Amiket jó tudni...

Külűr krónikái: A Prototipus

Trent Hawkins átlagember, dolgozik, két munka között szórakozik, utazgat az egyik bolygóról a másikra csapatával, vad űrcsatákba keveredik, tűzpárbajokat vív, ha kell pofonokat osztogat. De most olyan helyzetbe került, amelyből talán ő sem tud kikeveredni. Egy idegen bűnvezér rákényszeríti, hogy fossza ki egy ellenlábasának kincsestárát. De ezzel együtt egy régi ismerőse megbízza, hogy szerezze vissza egy új fegyver prototípusát. De erre mások is pályáznak. És mind erre három napja van.

Külűr Krónikái-A harmadik nap

Bodbar-Egy oldal novellákkal és letöltésekkel

Cacoethes Scribendi

Laura Arkanian műve

Címkék

neyy (1) rajz (2) skrudd (1) vra (1) Címkefelhő

11 fejezet: Trent Hawkins, Neyy, Erica Jade és AT

2011.08.29. 21:24 Kenneth Withaker

 

    Utálom ezt a bolygót – morogta Hawkins, majd a szájához emelte a kulacsát, és belekortyolt vízbe. Trent jelenleg tiszta szívéből visszavágyott Westra City pöcegödrébe. A dzsungel szinte semmit sem változott, mióta Hawkins utoljára itt járt. Ugyan azok a vöröses kérgű, lelógó lombú fák alkották, amelyeknek az ágainak a végén óriási, piros kelyhű virágok voltak. A levegőben még mindig a nedves, rothadó avar és a különféle növények illata keveredett. Az őserdő ugatásoktól, kerregésektől és csivitelésektől volt hangos.

    Hawkins megállította a bejidjét, majd megveregette a lény nyakát. Látta, hogy a teremtmény szüntelenül az erdőt fürkészi halszerű szemeivel.

    Hawkins megértette az állatot. Ő sem érezte jól magát.

    Először is melege volt. Izzadt. A pólója már szinte mindent beszívott, amit eddig kiverejtékezett magából. Most a nadrágja vette át ezen hálás feladatot.

    Hawkins hirtelen fújtatást hallott maga mögül. Hátrafordult, és meglátta egy másik bejiden ülő Ericát. A lány sötétbarna haja izzadtan tapadt a fejéhez. A férfi odanyújtotta a kulacsát Jadenek, az gondolkodás nélkül elfogadta.

    Utálom az erdőket – ismerte be Hawkins a lánynak. – Ilyenkor azt érzem, hogy valami nagy T-Rexnél is nagyobb dög les a fák közül, és csak arra vár, hogy megcsócsáljon.

    Spinosaurus? – kérdezte Neyy, aki épp ekkor érkezett oda a hátasával a társasághoz. A manot megveregette bejidje nyakát. – Az volt nagyobb a T-Rexnél.

    Hawkins ránézett Neyyre, majd felsóhajtott.

    Figyelj, attól, hogy egy filmben az a kétlábon járó mutáns krokodil elharapta a Rexi torkát, attól még a Tyrannosaurus marad számomra a király.

    Nem mutáns, hanem dinoszaurusz. – Válaszolta Neyy.

    Hawkins tudta, hogy a manotot egyszerűen megbabonázták az ősi földön élő dinoszauruszok. Miután Hawkins és Neyy kiléptek a seregtől, utána a fickó a barátját elvitte egy kalandparkba, ahol klónozott dinoszauruszok voltak.

    Két ósdi komputerek által rajzolt és mozgatott dög harapdálja egymást – szólt közbe Erica. – És ti meg azon vitatkoztok, hogy melyik az erősebb. Láttam én is a filmet, és tudom, hogy az egész csak egy forgatókönyv alapján van az egész. Tisztára olyanok vagytok mint a gyerekek.

