaugrott.

Hawkins kezdte már unni ezt a bohóckodást:

    Azért az Ulysessen kilencen voltunk, volt a seggünkbe három EXS, és valahogy jobban fel voltunk szerelve – mondta Trent, majd megnézte a fegyvere oldalán lévő folyadékkristályos kijelzőt. Egy zölden világító hetes volt rajta. Rosszul állt töltényből.

    Trent hallotta újra a skruddok acéltalpas csizmáinak koppanásait a jégen. Hawkins szinte reflexszerűen hajolt ki. Látta, hogy a skrudd felé emeli a fegyverét. Trent becélozta a kigyófejűt, és meghúzta a ravaszt. A lény balra ugrott a töltény útjából, egyenesen Morrow tűzvonalába.

    Hawkins egykori bajtársa, úgy ugrott elő a szemeteskonténer mögül, mint a játékördög a meglepetésdobozból. A lövés a skruggot a nyakán érte. A lény felnyögött, majd eldőlt.

    Morrow, miért követél? – kiáltott oda Hawkins. Morrow visszabújt a fedezéke mögé a sarkon beforduló skrugg lövései elől.

    Hawkins ez most nem alkalmas…

    De szerintem rohadtul alkalmas – morogta Neyy. A manot már Morrow mellett guggolt. A pisztolyát a sikátor közelebbi vége felé tartotta – Mint észrevetted, már csak egy skrudd lő minket, mert a másik valószínűleg, a velünk párhuzamos útvonalat használja, hogy a hátunkhoz kerüljön.

    Hawkins zúgást hallott a jobb oldalára, odafordult, és egy zöld bundával borított patkányszerű arcot látott. A lény megnézte Hawkinst, majd a férfi kezében lévő pisztolyra siklott a tekintette. A ház tulajdonosa egy sikoly kíséretében ugrott vissza, az ajtó pillanatok alatt visszasiklott a helyére.

    Valószínűleg hívja a helyi rendőrséget.

    Szuper – morogta Hawkins. A szeme sarkából látta, hogy a háta mögött egy árnyék hajol ki az utca sarka mögül. Neyy-re, és Morrowra emelve a fegyverét. Morrow már készült arra, hogy átugorjon a kuka másik oldalára, de ezzel a másik skrudd fegyverének tűzvonalába kerül.

    Hawkins hamar döntött.

    Előugrott, két kézre fogta a pisztolyát, és tüzelt. A töltény a skrudd törzsét érte. A lövés erejét megakasztotta a lény testét védő testpáncél. A teremtmény a bal oldalához kapott, majd visszaugrott a fedezékébe. Neyy lövései a falba csapódtak be.

    A sikátor másik végében álló skrudd gépfegyvere újra felugatott, majd elhallgatott. A lény is visszavonulót fújt. Valószínűleg, hogy újra töltse a fegyverét.

    Na Morrow! Szerintem most elég csönd lesz egy ideig, hogy elmond, hogy miért koslattál utánam. – Hawkins benyúlt a dzsekije alá, majd a jobb oldali belső zsebből előhúzott egy teli tárat. Vésztartalék.

    Szerintem nem…

    Hawkins megnyomta a markolat tövében lévő gombot, mire a fegyverben lévő tár egyszerűen kiugrott alól, és egy hangos csattanással a betonra esett. Trent gyorsan a helyére pattintotta a tárat.

    Szerintem igen! – mondta Hawkins, miközben megnézte a pisztolyának a töltényszám kijelzőjét. Az üresen világított. Mostanában mindig ezt csinálja.

    Na szóval, kiléptem a hadseregtől, majd beléptem a Bishop rendfenntartókhoz.

    Trent rávágott teljes erejéből a pisztolyra, mire a képernyőn minták kezdtek el táncolni, majd összeálltak egy harmincas számmá.

    Na az jó – morogta Hawkins.

    Szinte végszóra rázendített a sikátor távolabbi végében álló skrugg.

    Igen, de a sztori itt nem ér véget – mondta Morrow, próbálta túlharsogni a gépfegyver ugatását, miközben a szemével a másik idegent kereste.

    Valahogy gondoltam – morogta Hawkins, kihajolt, és lőtt. A skrugg szinte reflexszerűen visszaugrott. – Hallani akarom a többit is.

    Morrow tovább pásztázta a fegyvere csövével az utca másik végét.

    Szóval valójában ez a látszat. Továbbra is a hírszerzésnél vagyok, csak információkat szolgáltatok a Bishopról.

    Hawkins Morrowra nézett:

    Akkor te kettős ügynök vagy? – mondta Trent. A másik skrugg ekkor ugrott elő, majd vette célba Neyyt, de a manot azonnal felugrott, és a kígyószerű lény felé emelte a pisztolyát, de az újra fedezékbe húzódott. Trent egyből átlátta a kigyófejűek taktikáját. Ki akarják csalni őket a fedezékükből.

    Nagy francokat. A Bishopról adok híreket a vezérkarnak. Csak szimpla ügynök vagyok. – kiáltotta Morrow.

