Erica Jade számba vette, hogy ebben az nap milyen jó dolog történt vele.
Semmi.
Egy mellékutcába rohant a társaival. A nyomukban egy falkányi éhes famacska. És a pisztolyaikban pedig egy golyó sem volt.
Felettük pedig egy tomboló légi csata.
Ericáék befordultak egy újabb utcára. A lány látta a szeme sarkából látta, hogy a vadállatok így is követik őket. Sőt mintha kettő hiányzott volna.
Mi a franc?
A lány felsikított, ahogy a két szörnyeteg elé ugrott. A bal oldali felé karmolt. Jade elugrott, de a szörnyeteg karmai így is elérték. Az eredmény hat vörös sáv lett a hasán.
A jobb oldali Neyyre vetette magát. A manot kitért a vadállat harapása elől, majd annak a jobb oldalára ugrott, elkapta a nyakát. Hangos reccsenés hangzott, ahogy a famacska csigolyái megadták magukat.
Jade, nem törődve a hasába nyilalló fájdalommal, balra ugrott a felé rohamozó nagymacska elől. A teremtmény miután földet ért, azonnal a lány után ugrott. Neyy felordított, és oldalról neki támadt a hatalmas bestiának. A manot a vadállat nyakában landolt, átnyalábolta roppant karjaival, majd balra rántotta. Neyy, Jade elé ugrott.
Az utca másik vége felől AT közeledett, a sarkában a többi famacska. Erica azonnal futásnak eredt, ahogy Neyy is. A lány érezte, ahogy a sebéből a hasába nyilall a fájdalom. Nem volt súlyos, szerencsére csak a húsát szántották fel a karmok.
Erica egyre gyorsabban rohant, de a famacskáknak könnyebb volt. Ezek a vadállatok a Moras bolygóról származtak. Az ott élő hatalmas erdőkben vadásztak a zsákmányukra. Jól másztak fára, nagyokat ugrottak, és ha kellett felkapaszkodtak a sziklafalakra is.
Bár Erica Jade ezt erős túlzásnak tartotta, de meglátta, hogy kettő már a sarkában is volt. A két dög úgy kúszott a falon, mintha csak sík földön járnának. A hármas befordult az utcára, a két falon mászó bestia a nyomukban volt. Erica látta, hogy az egyik AT felé kap, de a robot résen volt. Elkapta a bestia mancsát, majd a földre rántotta. A teremtmény azonnal felpattant, de ekkor AT az állat bal oldalára ugrott.
A másik közben Erica és Neyy felé rohant, elrugaszkodott a falról, majd a páros elé ugrott, és felmorrant.
Ekkor érkezett be a falka többi tagja is.
Két tűz közé kerültek, pontosabban fogak és karmok közé.
AT lebukott a famacska csapása elől, leguggolt, és megindított egy ütést. A fenevad álla hátrabicsaklott, majd egy hangos reccsenés, ahogy kitört a nyaka.
Neyy és Erica közben két felé ugrottak, ahogy a bestia rájuk vetette magát, majd tovább rohantak. Az utca egy térbe torkollott. Jade látta, ahogy AT a fémkarmaival felkapaszkodik a falra, óriási fémpók módjára végigrohan, majd egy nagy ugrással elvált tőle, és pont a hátuk mögé érkezett.
Jade érezte, hogy már nem bírja tovább szússzal. Régen még a testnevelésórákon, amikor nem az volt a legnagyobb gondja, hogy hogyan jusson be egy jól körzött helyre, köröket vert rá a gyengébb fiúkra és a többi csajra. A labdajátékokban is mindig ő volt az ász, de azokban a játékokban akik csak üldözték őt, a labdát akarták, és nem őt felfalni.
Hamar kiértek a térre. Pár barakk határolta. A távolból lövések hangjai hallatszottak, és még valami. Berregés. Erica ledermedt, ahogy a szemközti mellékutcára nézett, amely egy másik térre vezetett. Erica látta, hogy a téren egy félrefordult terepjáró volt, amin keselyűként hatalmas, cserebogárra hasonlító, sárga-fekete csíkos bogarak marakodtak.