    Hawkins a lányra nézett, majd Neyyre, és elvigyorodott. Tudta, hogy a lány mi miatt volt ideges. Acero már egy negyed órája itt hagyta őket, hogy várjanak. Azt mondta, hogy bejelenti az érkezésüket. Hawkins más körülmények között örült volna a pihenőnek. A bejidek csontos háta feltörte a fenekét, a himbálódzó, nyugtalan mozgásuktól pedig tengeribeteg lett. De most nem. Lehet, hogy a fickó csapdába csalta őket.

    Ekkor egy ág roppant, Hawkins pedig azonnal előrántotta a pisztolyát, de vissza is rakta, mikor látta, hogy egy fémes alak lépett ki a fák közül.

    Olajat cseréltél? – kérdezte Hawkins.

    Kijelentés: A szenzoraim élőlényeket érzékelnek, előttünk 10 méterre.

    A szerencsevadász keze újra a fegyvere markolatára csúszott, de azon nyomban le is vette róla. Tudta, hogy ha aktiválja azt, akkor a fegyver elektromágneses lövedékgyorsítója 10 mérföldes körzetből minden rohadt mutáns cserebogarat odavonz.

    Ilyen egy rohadt patthelyzetet. AT-nek könnyű, ő le tudja árnyékolni az energiaforrását, de nekünk.

    Hawkins épp a tereptárgyakat vette szemügyre, hogy kitaláljon valami tervet, mikor a bozótból előrobogott Acero és még hat fickó famacskák hátán. Ezek az állatok kétszer nagyobbak voltak mint Hawkins bejidjei. Ezeknek a ragadozóknak négy izmos lábuk volt, hatalmas karmos tappancsaik. Ormótlan macskaszerű fejüket egy hatalmas hegyes fül díszítette. A szemei borostyánfényben izzottak. Az állkapcsukban egy hatalmas alkarnyi méretű agyarpár fehérlett. A bundájuk vörösesbarna színben játszott, mint a környező fák kérge.

    A lovasaik sem voltak bizalomgerjesztőbbek. Három ember volt, egy kwizek és egy larn. Mindegyikük arcát sebhelyek ékesítették. Hol egy betört orr virított, hol egy arcra mért vágás emléke piroslott. A kezeikben ormótlan, primitív gépfegyvereket tartottak. A brigantik fekete kezeslábast hordtak, a törzsüket egy ugyanilyen színű testpáncél takarta.

    Acero hátasa felhorkant, ahogy a férfi sarkantyúja belemélyedt az oldalába. A lény kelletlenül odacammogott Hawkinshoz.

    Remélem nem unatkoztál űrhajós – mondta Acero émelyítő jókedvvel a hangjában. – Elhúzódott egy kicsit a dolog. – A larn felé biccentett. – Chastar, a másik végrehajtó.

    Ekkor előlovagolt a larn.

    Ő lenne Hawkins?

    Trent végigmérte a zöldbőrű lényt. Chastar a férfi felé nézett, majd Ericára és Neyyre. Bár szemmel láthatólag meglepődött a manot látványától.

    Igen – mondta Acero.

    Érdekes – sziszegte a larn, majd elhallgatott. Olyan arckifejezést vágott, mint aki épp a saját szavait ízlelgeti.

    Hawkins szintén meglepődött. Elég ritkán lehetett látni larnt mióta a világuk a Loroth VII felszínét lakhatatlanná tette egy gamma kitörés. A galaxis összes lénye egyenként lélegzett fel amikor a larnok civilizációja egyszerűen porrá hullt, és csak néhány túlélő maradt.

    Nálam van a memóriakártya, te csak vezess a főnöködhöz. – Trent belenyúlt a combzsebébe, és óvatosan előhúzta a memóriakártyát, majd feltartotta. A műanyag darabka megcsillant az alkonyi napfényben.

    Chastar közelebb lovagolt Hawkinshoz és megnézte a memóriakártyát, de nem eresztette a famacska kantárját. A lény erre felmordult, de az oldalába mélyedő sarkantyú elhallgatta.