    Aha – mondta Hawkins. Majd kinézett a fedezékéből, aztán Neyy felé pillantott, majd a fejével a sikátor távolabbi vége bökött. A barátja bólintott.

    Hawkins előreugrott. Felemelte a pisztolyát, majd becélozta a sikátor sarka mögül előbújó skruddot, aki rögtön felé emelte a fegyverét.

    Hawkins jól ismerte ezeket a mozdulatokat. Szinte látta maga előtt, ahogy a lény a vállához emeli a gépfegyvert, a szeméhez helyezi az optikát, majd meghúzza a ravaszt.

    Hawkins ezt nem várta meg.

    A fegyverét célra tartotta és lőtt.

    A lövedék a lény nyakát érte. A skrugg fájdalmában felszisszent, majd eldőlt. Trentnek nem kellett hátranéznie, amikor előjött a másik zsoldos. Neyy és Morrow egyszerre lőttek a hüllőszerű idegenre.

    Az első lövés a mellkasán érte. A Morrowé pedig a szemei közé szúrodott. A skrudd mint egy darab fa terült el. A kalgori este friss illatába a skruggok vérének édeskés szaga és az ózon illata keveredett

    Trent zihálva lélegzett, majd ránézett a társaira. Jobb oldaláról valami berregő hangot hallott, ami egy idő után rotorok zajává erősödött.

    Hawkins felnézett és meglátta, hogy egy jármű érkezik feléjük. Egy Darázs volt. szúnyogszerű gép testének két oldalán egy-egy rotor volt, amely állandóan berregett. A rovarfejszerű pilóta fülke gömbölyű üvegburája mögött jól kivette a két meghatározhatatlan fajú és nemű, kezeslábast és sisakot viselő két alakot. A gép hasára épített sínágyuk pedig feléjük fordultak. Trent csak ennyit láthatott, mert a következő pillanatban elvakította a gép az orrába rakott reflektor fénypászmája.

    Hawkins a szemei elé emelte az alkarját, hogy védje őket az erős fénytől. De a következő pillanatban a fehér fénytócsa odébb táncolt, végigpásztázva a sikátort, megállapodva a két skrugg hulláján.

    Majd visszatért a különös trióhoz:

    AZONOSÍTSÁK MAGUKAT – hallatszott a Darázs hangszóróiból egy lágy női hang, aminek nem állt jó ez a lényegre törő stílus.

    Morrow előre lépett, a jobb tenyerével óvta a szemét az erős fénytől.

    Lance Morrow, kettes szintű nyomozó! – mondta Morrow, próbálva túlüvölteni a darázs rotorjainak zaját. – Épp pár informátorommal tárgyaltam, amikor rajtunk ütöttek ezek az akasztófavirágok

    Erre válaszul a Darázs hasán felnyílt, és a bent lévő foglalatból egy madárszerű, hegyesorrú gép lebegett elő, majd megállt Morrownál. A gép orra ketté nyílt, majd egy vörös sugár pásztázta végig a férfi arcát.

    Az egyezés megerősítve – szólalt meg egy gépies hang a tárgy belsejéből.

    Már azt hittük, hogy egy kameláni kém – mondta a Darázst irányító nő. – A múlt héten kettőt fogtunk. Mostanában a rohadt vykronok állandóan átküldik őket a határvidéken.

    Morrow átsandított a válla fölött Hawkinsra és Neyyre. Trent jól tudta, hogy ennyivel nem úszták meg. A távolban légpárnások nyüszítése hallatszott.

    Kiérnek. Hamarosan helyszínelőrobotok és kevlárpáncélos biztonságiak lepik el a sikátort. Morrownak jelentést kell írnia, míg neki és Neyynek vallomást kell tennie.

    Mióta szétverték azt a kolóniát a Procyon Nebulában, azóta küldözgetik a rohadt ügynökeiket – mondta Lance vigyorogva.

    Totálisan uralta a helyzetet, legalábbis Hawkins így látta. A tökéletes beépített ügynök. Nem gondolta volna, hogy a Humán Domínium így is próbál befolyást gyakorolni a Külűrben. Alig hanem figyelnie kell majd…

    Hát az egy rohadt egy helyzet volt. Kirámolták az egészet. – válaszolta egy másik férfihang. Valószínűleg a tüzéré: – Na, Morrow, szerintem jöjjön be az őrszobára, hogy felvegyük a jelentését és a társainak a vallomását.

    Hawkins becsukta a szemét, majd beszívta a levegőt. Volt már őrszobán, és jól tudta, hogy a Külűrben milyen lazán veszik az egészet. Valószínűleg két napot is eltölthetnek a zárkában, ameddig sorra kerülnek. Addig Kolge-mar akár el is tulajdoníthatja a Renegátot tőle, Ericával együtt. Nem akarta a lányt elveszíteni. Ráadásul még mindig reménykedett abban, hogy az elmebeteg terve, arra hogy újra megszerezze Venta-tyr berríliumrúdjait, és időben átadja Kolge-marnak, sikerülhet.

    Inkább ne – mondta Morrow egy újabb megnyerő mosoly kíséretében. – Szerintem ti se akarjátok végigjárni a papírmunkát. Önvédelem volt, ennyi. Meg a srácoknak –, intett a fejével Hawkins és Neyy felé –, amúgy is menniük kell.

