Robbanás hallatszott, ami megrengette a csarnokot. Hawkinsék egyszerre kapták fel a fejüket.
– Na ez mi volt? – kérdezte Hawkins.
– Behatoltak – morogta Prabigat.
– A Domínium – mordult fel Chastar. Hawkins hallotta, ahogy a larn pisztolyának az energiaforrása életre kell. A fickó szembefordult a kalózzal. – Mégis ide csalta őket.
Hawkins a lány elé állt, majd csak ennyit mondott.
– Kiugrottam – mondta Trent.
Újra érezte a kutakodó kezet az elméjébe.
– Igazat mondd – mondta a lány. Hawkins úgy érezte, hogy a lábai megrogynak erre a hangra.
– A mennydörgő szupernóvára húzunk el innen – mondta Prabigat, majd elindult a csarnok kijárata felé. Ahogy beléptek a csarnokból kivezető folyosóra, velük szembe három kalóz rohant. Egy kwizek, egy tirexiai és egy nagy darab katonásan rövidre nyírt hajú férfi.
– Mennyien vannak? – kérdezte Prabigat.
– Uram nem tudjuk, a fehér részen hatoltak be.
– Az istenért nem szereltetem oda kamerákat! – csattant fel Prabigat. Elindultak, a három kalóz a hátuk mögé lépett. Ahogy haladtak Hawkins észrevette, hogy a folyosóba balról egy másik csatlakozik. – Ez a bázis még a Domíniumé volt, még a háború idején. A többi részt én építettem hozzá, költségtakarékosabb volt…
Ahogy elsiettek a mellékfolyosó bejárata mellett, hirtelen egy lövés hallatszott. A kwizek feje egyszerűen megszűnt létezni. A z emberi és a tirexiai szembefordultak a támadóval, de előbb ketté váltak. Az ember nem tudott egy lövést se leadni, mikor a gégéje egyszerűen szétrobbant. Az ember felordított, majd visszaugrott a főfolyosóra, de közben hátrakiáltott.
– Menjenek!
Prabigat futásnak eredt. Hawkins úgy döntött, hogy is felhúzza a nyúlcipőt, szerencsére a lány is jó ötletnek tartotta. Chastar zárta a sort.
Akhas pillanatok alatt végigrohant a folyosón, majd kiért a másikra, ahol egy emberi férfi állt vele szemben, egy ráfogott lőfegyverrel a kezében. A sarka mögött meg mintha rohanó alakokat látott volna. A larn nem sokáig szórakozhatott. Beugrott a folyosó sarka mögé, majd lőtt.
A fickó félreugrott, pont Akhas másik sorozatának az útjába. A golyók szinte letépték a fejét.
A hulla el se terült, de Akhas már tovább rohant. Az üldözöttjei befordult a következő folyosóra. A larn követte őket.
Hawkins hallotta, ahogy Chaster leadott egy lövést a pisztolyából. Megfordult, és meglátta az ellenséget. Egy fekete páncélt és az egész fejét befedő sisakot viselő alakot aki épp fedezékbe ugrott. Prabigat előrelépett, szintén előkapta az ő pisztolyát, majd tüzelt.
– Kaphatnék egy fegyvert? – kérdezte Hawkins. De Prabigat hátranézett, majd ennyit mondott.
– Nem kap fegyvert. A fenébe is vigye a lányt. – Hawkinsnak nem kellett kétszer mondani, elkapta a lányt a karjánál fogva majd maga után vonszolta. – Az egyik hangárban lesz egy jármű! Csak két folyosónyira van innen.
– Mi a neved? – kérdezte.
A vöröske ekkora már kirántotta Hawkins markából a bal karját, és a férfi után eredt.
– Alyssa – kiáltotta.
Hawkins befordult az újabb folyosón.
Akhas kinézett a fedezéke mögül. A kalózok vezére egy köpcös öreg férfi és egy larn a folyósó két oldalán várták, fegyverrel a kezükben. A fejvadász tudta, hogy ha előugrik, akkor a két kalóz tűzvonalába kerül. Itt nem csinálhatja azt mint azzal a két ostobával az előbb. De erre is volt egy terve.
Kihajolt a sarok mögül, majd lőtt, és amint a larn tüzelni kezdett, ő visszaugrott, majd rohanni kezdett a mellékfolyosó felé.
– Elég gyorsan az inába szállt a bátorsága – hallotta az idősebb férfi hangját. – Gyáva, de sok gyávával találkoztam az évek során.
Akhas beugrott a sarok mögé, majd lekuporodott.
– Szerintem a lány miatt jött – morogta a másik. A larn volt az. Akhas a falhoz lapult, majd várt. A fegyverének a csövét a mellkasához szorította. – A francért nem adtuk oda neki!
– Mert a lányt meg kell védeni!
– Az univerzum nem így működik!