Erica rosszul lett a látványtól. Ahogy a csáprágóikkal vadul tépkedik a járművet, ahogy őrült sebességgel verdesnek hártyás szárnyaikkal, és össze-vissza repkedtek.
Berregők.
Csupán egy út volt, és az a tér. Ericáék átrohantak rajta, a famacskák pedig utánuk. A berregők, amint észrevették őket, azonnal feléjük kezdtek el repülni, de Neyy felkiáltott.
– FÉLRE!
Egyszerre vetődtek balra. Erica az oldalára esett
Erica lassan feltápászkodott, majd csata felé nézett.
A bogarak csáprágói a nagymacskák fogai és karmai ellen. A tér tele lett széttépett bogarakkal, és elharapott torkú nagymacskákkal.
AT odalépett, majd megvizsgálta a famacska karmolásait.
– Megjegyzés: Még jó, hogy épp időben tért ki a ragadozó támadása elől. Ha a karmai előbb csapnak le, akkor maradandó károsodásokat okozhattak volna a belső szerveiben.
Neyy közben megindult a tér bal oldalán lévő sikátor bejárata felé.
– Majd a Renegáton kifertőtlenítem – mondta.
Erica és AT követte. Hamar kiértek egy nagyobb utcára. Neyy elővette a kommunikátorát, majd megszólalt.
– Hawkins itt vagyunk a megadott koordinátákon – mondta.
Erica egy pillanatra megijedt, hogy a készülékből csak statikus zörej hallatszott. Közben észrevette, hogy már kevés űrhajó van az égen, és elszórtan hallatszott a fegyverek és robbanások hangja.
A csatának úgy látszott, hogy megvolt a végeredménye.
– Hawkins, mérd be a koordinátáinkat – mondta Neyy, mire egy halk hang hallatszott a szerkezetből.
– Itt vagyok tőletek két saroknyira, délre.
Neyy bólintott, majd elindult, de még beleszólt a kommunikátorba.
– Félúton találkozunk.
Ahogy haladtak Jade észrevett az egyik utcában egy lángoló harckocsit, ami döglött bogárként feküdt az oldalán, és pár szitává lőtt testet, amiken a kalózok egyenruhája volt.
Befordultak egy újabb utcára, Jade fülét egy motor zúgása ütötte meg. Az utca végéből egy négy kerekű, vaskos jármű közeledett, a tetején két pár sínágyúval, amik szüntelenül forogtak, fürkészve az utcát.
Erica futni akart, de Neyy elkapta a vállát. A harckocsi megállt előttük, az oldala félrecsúszott, és egy ismerős alak kandikált ki.
– Uhh elég rosszul néztek ki – mondta Hawkins. Erica látta, hogy a férfi haja kicsit csapzott volt, az arca pedig piszkos és nyúzott. Kegyetlen dolgokon mehetett át, de a csapatból ezt szinte mindenkiről el lehetett volna mondani.
Erica látta, hogy a jármű belsejében, az egyik oldalsó konzolnál egy vörös hajú lány üldögélt és figyelte a képernyőt, majd megfordult, és végigmérte őket.
Jade úgy érezte, hogy ez a pillantást a velejéig hatol.
– Hawkins, késtél megint – mondta Neyy.
Erica azonnal benyomakodott a járműbe, és leült az egyik oldalsó székbe, minél távolabb a vöröskétől.
– Alyssa – mutatta be Hawkins. – Erica Jade.
Neyy letette magát a Hawkins melletti székbe, majd odaszólt.
– Van egy kis gond Hawkins. A szenzorok egy hajót érzékelnek – lenyomott pár gombot, aztán Hawkins fele fordult. – Emlékszel a Worrutai csatára?
– Próbálom kiverni a fejemből. – Hawkins előretolta a gázkart, a jármű motorja felbrummogott. A jármű belseje megremegett, ahogy Hawkins nagyobb sebességre kapcsolt.
– Rakéta! – kiáltotta az Alyssa nevű lány. Hawkins balra rántotta a kormányt. Egy robbanás hallatszott, majd a páncélos belseje megrázkódott a lökéshullámtól.
Alyssa vadul kezdte el nyomogatni a gombokat, mire a Futrinka viszonozta a tűzet…
– Ja igen, Prabigatot megölte egy fejvadász, és most ránk vadászik!