    Sajnálom, de nem – mondta a nő, aki a Darazsat vezette. – Ki kell őket hallgatnunk, mint tanúkat.

    Egész éjszaka kihallgatás, a bizonyítékok elemzése. Még pár nyomozó a központból, belső ügyosztály. – Morrow széttárta a kezét. – Három napba is beletelhet, és most komolyan így el akarjuk baszkodni az időt. Írjátok rá az aktára, hogy önvédelem, én meg leszignozom.

    Hawkins látta, hogy a tüzér feje a pilóta felé fordul. Pár pillanatig néma csönd volt, csupán a Darázs rotorjainak berregése hallatszott.

    Megbeszéltük – mondta a nő: – Nekem haza kell menni a gyerekekhez. Egy óra van a műszakomból. De holnapra meglegyen a szignó az önvédelemről.

    Morrow bólintott. A gép balra fordult, majd elhúzott.

    Hamarosan elhalkult a Darázs rotorjainak zúgása.

    Morrow feléjük fordult. Trent szemei szinte égtek, most is dörzsölte. Mint ha csak valaki sót szórt volna bele.

    Na látod, kihúztalak a bajból – fordult felé mosolyogva Morrow.

    Hawkins megvonta a vállát, és elindult a sikátor távolabbi vége felé. Neyy követte.

    Kösz, akkor most már kvittek vagyunk – mondta Trent, miután átlépte a skrudd holttestét.

    Ember! – kiáltott Hawkins után Morrow.

    Trent rápillantott Neyyre. Mintha valahonnan mennydörgést hallott volna. Az orrában érezte a korhadt avar és az eső illatát. A Sylvannus.

    Látta maga előtt, ahogy a skruddok által ásott gödör döngölt, földpadlóján feküdt, és felnézett. Egy alakot látott maga előtt. A villámok egy időre megvilágították Lance Morrow arcát.

    Hawkins kifújta a levegőt, majd ránézett a régi katonatársára.

    Mi az? – kérdezte Trent.

    Lenne neked egy munkám – válaszolta Morrow.

    Hawkins Lance felé fordult, és megszólalt:

    Na, és mi az? Egy utolsó meló a tengerészgyalogságnak? Kösz Morrow, hogy segítettél, meg minden. De már nem tartozol nekem.

    Trent folytatta az útját. Közben a következő problémára gondolt. Valószínű, hogy Kolge-mar tudja, hogy hol van a Renegát.

Remélte, hogy még a dühös vr'a előtt megléphetnek a bolygóról.

Morrow odalépett Hawkinshoz, körülnézett, majd közelebb hajolt hozzá.

    Szóval, a fegyverfejlesztésiek egyik laborjából elloptak egy fegyvert – mondta Morrow, úgy mint aki elakar kerülni egy hangos kiáltást.

    Vykronok vagy a vegaiak? – kérdezte Hawkins. Minél előbb le akarta zárni ezt a baromságot.

    Morrow benyúlt a dzsekijébe, és előhúzott egy tenyérnyi, korong alakú holoprojektort, megnyomott egy gombot a készülék oldalán. A készülék tetejéből egy fénysugár csapott ki, amely a levegőben egy fénylap alakját vette fel. Egy fénykép volt rajta. Egy fekete testpáncélt hordó, barna, rücskös bőrű, békaarcú kwizek hulláját ábrázolta, amely egy szürke padlón feküdt. Hawkins közelebb hajolt, észrevette a lény mellkasába vájt krátereket. Más valamit is észrevett.

    Egy fehér festékkel odafestett szörnykoponya volt a lény mellpáncéljának jobb oldalán, amelynek az állkapcsai között egy kés pengéje volt. Trent azonnal felismerte.

    A Shiwai Pengések – mondta, majd Morrowra nézett, aki elvigyorodott.

    A Shiwai Pengések egy kalózcsapat volt, amely rettegésbe tartotta a környező szektorokat. Bár csak akkor öltek, amikor kellett, de azért csúnyán ki tudták fosztani az embert. Hawkins párszor összeakadt velük, de mindig sikerült kivágnia magát.

    Shiwa? – kérdezte Morrow. Hawkins rásandított, majd bólintott. A fickó megnyomta ugyanazt a gombot, mire a holoprojektor kikapcsolt, a halott kwizek képe eltűnt.

    Emlékszel nem? – fordult oda Hawkins, és most először egy mosoly formálódott az arcán. – Az egész bolygó egy nagy rohadt dzsungel, tele olyan dögökkel, amik csak arra várnak, hogy megzabáljanak.

    Morrowon nem látszott, hogy elsápadt volna.

    Mint a Sylvannuson – válaszolta Morrow.

    Hawkins bólintott.

    De mit keres a Shiwai Pengések pribékjének a hullája, a Fegyverfejlesztésiek laborjában? – kérdezte a férfi.

    Morrow megvonta a vállát.