    Miért tenném, Hawkins? – kérdezte egykedvűen a kalóz, majd rásandított Acerora, és halkan felmordult. – Mi a biztosíték arra, hogy ez valódi? Hogy ez nem egy vírus, avagy egy jeladó. Vagy ne adja a Loroan hét holdja, egy bomba.

    Trent erre nem tudott mit mondani. A larn minden olyan lehetőséget kivesézett, amely a főnöke elleni merénylethez vezetett volna.

    Ti vagytok a galaxis egyik legjobb haramiái. Kegyetlenségeteknek híre talán más galaxisokba is eljut. – szólalt meg Neyy mély és halk hangja. – Kinek lenne mersze átverni benneteket? Sőt megtisztel minket, hogy veletek üzletelhetünk.

    A larn megvakarta az állát. Hawkins Neyy felé pillantott, majd vissza Chastarra, és megengedett magának egy bizalmas mosolyt.

    Ilyet általában az ármánykodó kis férgek mondanak. – Trent érezte, hogy a bal keze hirtelen ökölbe szorul. – De az ármánykodó férgeknek általában nincs annyi vér a pucájában, hogy öljenek is.

    A larn intett a fejével, és elindult. Hawkinsék követték. Közben a két emberi harcos előre macskagolt – Trent nem talált rá más szót, mert a lovagolni az olyan oda nem illő szó volt. Lovagolni lovon szoktak, nem macskán. – A két kwizek és a másik fickó pedig Erica háta mögé húzódott. Közben AT felkapaszkodott Jade háta mögé.

    Beléptek a fák közé, és egy keskeny ösvényre léptek, amelyen csak libasorba tudtak közlekedni. Az a hangzavar, amely az erdő többi részén uralkodott, itt átadta a helyét valami halk berregésnek. Hawkins ahogy figyelte a fák ágait, néha a lombok között egy lény kitinpáncéljának sárgás csillogását vette észre. Hallatszott a levelek suhogása, amely azt jelezte, hogy a fák koronájában nagy testű lények közlekednek.

    Utálom a bogarakat – suttogta Jade, majd ijedten a fák ágai között bujkáló hatalmas rovarok felé pillantott.

    Egy idő múlva az ösvény felfelé kezdett el lejteni. Az út végén pedig Corsor magasodott. Az erőd elfogalta az egész hegyoldalt széltében, hatszög alakban egy fémből készült fal vette körül, aminek minden sarkán egy-egy ormótlan légvédelmi ágyú volt. Ekkor zúgás hallatszott Hawkinsék feje felett. Egy cet formájú űrhajó suhant el felettük, majd megállt Corsor felett, és lassan landolt. Trent látta a jármű hasán csillogó két sínágyút, és az orrba épített lézervetőt, és az oldalára festett sárkányszerű fenevadak képét.

    A fák között pedig emberszerű alakok bujkáltak, akik fegyvert tartottak a kezükben.

    Ez tényleg nem egy kalózbanda, hanem egy hadsereg.

    Gondolta Hawkins, ahogy közeledtek a város kapuja felé. A súlyos acéllemez csikorogva félrehúzódott.

    Amikor bementek az erődbe, Acero felrikított.

    Üdvözlet Corsorban!

    A fal mögött egy kisebb város volt. Ellentétben Westra Cityvel, itt az alacsony, kockaformájú épületek katonás sorban álltak a széles utak mentén, amelyek tágas terekbe torkollottak, ahol hatalmas kibelezett cethalaként teherhajók feküdtek, máshol ketreceket állítottak fel, amelyekben famacskák heverésztek vagy járkáltak fel és alá. Az egyhangúságot csak néhányszor törte meg egy kantin vagy egy bordély díszes épülete. A város tiszta volt, sehol nem volt egy rothadó szeméthalom.

    Csupán egy valami rontott az összképen. A kalózok.

    Kalózok járőröztek, kalózok ittak és kockáztak a kocsmák előtt, kalózok estek neki lángvágóval a bevontatott űrhajóknak. Mindenhol ezek a fekete ruhás haramiák voltak, de volt köztük valami egység, valami összetartás. Hawkins látott köztük embereket, kwizekeket, rasinokat és számtalan más humanoid faj egyedeit.

