Amiket jó tudni...

Külűr krónikái: A Prototipus

Trent Hawkins átlagember, dolgozik, két munka között szórakozik, utazgat az egyik bolygóról a másikra csapatával, vad űrcsatákba keveredik, tűzpárbajokat vív, ha kell pofonokat osztogat. De most olyan helyzetbe került, amelyből talán ő sem tud kikeveredni. Egy idegen bűnvezér rákényszeríti, hogy fossza ki egy ellenlábasának kincsestárát. De ezzel együtt egy régi ismerőse megbízza, hogy szerezze vissza egy új fegyver prototípusát. De erre mások is pályáznak. És mind erre három napja van.

Külűr Krónikái-A harmadik nap

Bodbar-Egy oldal novellákkal és letöltésekkel

Cacoethes Scribendi

Laura Arkanian műve

Címkék

neyy (1) rajz (2) skrudd (1) vra (1) Címkefelhő

19. fejezet: Trent Hawkins, Neyy, Erica Jade, Steven Russel és AT

2011.10.01. 11:10 Kenneth Withaker

 Russel határozottan nem érezte jól magát.

A csapatszállító légkondija már régóta elromolhatott, ami miatt a bent lévő levegő párás lett, és a bent lévő testek bűzétől nyomasztó. Szinte úgy nehezedett a srác tarkójára mint egy nehéz takaró.

Steven és Werd az első ülésen ült, a hátuknál még négy szék volt, elrendezve a helyiség falai mentén. Ezeken egy kwizek ült, két emberi férfi. Az egyik vörös hajú volt, a másik pedig mohikánstílusban hordta a fizuráját. Érdeklődve figyelték, ahogy Giru és egy háromszarvú, vörös, pikkelyes bőrű devliai épp kártyáztak. Előttük a falat pedig egy háromszög alakú embernagyságú ablak foglalta el, amin ki lehetett látni az előttük lévő dzsungelre.

    Miért jöttél el a Földről? – kérdezte Werd.

    Russel nem akart válaszolni. Ideges volt, nem tudta miért. Talán, hogy nem kapja meg a pénzét, hogy ha Hawkinsal történik valami. Esetleg, hogy Erica Jade ott marad.

    De ennek ellenére kicsúszott a száján.

    A Tellusról jöttem.

    A barna bőrű férfi felkuncogott, majd újra végigellenőrizte a rendszereket.

    A Külűrbe a legtöbben jönnek valahonnan. Föld, Tellus, Exodus, Meru? Szép világok, csak unalmasak.

    Russel inkább az előtte lévő gömbkomputert fürkészte.

    Történt pár dolog.

    Értem. Nő, esetleg fiú? – Werd közelebb hajolt. – Mindenkinek meg van az oka, hogy ide jöjjön a Domínium háta mögé. – A fejével a hátul ülők felé bökött. – Girut például elüldözték a bolygójáról, mert megvert egy vegai hivatalnokot. Artie azért jött ide, mert a helyi bank szinte minden pénzét kiperelte tőle. Chad – a mohikánfizurás feléjük nézett –, csak azért jött ide, mert utálta a kötöttségeket. Meglógtál a sorozás elől?

    Az is – válaszolta Russel. Kezdett neki terhes lenni ez a beszélgetés.

    Én a Külűrbe születtem – Werd kinézett a fákra. - A nagyon régi őseim úgy háromszáz évvel ezelőtt megelégelték, hogy a Próféta hite túl merevvé vállt. A fenébe is, élni sem lehetett. De háborúzni sem akartak. Ezért űrhajókra szálltak, de előtte a Földi fejesektől kikönyörögtek egy egész bolygót. Ők pedig hajlottak rá, mivel nem akartak egy újabb polgárháborút. Eljutottunk Új Cordoba bolygójára, de többet nem léphetünk be Mekkába.

    Russel csak nézett.

    Ezt most miért mondta el?

    Werd titokzatosan elmosolyodott.

    Ez a hely, a Külűr a száműzöttek utolsó menedéke. Ki ilyen, ki olyan okból. Például én azért, mert az egyik ősöm megelégelte, hogy nem ehet disznóhúst, és nem rúghat be. Pedig jó lenne látni a Mekkai nagymecset romjait.

    Hirtelen felpittyegett a hajó kommunikátora jelezve, hogy befutott egy hívás. Werd azonnal kapcsolta.

    Werd! – szólalt meg Neyy hangja a hangszórókból.

    Már szétaggódtam miattatok az agyam.