    Nem tudom, hogy honnan tudtak a labor pontos hollétéről. Csak jöttek, valahogy hatástalanították a védelmi rendszert, két őrt lábon lőttek, és elvittek egy fegyvert, aztán megkerestek minket, hogy mindenkinek kiteregetnek, ha nem adunk nekik kilencvenezer dominut.

    Hawkins összenézett Neyyel. A dominut a Humán Dominíum használta az elektronikus bankokhoz fedezetként. Nagyon értékes volt a benne lévő platina miatt.

    Az már a te bajod. A Shiwán vannak. A táborukat kicsit nehéz megtalálni, de azért sok sikert.

    Trent megfordult, majd folytatta volna az útját. A szeme sarkából látta Morrowot, hogy még mindig ott áll.

    Hawkins, mondjuk arra gondoltam, hogy te hoznád ki…

    Szerintem le akar húzni – mondta Neyy, majd megmorrant, mire Lance hátraugrott.

    Lance, ez a Domínium szennyese, nem az enyém.

    Trent tovább folytatta az útját a sikátor felé. Túl hosszúra nyúlt ez az egész ügy…

    Oké, nyomatod ezt a kiszálltam dumát, nem le…

    .. het kiszállni – mondta Trent. – Kiszálltam. Mondtam, nem az én dolgom, hogy kimossam a szennyesedett. Most pedig tágulj innen, menjél el egy kocsmába, vagy ahova ti kettős… – látta, hogy Morrow szája már nyílik, hogy helyesbítsen: – Beépített emberek hova mentek szórakozni, jelenteni, melózni vagy kinyalni a saját seggeteket. De az a hely legyen tőlem jó távol.

    Trent innentől lezártnak tekintette a témát. Ha soha nem hallott volna kalózokról, meg elrabolt titkos fegyverekről, már az is késő lett volna.

    Hawkins… – mondta Morrow, de Trent válaszul csak annyit csinált, hogy feltartotta az ökölbe szorított jobb kezét, majd kinyújtotta a középső ujját.

    Egy kicsit túl durva voltál hozzá – suttogta Neyy.

    Ugyan, egy elmebeteg szar kis gnóm ránk állítja a pribékjeit. Három óra múlva szerintem már vérdíj lesz a fejünkön. – válaszolta Hawkins, ahogy befordultak a sarkon. – És szerinted legyek a csicskája annak aki engem szarban hagyott a Sylvannuson? Egy nagy gyíktulokszart fogok én másnak ingyen dolgozni.

    De elég fura az ügy – mondta Neyy. Hawkins már éppen a társa felé fordult volna, amikor a szeme sarkából észrevette, hogy egy ismerős alak rohant be a sikátorba. Morrow volt.

    A férfi megállt, majd odalépett hozzájuk:

    Oké, Hawkins.

    Trent és Neyy meglepetten összenéztek, majd a fickó felé fordultak.

    Mi a bajod már megint? – kérdezte Hawkins. Morrow szemei szinte villámokat lövelltek, ahogy Trentre nézett.

    Jó van Hawkins, eddig megpróbáltam arra építeni, hogy te talán a lelked mélyén, nagyon mélyen még talán hű vagy a Humán Domíniumhoz…

    Tempó, tempó! Hawkins papának még máshol is dolga van – vágott közbe Trent.

    Oké, mit szólnál ha megkapnád a fegyverért kért pénz felét? – kérdezte Morrow. – 45 000 dominut.

    A szerencsevadász erre a mondatra megdörzsölte az állát. Meg a Shiwa csak 30 fényévnyire volt a Vyrlaxtól.

    Tutira elhozod? – kérdezte Hawkins. Ha beolvasztatja azokat az érméket, és eladja a bennük lévő platinát, akkor rohadt sok pénze lesz. Ha sikerül Kolge-martól valamilyen fizetséget is kicsikarni a berríliumrudakért, akkor ezt hozzá adva. Egy fél évig nem lesz gond a kajával.

    Mindennél fontosabb, hogy visszakerüljön abba a laborba – mondta Morrow.

    Meglesz. Kihozom, majd a Vyrlaxon találkozunk, úgy három nap múlva. – válaszolta Hawkins. Ennyi nap kell majd a Vyrlaxi akció megtervezéséhez és lefolytatásához.

    Oké, de egy szót sem róla senkinek – mondta Morrow, majd sarkon fordult, és magára hagyta Hawkinsékat. A szomszédos utcácskából hamarosan felhangzottak a helyszínelő robotok zúgása, ahogy hozzáláttak felderíteni a három skrugg megölését.

    Hawkins bólintott, és sietős léptekkel elindult.

    Gyanús nekem – mondta Neyy.

    Aha – morogta Hawkins, majd felhúzta a dzsekije ujját, és megnézte a műbőrszíjas csuklókommunikátort, majd megnyomta a tetejét. Egy fénysugár csapott ki belőle, amely a levegőben kéken világító, háromdimenziós számmá állt össze. Tizenöt perc alatt lezavarták a skruddokat.

    Hamar kijutottak az űrkikötő felé vezető főutcára.

    Hawkins közben ráütött a kommunikátora megint, mire a számok eltűntek, és a helyükre egy fénylap került.