    Egy hosszú sétányon haladtak végig, amelynek a végén egy óriási, vörös homokkőből épült, kör alakú épület állt, aminek a közepéből egy obeliszkszerű torony nyújtózkodott a Shiwa szürke felhőkkel takart ege felé.

    Az épület ajtaját két tömör oszlop határolta. Felé pedig a Pengések jelképét, egy handzsár pengéjére ráharapó koponyát ábrázoló domborművet véstek.

    Chastar még visszanézett Hawkinsékra, majd leugrott a hátasának nyergéből, és odalépett az ajtóhoz, majd megnyomott egy gombot a bal oszlopon lévő kapcsolótáblán.

    Meghoztam Hawkinst. – csak ennyit mondott. Trent közben észrevette, hogy még három kwizek és egy másik lény lépett oda hozzájuk. A fejét mintha fekete gránitból faragta volna ki valami örült művész. Hawkins nem törődött a kalózokkal, leugrott a bejidjéről, majd elindult volna az épület felé, amikor a sziklafejű idegen egyszerűen elállta előtte az utat. A lény kitartotta barna bundával borított mancsát, amit hatalmas sarló alakú karmok díszítettek, majd Hawkins felé röfögött valamit.

    Trent hátrasandított a társai felé, majd pislogott egyet. Erica Jade karjai visszahullottak a lány oldalára, míg Neyy felsóhajtott.

    Mit akar ez izé? – kérdezte Hawkins Acerotól, aki még mindig a famacskáján ült.

    A chowish a fegyvered akarja – Hawkins közben az idegenre nézett.

    Trent megfogta a fegyverét, majd a lény markába nyomta, aki gúnyosan felröffent.

    Hawkins intett a társai felé, hogy jöjjenek, de ekkor Chastar hátrasandított.

    Őket nem – sziszegte.

    Hawkins már épp vissza akart volna szólni a larnak, de ekkor észrevette, hogy a lény a vállához emelte gépfegyverét.

    Neyy, ha egy órán belül nem jönnék ki, akkor tudod a dolgod.

    A manot bólintott. Hawkins megnyugodott és kifújta a levegőt, majd követte Chastart, aki időközben leengedte a fegyverét, és átlépte ő is a küszöböt. Hawkinsnak elállt a lélegzete, ahogy feltárult előtte az épület belseje. A férfi előtt egy hatalmas üreg tátongott, falai simák voltak, látszott, hogy lézerrel vágták ki őket. Lent apró bogaraként alakok nyüzsögtek három nagy cápaformájú űrhajó körül. A hangár felett egy függőhíd ívelt át, amely egy gömb alakú felvonóhoz vezetett.

    Vegai korvettek. Azonosította Hawkins. Ezek tényleg minden szart összeszedtek ami megmaradt a háborúból.

    A körülöttük hatalmas fémdobozok voltak gúlákban rendezve. A terem végében pedig egy akkora nyílást vágtak, amin a Renegát simán átrepülhetett volna.

    Hawkins gyanította, hogy Corsor alatt egy csomó ilyen hangár lehet, tele hajókkal és persze a rabolt szajréval. Chastar rálépett a függőhídra, Hawkins követte. A férfit a három emeletnyi szabadeséstől csupán egy vékony fémkorlát választotta el.

    Sok egységbe kerülhetett ezt összehozni – mondta Trent, ahogy lenézett, egy pillanatra megszédült.

    Van honnan szereznünk, ne aggódj – sziszegte a larn. Odaértek a lifthez. Chastar megnyomott egy gombot a lift oldalán, mire az félrecsúszott. Hawkins és a larn beszálltak.

    A lift lassan és ráérősen vitte le őket.