    Akkor remélem, hogy maradt még! Mondom a tényállást. Prabigat halott. A kalózok egymást ölik. Hawkins pedig elkapta Acerot, és jelenleg élő pajzsosdit játszik vele.

    Werd odaszólt Girunak.

    Giru, mérd be Neyyék jelét!

    A nagy darab szőrös humanoid leült a fegyverkezelő pulthoz, és szakavatott mozdulatokkal végigzongorázott az éríntőképernyőn.

    Werd közben lenyomott pár gombot a saját konzolján, mire a csapatszállító belseje megremegett, ahogy a VTOL turbinák működésbe léptek, hogy felemeljék a nehézkes járművet. A bozót rázkódni kezdett, ahogy hatalmas cserebogár szerű rovarok röppentek ki, és rontottak rá a felszálló hajóra. Russel hátrahőkölt ahogy az egyik dög szinte nekicsapódott az ablakhoz, és megpróbált a rágóival lyukat rágni rajta.

    Hol is van az a gomb? – kérdezte Werd, miközben a bogáról tudomást sem véve keresgélt valamit a pulton. Russel felnézett a teremtményre, aminek a szüntelenül járó rágói hatalmas karcolásokat ejtettek az üvegen.

    Van egy kis gond – mondta Russel, belenézett a dög pofájába, és látta, hogy valami folyadék jött ki belőle, ami az üvegre érve sercegni kezdett, majd átment rajta egy csepp formájába, ami pont Russel lába felé tartott. A srác gyorsan balra rántotta azt. Nem akarta tudni, hogy mit csinálna ez az anyag a testével. Újabb bogarak röppentek ki az erdőből, és vetették magukat a csapatszállítóra.

    Már mindenhonnan hallatszott a karistolásuk.

    Áhh meg is van – mondta Werd, és a mutatóujjával megbökte az éríntőképernyőn lévő fénykört.

    Közben a bogár már egy csecsemőfejnyi lyukat rágott az üregbe, és már bedugta a fejét rajta. Russel már csak a bogár csáprágóira, és a pofájából csorgó savra bírt figyelni.

    Ja, tényleg! – mondta Werd, és az öklével rávágott. A képernyőn megjelent egy felírat: Elektromos túltöltés.

    A teknősalakú transzporter burkolatát a következő pillanatban elektromos kisülések járták át. A teremtmények sikolyai és kerregései elhallgattak, helyette csak az egyre halkuló berregés hallatszott, az ablakon lévő bogár is sértett ciripeléssel repült el helyszínről.

    Gyorsan a lombkorona szint felé emelkedtek, majd elindult a láthatáron feketéllő hegység felé. A roppant tömeg előtt Russel meglátta egy lángoló város vöröslő foltját. Ahogy jobban erőltette a szemét, azt is észrevette, hogy felette pár vadászgép és csapatszállító üldöz egy karcsú, áramvonalas hajót.

    Na azok ott gondot jelenthetnek.

    Az erőd bástyáin – mint hatalmas keselyűk a fészkükben – óriási ágyuk gubbasztottak. A jobb szélső hirtelen feléjük fordult, majd lőni kezdett.

    A sikló jobbra tért ki a lövedékek elől. Giru megnyomott pár gombot, mire a fémpadló megremegett, ahogy kilőtték a rakétát. A lövedék átsüvített a levegőn, és becsapódott a hatalmas fémalakzat oldalába. A robbanás ereje leszakította az ágyú tetejét, a többi pedig felemésztődött a robbanásban. Werd közben lehajtotta a csapatszállító orrát, ezzel kitért a jobb oldali ágyú lövései elől, majd energiát adott a hajtóművekbe. Russelt a székébe préselte a gyorsulás.

    Kicsit vicces volt a bogaras balhé, nem? – kérdezte Werd. Steven elsápadt erre, majd a másik fickó felé nézett. A pilóta jobbra döntötte a borkormányt. – Amúgy ketten jönnek felénk rosszul. Két Mamba.

    A srác csak elhűlve tudott erre nézni. A mambák gyors és veszélyes vadászgépek voltak. A Humán Domínium több mint 60 éve használta őket.

    Mamba?

    Nem lehetnek rosszabbak mint a berregők – lejjebb vitte a siklót, aztán Stevenre pillantott. – Csak nem félsz a bogaraktól?

    Nem! – kiáltotta Russel. – Legalábbis eddig nem.


 

Hawkins még mindig a kalózokkal nézett farkasszemet, az előbb zsákmányolt fegyverének csöve pedig Acero nyakához nyomódott. A hátánál pedig a Futrinka. A távolból pedig lövések hangjai, ahogy a kalózok hajói üldözőbe vették a fejvadászt.