    Valamit elhallgatott. Félt, hogy megtudod az igazat.

    Neyynek volt egy ilyen hatodik érzéke. Hawkins szerint ez olyan volt, mint amikor egy ragadozó megérzi, hogy a préda fél.

    Trent megnyomta a kommunikátora domború felületét, a fénylapon megjelent egy lista, amin nevek voltak. Hawkins végigsimított a bal mutatóujjával a fényből szőt lapon, mire a nevek elkezdtek lefele siklani. Majd Hawkins megállt, és rábökött Erica nevére.

    A képernyőt egy kék négyzet jelent be, amiben egy piros felírat villógott.

     

    A készülék nem érzékelhető.

 

 

    Szerintem, most siessünk, ha még el akarjuk hagyni ezt a bolygót.

    Trent futásnak eredt, Neyyel együtt.

    Erre is van valami terved?

    A reménytelen esetek 75 százalékára van tervem.

    A leheletük úgy szállt az ég felé, mint egy képregényben a főhős szájából a szövegbuborékok. Hawkins nyugodtan kocogott, beosztotta az erejét.

    És a többi 25 százalék?

    Hawkins megvonta a vállát, és gyorsabban kezdte szedni a lábát.

    Akkor improzunk.

    Neyy felszökkent, majd négykézláb ért földet, és úgy folytatta tovább az útját.

    Nagyszerű – morogta a manot.

     

Szólj hozzá!

2 fejezet: Neyy és Trent Hawkins

2011.07.24. 10:25 Kenneth Withaker

 

    Neyy és Trent Hawkins

     

    Neyy, már nem érzem, hogy követnek – mondta Hawkins, miközben hátrapillantott. – Tudom.

    A manot bólintott, és óvatosan a kézi ágyúnak is beillő pisztolyára rakta a kezét.

    Semmit sem látok, de érzek valamit – lassan befordultak egy újabb mellékutcában. Közben Hawkins a belső zsebében tartott pisztolyára rakta a kezét.

    Nem hitt a szellemekben, sőt semmilyen vallási vagy ezoterikus csoportnak nem volt a tagja. Volt neki elég problémája, hogy most arról vitatkozzon, hogy az ősrobbanás hozta létre az univerzumot vagy kiszarta valami nagy őstulok.

    Te mindig érzel valamit – morogta Hawkins. Beértek egy mellékutcába. Hawkins hirtelen megtántorodott, előreesett, de Neyy elkapta a vállát, és visszarántotta. – Hu kösz!

    A mellékutcát teljes egészében jégpáncél borította.

    Óvatosan lépkedj! – mondta fennhangon Neyy.

    Hawkins kifújta a levegőt, és a háta mögött visszapillantott.

    Lehet, hogy egy carleiai követ minket. Tudod akik képesek álcázni magukat. – mintha észrevett volna egy árnyékot, de az a következő pillanatban el is tűnt.

    Egy carleiai nem tud a falon mászni. Így is elég nehéz őket elintézni. – válaszolta Neyy. – Emlékez csak a Deadmoonra. Vállon lőttem, de még így is meglógott a szajrénkkal. Nem lehet valami helyi húsevő? – suttogta Neyy.

    Hawkins újra megfordult, mintha egy aprócska kis valamit látott volna visszahúzódni a rúd alakú világítótest fényköréből

    - Ijesztő. De hallottam, hogy a Kalgor VII-en élő ilyen dögöket már rég visszaszorították a belső területekre. A legnagyobb állat amit láthatsz itt a medvetulok.

    Hawkins lassan az utca bal oldalára húzódott, intett Neyynek, hogy kövesse. A manot beleszagolt a levegőbe.

    Hawkins gondosan elkerülte a világítótestet.

    Neyy bólintott. Hawkins pedig rávetette magát a sötétségben várakozó apró rovarra, de az fürgébb volt.

    Hawkins a lendülettől megcsúszott és hasra esett.

    A piciny bogár pont előtte rohant el. Hawkins felocsúdott az esés okozta sokkból, és a bogár után kapott. Az meglógott a férfi marka elől.

    Oh, hogy a vr'a szarjon rád!

    A kis csúszómászó felmászott a bal oldali ház falán. Neyy ekkor felugrott a falra, megkapaszkodott erős karmaival, és elkapta a kis valamit.

    Hawkins felállt, leporolta magát, majd felszisszent. A hasa és a mellkasa még mindig fájt a kemény jéggel való találkozástól. Odalépett Neyyhez. Az Hawkins szeme elé tartotta a lényt. Trent közelebbről megnézte, és már tudta, hogy nem élőlényt találtak.

    Valami nincs rendjén? – kérdezte Neyy.

    A fémbogár kapálózni fogpiszkálónyi lábaival.

    Aha – mondta Hawkins. – Hogy a nők miért buknak a nagy kigyúrt vadállatokra, akik csak kihasználják őket. Miért van az, hogy az a sör, amit a nő hozz langyos mint a gyíktulokhúgy? És lassan falon járkáló ocsmány kis csúszómászók sem a régiek már.