Ekkor elhallgattak, de Akhas tudta, hogy megálltak. A larn az ellenfél fejével gondolkodott, valószínűleg számításba vette, hogy Akhas kelepcét állít.
A fejvadásznak a legjobb fegyvere mindig is a meglepetés volt. Először az ősz hajú férfi lépett be, a fegyverét maga előtt tartva, majd utána a larn.
Akhas felugrott, becélozta a férfi hasát, és lőtt. A golyó akadálytalanul hatolt át a vékony hájrétegen, valószínűleg szétroncsolta a belső szerveket, és talán megállt a gerincben. A férfi feljajdult, míg a larn hátat fordított, és elrohant. Akhas utána eredt. Ha egy másik ritka faj két egyede találkozott volna akkor valószínűleg megörültek egymásnak. De a larn nem volt ilyen faj. Ők képesek voltak megküzdeni a saját fajtársaikkal, és ha kellett becsületből végezni velük.
Akhas elsétált a haldokló férfi mellett, majd a larn után kiáltott.
– Hé! Adjastar lisharn moshor /Ne fussál, megtalállak/.
A másik lény megfordult, de előtte mintha leadott volna egy üzenetet a kommunikátoráról. Nem számít, úgyis halott lesz perceken belül. Akhas levette a sisakját, ezzel felfedve arcvonásait.
– Cashtar a nevem – morogta, majd előkapta a kését, és magasra tartotta. Akhas ránézett a késre, más körülmények között szívesen eljátszadozott volna a másik larnal, de ezek nem azok voltak. Felemelte a Szellemcsinálót, és lőtt. A lövedék a nyakán érte a másik idegent, félig letépve annak fejét. De ekkora a lány és az ismeretlen férfi eltűntek.
A larn megfordult, és odalépett a sebesült fickóhoz, akinek jobb esetben is csak percei lehettek hátra.
Akhas leguggolt mellé, és szemügyre vette a sérülést. A kalóz hasa helyén egy óriási, vérrel teli kráter volt.
– Elég szar így meghalni – mondta. A hangja akadozott, és halk volt. – De nem fáj, csak tudom, hogy lassan elfolyik az élet.
Akhas megcsóválta a fejét, majd a fickó arcába nézett.
– A lövedék ripityára törte a gerinced, és közben elkaszált pár belső szervet…
A fickó erre reszelősen felnevetett.
– A lány miatt van. A lány miatt…nem láthatom többet Liliannt és a lányomat. – Akhas közelebb hajolt hozzá. Látszott, hogy már nem sokáig húzza. – Bár mindig is tudtam, hogy ez lesz a vége.
– Akkor mondd meg! – Akhas belenézett a férfi ködösödő szemébe. – Elkapom és megölöm a te emlékedre.
A férfi ránézett, majd elvigyorodott.
– Thadeus Prabigat vagyok, tudod lehet, hogy egy mocskos kalóz voltam, de akkor sem csinálok segget a számból. – Akhas úgy érezte, hogy bezúza a fickó arcát. – Az a lány még csak egy gyerek!
– Az a lány nem emberi lény – förmedt rá Akhas. – Ha nem árulod el, hogy merre ment, akkor megkeresem a feleséged és a lányod, és megölöm.
A férfi a távolba nézett. A larn tudta, hogy valószínűleg most nagy viaskodás folyik a férfi lelkében.
– Két folyosónyira van innen egy hangár. – A férfi félrenézett, majd felköhögött. – Ki… bérelt fel?
Akhas felállt, majd arra nézett amerre a célpontja eltűnt. Elkel jutnia a hangárba.
– Úgy sem hinnéd el – a kezébe vette a pisztolyt, majd elindult, de még hátrafordult. – Akarod, hogy könnyítsek a szen…
Hallotta ahogy a férfi pisztoly zúgva életre kell.
– Nem fogok így meghal…
Akhas gyorsabb volt. Felemelte a pisztolyát és meghúzta a ravaszt. A golyó áthatolt a kalóz bordáin, és szétrepesztette a szívét.
– Valóban nem érdemled – morogta.
Thadeus Prabigat az alvilágban becsületes harcos hírében állt, erre Akhasnak kellett megölnie. Elég sajnálatos veszteség volt, amiért csak is a sheldek voltak a felelősek. Akhas csupán egy fegyver volt, a megbízó karjának meghosszabbítása. Épp úgy nem volt felelős a tetteiért, mint az a pisztoly amivel elkövettek egy gyilkosságot.
Akhas nem sokáig gondolkodott, tovább ment a nevezet irányba, maga előtt tartva a pisztolyát.
Hawkins és Alyssa odaértek az ajtóhoz. A lány megfordult, majd beleszagolt a levegőbe, és csak ennyit mondott.
– Itt van. – Gyönyörű arca kifejezéstelen volt. Nem volt rajta semmi érzelem.
– Ki?
Alyssa előrelépett pár métert, és csak ennyit mondott.