Werd még sehol.

    Szóval rühellnek téged? – kérdezte Hawkins, végignézve a kalózokon, akik továbbra is a két férfira fogták a fegyverüket.

    Acero amennyire a torkára szoruló kar engedte bólintott.

    Szerintem ha lepuffantanál, akkor minimum megköszönnék, ha csak nem elkezdenék egymást gyilkolászni – tette hozzá Acero.

    Trent közelebb hajolt a fickó füléhez.

    Nem lenne jó, hogy ha ötleteket adnál.

    Acero felkuncogott.

    Bolond vagy, de a bolondok érzik az élet igazi ízét.

    Pofa be!

    Hawkins megropogtatta a nyakát, és figyelni kezdte az eget. Werd sehol…

    Felsóhajtott, majd továbbra is csak annyit tette, hogy morcosan nézett a kalózokra. Háromtucatnyian lehetnek, és ahogy látta a tetőkre még érkezett jó pár. Annyit tehetett, hogy Acero válla mögé hajtotta a fejét.

    Ha valamelyikőtök aktiválni meri a fegyverét, akkor esküszöm lelövöm!

    Primitív fegyverek kattogása és az erőforrások zümmögése hallatszott.

    Mármint Acerot – mondta, de a kalózok nem eresztették le a fegyverüket, de viszont amennyinek elektromágneses cucca volt…

    A tér egy hatalmas csalivá változott…

    Több irányból berregés kezdett el hallatszani, ami egyre hangosabb lett. Trent becsukta a szemét, amikor a háztetőkön lévő lövészek hátrafordultak, és tűzelni kezdtek, magas hangú kerregések és sikolyok hallatszottak. Az egyik fickó felkiáltott, ahogy a hátánál megjelent egy óriási bogár sziulettje. A következő pillanatban a bestia gyermekkarnyi méretű rágói egyszerűen letépték a férfi karját. A sikolya betöltötte az egész teret. Hirtelen berregők zúdultak rájuk minden irányból a kalózokra vetve magukat. A haramiák azonnal feléjük fordultak és tűzet nyitottak, de azok csak jöttek. Egy elpusztult bogár helyére kettő lépett, hogy messiási dühvel vessék magukat a brigantikra.

    Hawkins azonnal ellökte magától Acerot, majd a Futrinka felé kezdett el rohanni, de a másik a fickó elkapta a pólónyakánál fogva és visszarántotta.

    Van egy kis üzleti ügyünk.

    Acero nem tudta befejezni a mondatot. A férfit jobbról szinte legázolta egy bogár. Elengedte Hawkins grabancát. Trent előre esett, de azonnal felpattant. Látta, hogy a kalóz a földön fekszik, felette pedig a feldühödött bogár, és a borzalmas bestia rágói egyre közelebb és közelebb hatoltak a férfi arcához.

    A Futrinka is megindult előre. A mellékutca bejáratában álló tank a lövegtornyát a felé száguldó jármű felé fordította, de a Futrinka gyorsabb volt. Kilőtt egy rakétát, ami átfúrta magát a tank páncélzatán, majd berobbant. A hatalmas tűzgolyó belülről vetette szét a fémmonstrumot.

    Hawkins elugrott a robbanás hatósugarából, de a lökéshullám így is megdobta, a robbanás hangja pedig nekifeszült a dobhártyáinak.

    Trent szédült, a füle zúgott, a világ pedig homályos volt. Az első hang ami eljutott a füléig a rovarok és az emberek sikolyai voltak.

    Érezte, ahogy egy szőrös kar a dereka köré fonódik, és felnyalábolja. Morajlás jutott el hozzá, ami lassan értelmes szavakká formálódott.

    Ro… nehéz vagy Hawkins.

    Az a nagy és szőrös valami lelökte egy hideg padlóra. Trent előtt a világot szürke és barna foltok alkották.

    Hawkins! – jutott el hozzá egy fiatalos női hang.

    Sokkot kapott – hallotta Alyssa színtelen és rezignál hangját. A foltok lassan összeálltak, és átváltozott a Futrinka belsejévé és Hawkins társaivá.

    A férfi balra köpött. Amikor sikolyt hallott. Erica Jade szinte fénysebességgel ugrott hátra, amikor egy berregő elkezdett benyomakodni a Futrinka belsejébe. A lény rágói dühösen csattogtak. A szájából kicsöpögő sav pedig füstölgő lyukakat martak a padlóba.