    Neyy hatalmas mancsába rakta a gépezetet. A manot meg sem nézhette, de az egy szökkenéssel elugrott, és már a földön is termett. Villámgyorsan eliramodott.

    Trent nem gondolkodott, a nyomába eredt. Neyy szótlanul követte. Szerencsére a manotok, mivel az őseik macskaszerű ragadozóból alakultak ki, elég jó szaglással rendelkeztek. Képesek voltak bármilyen méretű prédát követni nagy távolságból.

    Hawkins nem tudta, hogy a robotbogáron milyen szagot érezhetett nagyra nőtt barátja, de annyi biztos volt, hogy még egy csatahajó lézerágyújával sem lehetett levakarni róla. Neyy rohant elől. Még akkor is üldözte, amikor az aprócska száguldó robot rég eltűnt a sötétben. Trent nem törődött azzal, hogy még jobban belevész a sikátorok labirintusába.

    Tudta, hogy valaki irányította azt a bogarat, és az a valaki nem a semmiért figyelte.

    Neyy egy idő után, hogy gyorsabban haladjon felugrott a házak műanyag falára, és erős karmait belevájta a rugalmas műanyagba, négy kézláb folytatva az útját, mint valami nagy szőrös pók. Átugrotta az utcák sarkait.

    Hawkinsnak komoly erőfeszítéseket tenni, hogy kövesse a barátját, de megérte. Befordult a következő utcácskába. Egy embernagyságú, sárgára festett szemetest látott, ami mögül emberszerű alak ugrott elő, majd rohant.

    Neyy kettőt ugrott, majd amikor már a fickó felett járt, egy nagy szökkenéssel elvált a faltól. De a titokzatos figyelőjük hátraugrott, így Neyy támadása nem érte el. De viszont a férfi nem számolt azzal, hogy éjszaka a Kalgori utcákon kemény jégpáncél képződik, és azt csak reggel sózzák le. A férfi megcsúszott és hátraesett.

    Hawkins odarohant, és a feltápászkodó férfire fogta a pisztolyát:

    Na öreg, most… – de a fickó meglendítette a karját. A támadás Hawkins fegyvert tartó kezét érte. Trent meglepetésében és az ütés erejétől elengedte a pisztolyát, mire az hatalmas koccanással esett a jégpáncélra.

    A férfi felpattant, majd Hawkins feje felé ütött, de Trent felemelte a jobb kezét, ezzel blokkolva az ütést, majd teljes erejéből a bal öklével az ismeretlen bordáiba öklözött, mire az feljajdult, de nem lett harcképtelen.

    A fickó hátrarántotta a fejét…

    Hawkins a következő pillanatban csillagokat látott, a hátsója és a jégpáncél találkozásából eredő fájdalom csak most jutott el az agyáig.

    Fasza, a harmadik ezen az éjszaka!

    Hawkins csak most tudta jól megnézni a támadóját. A fickó középmagas lehetett. A testalkata hasonlított a Hawkinséra. A haja vörösesbarna volt. Az arca olyan mintha egy rokonszenves arcra ráerőltettek volna valami hideg céltudatosságot.

    Ekkor üvöltés hallatszott, a fickó Neyy felé nézett. Hawkins ezt használta ki. Villámgyorsan közelebb siklott a jégpáncélon, aztán szétrakta a lábait, majd harapófogó szerűen a fickó sípcsontja köré fonta őket, aztán balra rántotta magát.

    A férfi feljajdult, de meg se mozdulhatott, mert Neyy már mellette is volt, megragadta a grabancát és felemelte a még mindig kába férfit.

    Trent feltápászkodott, majd jobban megnézte a férfit:

    Lance Morrow! – kiáltott fel. A fickó mozdulatlan volt. Neyy látványa megrémisztette. – Csak tudnám, hogy miért követsz engem!

    Nézd Hawkins, élet…

    Trent megrázta a fejét. Már akkor unta Morrow sunyiskodását, amikor egy alakulatban szolgáltak. Jó katona volt a srác, meg minden, de Hawkinsnak nem tetszett a pofája.

    Igen, életveszélyben vagy! – förmedt rá Hawkins. – Áruld már el öreg, hogy miért pont engem. Két éve kiugrottam a seregből. Kitalálom, Gardner admirális állított rám, mert attól fél, hogy szétkürtölöm azt a kis esetét azzal a két oberoni kurvával.

    Morrow gépiesen felemelte a kezét, majd megszólalt:

    Ne hangosan – mondta Morrow.

    Trent beletúrt a hajába, majd Neyyhez fordult:

    Enged el – vakkantott oda a manotnak. Morrow egy koppanással esett a földre, és feljajdult.

    Baszd ki, ez már nekem is sok. – Kiáltott fel a fickó. Majd lassan feltápászkodott, és leporolta magát.

    Nyugi itt a Külűrben azt sem tudják, hogy ki az a Gardner admirális, és leszarnák, hogy rajtakaptam azzal két oberoni ribanccal. Legfeljebb pár hétig röhögnek, de csak ennyi. – Trent összefonta a mellkasa előtt a karjait. – Na miért eresztetted rám azt a szart?