    Amikor kiszálltak, Hawkins fel nézett a hangár mennyezetére, és újra megszédült. Ezek a méretek. A levegőben kenőolaj és a hegesztőkből származó ózon szaga terjengett. Az egyik kwizek valami gorombaságot ordított a társának. A háttérzajt a hegesztők zúgása és a fém sikolya adta és a hangárban járkáló humanoid robotok nyikorgása adta.

    Trent nem sokáig nézelődhetett, követnie kellett Chastart. Szűk és fémes folyosókon és hasonló hangárokon keresztül sétáltak, lépcsőkön mentek le.

    Mint a felszínen ez a hely is tele volt hegesztő vagy a hajókat szerelő kalózokkal. Hamarosan egy másik tágas csarnokba érkeztek, amit három a menyezetten lévő sárga lámpa világított meg, annak közepén egy fehér, félgömbalakú épület volt. Az ajtaja magától kitárult, a larn pedig intett a fejével.

    Hawkins egy dolgozó szobába lépett, amelynek berendezését egy fekete íróasztal, egy minibár, és egy egyszemélyes priccs alkotta. Az íróasztal mögött pedig egy magas támlájú irodai szék volt, amely háttal volt fordítva Hawkinsnak. A falon egy óriási képernyő volt, amin Corsor erőd és a földalatti bázis különböző részeinek képei váltakoztak.

    Trent körülnézett, és egyetlen egy kijáratot sem talált.

    Bejutottam a szörnyeteg gyomrába. A férfi keze akaratlanul is az üres fegyvertáskájához nyúlt, majd felsóhajtott. Persze Erica Jade és Neyy amint megkapják az üzenetét az ő titkos hullámhosszukon, hogy jöjjenek érte. Valamint Russel és Werd, meg persze még páran az erdőben rejtőzködtek, egy álcázott ágyúnaszád fedélzetén.

    Hawkins nem tehetett mást mint hogy elővette a legmegnyerőbb arcát.

    A szék lassan Hawkins felé fordult, Benne pedig egy alacsony köpcös emberke volt. 50-60 évesnek tűnt. Az arca petyhüdt volt a kortól, de kék szemeiben valami számító és rókaszerű fény csillogott. Kopasz fejét ősz, pihés haj keretezte. A fickón fekete katonai gyakorló volt. Az arcát merőlegesen pedig egy sebhely szelte ketté.

    A férfi elmosolyodott, kilátszottak sárguló fogai.

    Van sejtésed ki vagyok, ugye?

    Hawkins nem ilyenek képzelte Prabigatot. Igaz, amire számított egy két méter magas, lángoló szemű, emberbőrbe bújt szörnyeteg volt. Nem egy mosolygós nagypapa.

    Az íróasztalon keresztbe fektetve egy vaskos vadászpuska volt. A jobb sarkán meg egy szőke középkorú asszonyt és egy 16 éves forma lányt ábrázoló kép.

Thadeus Prabigat – mondta ki a nevet Hawkins, a kalózok vezére bólintott erre.

    Nekem is van sejtésem ám, hogy ki vagy. – A férfi felállt, majd lassan elsétált az asztaltól, de előtte még végigsimította a gépfegyvert. – Sokszor találkoztam a fajtáddal, és bizony engem nem fogsz átverni – mondta nyugodtan, de Hawkins úgy érezte, mintha a fickó ordított volna. – A Lance Morrow név ismerős?

    Hawkins nyelt egyet.

    Honnan ismeri ez Morrowot?

    Úgy érezte, hogy a terve elkezd repedezni, egy kalapácsütés és darabokra esik.

    Régi bajtársam volt még a tengerészgyalogságnál. – Hawkinsnak jobb volt, hogy inkább az igazat mondta. – Ő küldött ide.

    Prabigat az asztala mellé lépett, majd a kezébe vette a puskát, és becélozta vele Hawkinst.