    A teremtmény már félig bent volt. Hawkins felállt, bár szédelgett, aztán szembenézett a lénnyel.

    Kurvára elegem van belőled – mondta, majd előrerohant, és a bal lábával bevitt egy rúgást a dögnek, mire az hátraesett, de még mindig megpróbált behatolni.

    Hawkins felkészült az újabb rúgásra, de a padló szinte imbolygott alatta. Acero fegyverét szerencsésen a téren lévő káosz közepén hagyta. Újra rúgásra, de ekkor a lény felkerregett, majd előreugrott. Trent feljajdult, amikor a kemény, kitinpáncéllal borított fej a hasába mélyedt, és neki lökte Alyssának.

    A lány és Hawkins a földre kerültek összegabalyodva. A teremtmény pedig lassan már az egész testével bent volt, de Neyy ekkor már felállt, elkapta a bal rágójánál fogva, és megpróbálta kifele tolni a dögöt.

    Alyssa nemes egyszerűséggel lelökte magáról Hawkinsot. AT is csatlakozott a „toltjuk ki a berregőt a járműből játékból”. Elkapta a másik rágót is.

    Hawkins, Erica pedig tétlen szemlélője maradt a küzdelemnek. Alyssa odalépett, aztán az öklével a bestia szájába ütött, mire az felsikított fájdalmába, majd kihátrált a Futrinka belsejéből. Hawkins rögtön felpattant, és odarohant Alyssához. Neyy pedig odalépett a pultjához, és lenyomta az ajtózáró gombot. A lány az öklét nézte, amin elég mély, sav marta, mély, vörös sebek voltak.

    Közben a Futrinka oldalsó ajtaja lezárult, kintről már csak a járművet ostromló berregők rikácsolásai és kerregései hallatszottak.

    Megjegyzés: A sebei súlyosnak tűnnek – mondta AT. – De a szenzoraim különös dolgokat érzékelnek.

    Ekkor különös dolog történt. A lány sebei mintha zsugorodni kezdtek volna. Elég lassú folyamat volt, de Trent látta, hogy a sebszélek lassan összeérnek, miközben a sav mártotta árkokban a megfeketedett szövetek lassan hamuvá omlanak, és a helyükre új friss hús kerül.

    Ideje elmennünk innen – mondta Neyy, majd beugrott a pilótaszékbe, és hátramenetbe tette a kormányt. Hawkins felpattant, és beugrott a navigátori székbe.

    A jármű belseje döccent egyet, majd egy bogár fájdalmas sikolya hallatszott.

    Ez a sok ocsmányság csak lelassít bennünket! – kiáltotta Hawkins. Tudta, hogy ennyi sav még egy olyan kemény jármű páncélját is átmarja mint a Futrinkának. Ezek a dögök nem fognak visszavonulni, nem tágítanak addig, amíg szét nem cseszik a járművet, és szét nem tépik Hawkinsékat.

     

    Werd lejjebb húzta a csapatszállító orrát, de a két vadászgép csak követte őket. A hajó hasa már szinte súrolta a házak tetejét.

    A sínágyuk tüze elől kitértek, és a csapatszállító hiába volt feltuningolva mindenféle extrával, nem vehette fel velük a versenyt manőverezésben. Russel úgy érezte, hogy a gyomra helyet cserélt a gégéjével, és bármikor kidobhatja a taccsot.

    Ne mondd már azt, hogy a repülést is megutáltad! – kiáltotta Werd, majd élesen jobbra kanyarodott a csapatszállítóval. Giru közben tűzet nyitott a bal üldözőjükre, de az felrántotta az orrát.

    Soha életembe nem repültem még! – kiáltotta Russel.

    Werd felröhögött, aztán vállba veregette a fiút.

    Jó van kölyökgólya!

    Még 3 kilométer, és ott vagyunk – dörmögte Giru. – Az egész tér tele van. – A nagydarab szőrös humanoid felnézett – Ja és egy naszád, meg két újabb vadászgép közeledik felénk szemből.

    Stevennek eszébe jutott valami.

    Van egy ötletem – mondta. – Ahogy láttam a város határában álló légvédelmi ágyuk Scorpion Mark-III-sok.

    Werd feljebb emelte a gépet, közben Giru veszettül tüzelt a hátsó sínágyukkal.

    Én is észrevettem, és mit kezdjek vele?

    Russel azonnal lenyomott pár kapcsolót az előtte lévő éríntőképernyőn.

Máskor ezt a baromságot megtartanám magamnak, de itt most másról van szó.