    Mi…

    A bogárkádra gondolok! – kiáltott fel Hawkins. Már túl sokat húzta azzal az időt, hogy ezzel a rohadékkal társalog.

    Ja, nem akartalak meglepni.

    Hawkins Neyyre nézett, majd visszanézett Lance-re:

    Na az utóbbi nem sikerült valami fényesen, mint láthatod. Mi a francnak köv… – meglátta, hogy Neyy beleszimatol a levegőbe, majd felmordul: – Mi az, öreg?

    Három skrudd, tőlünk öt méternyire. – válaszolta a manot, majd jobbra fordult. – És közelednek.

    Hawkins ránézett Morrowra.

    Úgy tűnik nem csak Hawkins régi bajtársa bukott le ma éjszaka.

 

 

Szólj hozzá!

1 fejezet:Neyy és Trent Hawkins

2011.07.22. 09:56 Kenneth Withaker

 

Neyy és Trent Hawkins

 

 

    Trent Hawkins – sziszegte Kolge-mar, ahogy a férfi lerakta a zsákot az asztalra. – A sok idejövő jöttment közül egyből felismerem az igazi csiszolatlan gyémántokat.

    Hawkins nem volt idegengyűlölő, ami az űr ezen részén nem is lett volna életbiztosítás, de a vr'a-kat ki nem állhatta.

    Fél méter magas, zöld bőrű, békaszerű gnómok, akik mindenkit kiszipolyoztak, akire csak ráakaszkodtak. Az űr ezen részén élő lények fele rühellte őket, míg a másik fele szintén, de ők tudták, hogy jobb ha megpróbálnak kedvükbe járni.

    A vr'a a mutatóujján lévő sarkantyúszerű karommal átvágta a zsák száját összefogó kötelet, majd egy rántással elvágta, benyúlt, és kihúzta az egyik berilliumrudat. Trent figyelte, ahogy a lény végigsimítja, megszagolja, megkopogtatja és megnyalja az ezüstszínű fémhasábot.

    Na milyen? – kérdezte Trent, majd körülnézett a szobában.

    A helyiség puritánul volt berendezve: egy asztal, egy magas támlájú szék, amin a lény üldögélt, a két oldalán egy-egy skrudd testőr. Hawkins háta mögött egy fémajtó volt. Ez volt az egyedüli kijárat a szobából.

    Trent végigmérte skruddokat. Ha vr'ak voltak a galaxis parazitái, akkor a skruddok a vérebek. Kígyószerű arcukon állandóan hüllőszerű mosoly ült. Borostyánszínű szemeikben az agresszió fénye lángolt Erős harcosok voltak, de ostobák…

    Hawkins könnyedén el tudott volna velük bánni, hogy ha balul ütött volna ki a terv.

    Plusz még az épület előtt várakozott Neyy, Hawkins nagydarab manot fajtájú barátja. A lény normál esetben békés volt és intelligens, de ha harcra került a sor, akkor úgy harcolt mint egy ragadozó.

    Trent Hawkins nem tűnt olyan fickónak, aki bárkit is el tudott volna intézni puszta kézzel. Inkább sportos volt, mint izompacsirta. Enyhén kerek arcát borosta fedte. Barna szemeiben barátságos fény bujkált. Az a fickó volt, akiben az ember egyszerűen nem tudott nem megbízni. Persze azok akiknek sikerült megutálniuk, azok vitatkoztak volna ezzel.

    Remélte, hogy Kolge-mar nem kerül rá erre az igen csak népes listára… Pedig 87% volt rá az esély, hogy ez lesz, és az Hawkinsnak nagyon rossz lesz.

    Egész jó minőségű berillium – motyogta a vr'a, Hawkins látta, ahogy a két skrugg egymásra néz és elégedetten felszisszentek. – Befolyásos kuzinomnak, Venta-tyrnekk jelölése van rajta. – Hawkins felé fordított a berilliumrúd felső részét, aminek a közepén hat, egymást keresztező rovátkát marattak lézerel: – Gratulálok, Hawkins. Azt gondoltam, hogy te is olyan vagy mint a többi jöttment, akik eljönnek a Külűrbe, mert azt hiszik, hogy jó buli, de aztán zokogva rohannak vissza, az úgynevezett civilizációba, ha egyáltalán van pénzük az útra. Neked itt van jövőd – mondta Kolge-mar. – Aki képes átjutni egy vr'a kincsestár biztonsági rendszeren, annak tehetsége van a mások kirablásához. – A lény hátradőlt, majd megsimogatta hordószerű hasát –Dolgozz nekem Hawkins. Ilyen fickóra van szükségem.

    Trent úgy érezte, hogy egy méteres kő esett le a szívéről, és a koppanása egészen a Földig hallatszott.

    Tudod Kolgi, – szólalt meg Hawkins, majd a hüvelykujjával a saját mellkasára bökött –, szerencsevadász vagyok, de akár hívhatsz szabadúszónak is. Nem kötelezem el magam senkinek. Mert ahol régen dolgoztam, ott mindig egyenruhás seggfejek mondták meg, hogy hová menjek, meg ilyesmi. Tehát bocs, de ha a könnyű pénz és a szabadság között kell választanom, akkor inkább az utóbbi.