– Láttam már az arcát. Tudom, hogy meg kell ölni.
Hawkins legszívesebben megpofozta volna a lányt, de valami lehűtötte. Nem bánthatta, neki kellett megvédenie.
Megvédenie. Ez volt a kulcsszó a helyzetre, és Hawkins csak egy valahogy tudta eredményesen megvédeni a lányt.
Előrelépett, majd megragadta a lány karját, aki ránézett.
– Miért csinálod ezt?
– Na jó van nem tudom, hogy mit tettél velem, de még a gondolatára is szembe akarom magam köpni, hogy felpofozzalak. Megakarlak védeni, és erre egy jó módszer van, jó távol viszlek téged innen. Mondjuk egy másik galaxisba...
Ekkor feltűnt a fekete ruhás alak a folyosón. A lány elindult volna felé, de Hawkins rácsapott az ajtó nyitó gombra, majd mire az félresiklott magával rántotta a lányt, majd rácsapott a nyitógombra, aztán beírt egy helytelen kódot, ami pillanatok alatt letiltotta az ajtót. Már csak az ajtóba becsapódó lövések hangjai hallatszottak.
A hangár kisebb volt a többinél. Csupán pár siklószán volt – legjobban egy XXI-dik századi motorosszánra hasonlítottak, csak ezeknek nem voltak talpaik –, és egy…
Hawkins felfüttyentett. A látvány egyszerűen felvillanyozta…
A hangár közepén egy négykerekű, ormótlan, de masszív jármű állt, aminek a tetején egy páros sínágyú meredezett a mennyezet felé, az orrába pedig még két sínágyút, és egy rakétavetőt szereltek.
– Megfelelő – szólalt meg Alyssa. – Egy SSAU-45-ös...
A lány elindult a jármű felé, felvett az egyik esztergapadról egy távirányítót, és megnyomott rajta egy gombot. Az SSLU-45-ös oldala felnyílt, felfedve a bent lévő műszereket.
A járműben négy embernek volt hely. A két elülső szék a pilótáé és a navigátoré volt. Az itt lévő képernyők 360 fokos szögben mutattak képet a jármű környezetéről könnyebb irányítást téve lehetővé. A lokátorjai és szenzorjai segítségével pedig állítólag a legapróbb patkány neszezését is meghallhatta. A jobb oldali kezelőpultnál még két szék volt, itt is képernyők garmadája, itt lehetett célozni és lőni az ágyukkal.
Az SSLU–45-öst a tengerészgyalogságnál csak Futrinkának hívták, és kiváló volt berombolni vele a frontvonal mögé.
Hawkins gyorsan beszállt a gépbe, majd lehuppant az elülső vezetői ülésbe, közben Alyssa kötelességtudóan elfoglalta egyik bal oldali széket.
Hawkins lenyomta a kezelőpulton lévő egyik gombot mire az ajtó lezárult.
– Ohh bébi – mondta Hawkins, majd végigsimított a szék karfáján, és elvigyorodott. Aztán aktiválta a rendszereket.
– Vezettél már ilyet? – kérdezte a lány.
– Több mint öt bevetésen nyomultam már vele. – Trent rárakta a botkormányra a kezét, és lenyomott egy gombot. A szeme sarkából látta, hogy a lány előtti műszerek is életre kelnek. Úgy látszik, hogy a lány is érti a módját.
A hangár ajtaja középen kettényílt felfedve a mögötte lévő felfele lejtő járatot. A hátsó kamerák képén látta, hogy a fekete ruhás fickó épp ekkor lép be.
Persze Alyssa méltó képen fogadta.
Akhas nagy nehezen átégette az ajtót a lángvágójával, majd berúgta. A leeső fénydarab egy hangos pendüléssel csapódott a földnek. A larn belépett, és látta, hogy egy kerekeken gördülő harci jármű épp kihúz a hangárból, de a tetején lévő sínágyuk mint egy kétfejű szörny fejei még felé fordulnak, és golyókat kezdenek okádni felé.
Akhas azonnal visszaugrott a folyosóra, majd az ajtó mellé ugrott. A fejvadász alig eszmélt, amikor kilenc kalózzal nézett farkasszemet, pontosabban a feltartott gépfegyveriekkel.
– Na Acero örülni fog. Lesz majd kit kibelezni a holnapi bulin – mondta a vezetőjük egy kwizek. Mire a többiek éktelenül felröhögtek. – Na menjünk mielőtt ide ér a ramazuri!
Majd hátba taszította Akhast, aki kelletlenül elindult. Megtehette volna, hogy eldob egy gránátot, de ekkor ezek az amatőrök pillanatok alatt szitává lyukatják.
Ez a helyzet. Akhas nem találta a megfelelő földi káromkodást, pedig ez a faj, igencsak tág lexikonnal rendelkezik trágárságok terén. Baszottul megalázó.