Bejött egy ablak. A város térképe volt, a legközelebbi energiajelekkel. A város északi részén volt a még három megmaradt légvédelmi ágyú, plusz az északnyugaton lévő. Lehívta a bázis energiahálózatának a képét, és a legnagyobb meglepetésére a szenzorok kihozták. Azonnal meglátta, hogy a légvédelmi ütegek energiavezetékei hol központosulnak.

Rábökött, ezzel kinagyítva a hatszögletű, földbe süllyesztett épületnek a képét.

    Nem lenne egyszerűbb szétkapni egy rakétával? – förmedt rá Giru. Russel nem tudott válaszolni, mert Werd dugóhúzóba vitte a gépet. A vadászgépek leváltak a csapatszállító mellől, és lőni kezdték Russelék járművét.

    Azon vagyok, hogy őket kapjam szét! – kiáltotta Steven. Hátulról hangos káromkodások hallatszottak, arról Werdnek épp melyik felmenőjében kellene lennie.

    Russel megértette őket. Ő is szidta volna a fickót mint a bokrot, ha épp nem a feltörő hányingerével küszködött volna. Még ő is meglepődött, hogy ebben az idióta helyzetben képes volt tárcsázni az ágyukat irányító szerverközpontot.

    Giru közben elindított egy rakétát az egyik elülső vadászgép felé. Az ellenfelük a teknőcszerű jármű felé száguldott, de a következő pillanatban telibe kapta a rakéta. A naszád felgyorsított. Russel előkapta a gömbkomputerét, és becsatlakoztatta a foglalatba, majd aktiválta a Dzsinnt.

    A patkányszerű hologram azonnali meghajlással fogadta.

    Csatlakoz rá a megjelölt koordinátákon lévő gépre. Indítsd el a Trojan Horse 112-es programot, és a Scorpion V3-as AA gun szoftvert. Távoli installálás. Animáció nincs!

    A Trojan Horse 112-est még Russel írta. A feladata az volt, hogy képes volt magát álcázni a célgépen már meglévő programnak.

    Werd felgyorsított és balra húzódott, a megmaradt vadászgépek pedig utánuk.

    Hawkinsék egy sikátorban vannak – üvöltötte Giru.

    Werd S alakban kezdett el repülni a csapatszállítóval, hogy kitérjen a vadászok lövései elől, amik a következő pillanatban csatárláncba szerveződtek.

    Közel?

    Pár másodperc és felettük leszünk!

    A kommunikációs pult képernyőjén egy szöveg jelent meg.

    PROGRAM FELINSTALLÁLVA.

    A következő pillanatban egy célkereszt és egy menü jelent meg. Russel azonnal beütött néhány utasítást.

    A naszád balról támadott rájuk.

    Russel ahogy tudta, átprogramozta az ágyukat, hogy a mambákat és naszádot vegyék ellenségnek.

    Nem tudom mit csinálsz, de gyorsan csi…

    A négy üteg egyszerre nyitott tűzet a csapatszállítót irányító gépekre, mire azok egyenként tűzgolyóvá váltak. A nagyobb hajó inkább megfordult, majd visszavonult északra a megbolondult ágyuk tüze elől.

    A jó öreg baráti tűz trükk – mondta Werd.

    Hawkins utált tolatni, főleg csigalassúsággal, és ha a feje felett egy csomó ocsmány bogár volt, amik bármikor áttudnák marni a burkolatot.

    Tudod, hogy előbb-utóbb már nem lesz más…

    Hawkins Neyyre pillantott, aztán felsóhajtott.

    Tudom.

    Lehajtotta a fejét. Nem gondolta volna, hogy így fogja végezni, főleg ilyen hülye helyzetben. Az egésznek a lány az oka… Ilyet soha ne merjél mondani. A lány ártatlan, meg kell védened.

    Förmedt rá egy belső hang.

    A lánnyal mit csinálunk?

    Trent hátrapillantott. Erica elhűlve nézett rá. Alyssa kezén már csak csúnya hegek voltak. A sebei tíz perc alatt begyógyultak.

    Mi a fene ez? – kérdezte Neyy, majd összenézett Hawkinsal.

    Hirtelen lövések zaja hallatszott kintről, majd a berregők rikácsolása és az egyre halkuló zümmögésük. A kommunikátor felpittyegett. Hawkins azonnal kapcsolta a hívást.

    Ti aztán jól megreptettek minket – hallotta Werd hangját. Hawkins elvigyorodott.

Szólj hozzá!