    A vr'a békaszerű arcán széles vigyor terült szét, felfedve a lény szájában sorakozó krokodilszerű fogakat.

    Hawkins, Hawkins. Egyszer térfelet kell választanod – mondta Kolge-mar, majd a mutatóujján lévő sarkantyúszerű karmot Hawkinsra szegezte. – Remélem, hogy te majd jól választasz.

    Már jól választottam – mondta Trent, majd elmosolyodott –, akkor a pénzt a szokásos helyre.

    Megfordult, és elindult az ajtó felé, de azért még hátrasandított. Látta, hogy Kolge-mar a többi berilliumrudat is kirakja az asztalra, és egy émelyítően vidám dalt dúdolva számolgatni kezdi őket.

    Az ajtó suhogva kinyílt, Hawkins kilépett rajta, majd átsétált a bérház homályos előterén, próbálva nem figyelni a sarokban kártyázó három skruddra, és már kint is volt az utcán.

    Neyy már várta.

    A lény két méter magas volt. A karjai olyan vastagok voltak mint egy felnőtt férfi combja. Az arca egy nagymacskáéra hasonlított. Borostányszínű szemeiben bölcsesség csillogott. Fekete bőrmellényt viselt.

    Hogy ment?

    Hawkins sietősen elindult az egyik szemközti utca felé.

    Húsz perc alatt rájön a turpisságra. – mondta Hawkins.

    Az utca sötét volt, csak a falakra felszerelt fénycsövek és a foltokban tenyésző foszforeszkáló zuzmók szolgáltattak egy kis fényt. Valahonnan zene és nevetés szólt, valószínűleg a zuzmóbetakarítók ünnepeltek valamit, egy kocsmában. Hawkins szívesen bement volna a kocsmába, hogy megigyon egy korsó kwizek sört, de szorította az idő.

    Ezen a bolygón éjszakánként csak a Hawkinshoz hasonló átutazók rótták az utcákat.

    Én megmondtam neked, hogy a terved egy nagy lapát bejid trágyát sem ér – morogta Neyy, és beleszimatolt a levegőbe. – Nem tudom, hogy miért nem tudod nézni a pillanat helyett a teljes egészet.

    Hawkins befordult egy újabb utcára.

    Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy miért vagyok ilyen hülye, hogy ezt az életet választottam, és miért nem költöztem egy ehhez hasonló bolygóra.

    A bolygót Kalgor VII-nek hívták és nem volt vészes világ. Kéken világító zuzmókból álló tundrák borították a felszínét, amiknek a nedve deutériumot tartalmazott, ráadásul elég jó minőségűt, amiből korlátlan források álltak rendelkezésre a szektort uraló Bishop Fuel Corporation számára.

    A bolygót csak a BFC által megfizetett zuzmóbetakarítók lakták, akik elég békés népség voltak. Akik estére valószínűleg behúzódtak a hideg elől a négyszintes bérházaikba, amelyek olyan szorosan épültek egymáshoz, mintha csak a hatalmas hegyekből lezudoló hideg szél elől keresnének menedéket.

Hawkins befordult az egyik mellékutcácskába, de még hátrasandított a válla felett. Nem követte őket senki.

    Egy hétig se bírnád, és részegen kaparnának össze egy kocsma padlójáról – mondta Neyy. – Inkább azon gondolkodjunk, hogy mihez kezdünk, hogy ha Jade nem szed össze húsz perc alatt egy törőt. Elég kevés idő meggyőzni és elrángatni a hajóhoz.

    Hawkins hátranézett a válla felett, majd felsóhajtott. Úgy érezte mint ha valaki figyelte volna.

    Az én helyzetembe mindenki ezt hinné. Magába bólintott, és válaszolt Neyynek:

    Alábecsülőd a csajt. Aki így rá tud szedni embereket, és mellé ennyire jó zsebtolvaj, az két fokkal hasznosabb egy potyautasnál.

    Majd akkor is mondd ezt, amikor Kolge-mar asztalát takarítjuk – morogta Neyy

    Azt hittem a haverom vagy – válaszolta Hawkins.

    Neyy felsóhajtott, majd csak ennyit mondott.

    A mi barátságunk a háború kohójában született és lett acélkemény. De ha a vr'a szolgái leszünk, akkor esküszöm, letagadlak.

    Hawkins erre felkacagott.

     

    Nem vették észre azt az aprócska bogarat, ami úgy kapaszkodott felette két méternyire a falon. Ennek a lénynek a külső páncélja kitin helyett alumíniumból, a belső részei szilíciumból készültek. A szemei helyén pedig hiperérzékeny apró kamerák voltak.

    A parányi gépezet üzenetet küldött távoli irányítójának a potrohán ágaskodó fullánkszerű antennával, majd hamarosan választ is kapott. Bár az üzenet egyesek és nullák hosszú kombinációja volt, a gépbogár apró fémagyának egyértelmű volt a jelentése.

    Kövesd a célszemélyt.

    Az aprócska bogárutánzat kicsiny lábain a két szerencsevadász nyomába eredt.

 

Szólj hozzá!