    Vagy hallgasd meg az én verzióm, fiam. Szerintem te egy Dominíumi kurvapecér vagy, aki az évek alatt beásta magát a Külűrbe. Híreket szolgáltat a rohadék vezérkarotoknak, és Morrow megbízott, hogy vidd el neki a lányt. – A férfi megnyomta a puska markolatán lévő gombot, zúgó hang hallatszott, ahogy aktiválódott a fegyver mágneses gyorsítója. – Szóval biztos, hogy nem egyedül jöttél, és talán egy egész hadosztálynyi tengerészgyalogos rejtőzik az erdőben. Áruld el mennyien vagytok és milyen játékszereket hoztok… – Hawkins semmit nem értett. Milyen lányról beszélt Prabigat, és mi köze lehetett Morrowhoz? – Ha elárulod, akkor te és a társaid élve elmehettek, felőlem akár a Földig is futhattok. De ha nem, akkor sajna eljátszadozok veled és a barátaiddal.

    Hawkins végre megszólalt.

    Milyen lány?


 

A Shiwa napjának felhők által fehér folttá torzult arca, lassan a horizont mögé bukott, vörösbe fordult, és az ég alját is hasonló színűre festette.

Ezzel együtt feltámadt a szél, és valahol villám dörrent. A levegő megtelt az eső illatával. Neyy látta, hogy Erica Jade erre összerezzent.

    Vihar lesz – mondta Neyy, majd megvakarta a remegő bejidje nyakát, amely szemmel láthatólag megijedt a villámlástól.

    Elég nagy – mondta Acero, majd a manot felé nézett. Az arcán a szívélyesnek szánt mosoly egy veszélyes ragadozó dühös vicsorgásává változott. – Lefegyverezni őket!

    A mellékutcácskákból még húsz kalóz lépett ki, fegyvereiket maguk előtt tartva, és körbe állták a kis csapatot. Erica már nyúlt volna a fegyvere felé, de azonnal le is mondott erről a lépéséről.

    AT pedig leugrott a hátasáról, és elindult volna Acero felé.

    Kijelentés: Felszólítom, hogy hagyja abba az agresszív fellépést ezek ellen az egységek ellen.

    Acero tisztelgésképpen bólintott, majd megszólalt.

    Na ide figyelj Bádogpofa. Én meg felszólítalak, hogy ne fenyegess és ne is próbálkozz semmivel, mert különben – előkapta a fegyverét, majd Ericára fogta. – Mert különben a hölgy búcsút vehet a pofikájától.

    A gép megállt. Neyy ezt a pillanatot használta ki. Elrugaszkodott a bejidje hátáról, majd felugrott a levegőbe. Három harcos a vállához emelte a fegyverét, majd lőtt, de a manot megpördült a levegőben, majd a kalózok háta mögött landolt.

    Azok már fordultak volna, de ekkor Neyy négykézláb ereszkedett, és berohant az egyik mellékutcácskába, majd a karmai segítségével felugrott a falra, majd felrohant az egyik barakk tetejére, és végigszaladt rajta, nem törődve a körülötte záporozó lövésekkel. Aztán átlendült a mellékutca másik oldalán lévő épületre.

    Térdre érkezett, de amikor újra felugattak a gépfegyverek, inkább hassal a földre feküdt.

    Érzem a szagod, manot! – hallotta Acero varjúkárogáshoz hasonlító hangját. – Nem tudsz hova bújni! Szőnyeget csinálok a bundádból!

    Acero fel alá járkált a téren, majd megrázta a fejét, és csak ennyit mondott.

    Elviszem a te kis barátnődet, meg a bádogpofát! – Majd megfogta Ericát a karjánál fogva és egy rántással lehúzta a lányt a bejidje nyergéből. Erica halkan felsikkantott. Neyy látta, hogy a lány bal szeméből kibuggyan egy könnycsepp.

    Ekkor újra megdörrent az ég, és zúzogni kezdett az eső. Az esőcseppek kopogása lassan betöltötte a sötétedő várost. De Neyy ragadozó érzékeinek hála tisztán látta, ahogy Ericát és AT-ét lassan elvezetik a kalózok.

    Miután elmentek, Neyy beleszagolt a levegőbe, majd a csapat után rohant.

    Hawkins remélem, hogy van valami terved erre. 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása