Amiket jó tudni...

Külűr krónikái: A Prototipus

Trent Hawkins átlagember, dolgozik, két munka között szórakozik, utazgat az egyik bolygóról a másikra csapatával, vad űrcsatákba keveredik, tűzpárbajokat vív, ha kell pofonokat osztogat. De most olyan helyzetbe került, amelyből talán ő sem tud kikeveredni. Egy idegen bűnvezér rákényszeríti, hogy fossza ki egy ellenlábasának kincsestárát. De ezzel együtt egy régi ismerőse megbízza, hogy szerezze vissza egy új fegyver prototípusát. De erre mások is pályáznak. És mind erre három napja van.

Külűr Krónikái-A harmadik nap

Bodbar-Egy oldal novellákkal és letöltésekkel

Cacoethes Scribendi

Laura Arkanian műve

Címkék

neyy (1) rajz (2) skrudd (1) vra (1) Címkefelhő

1 fejezet: Erica Jade és Steven Russel

2011.07.30. 08:16 Kenneth Withaker

 

Most bizonyára azt kérdezitek, hogy ez miért első fejezet, amikor az első fejezet már volt a sztoriban. Az Trent Hawkins és Neyy történetszálának első fejezete volt. Minden szereplő kap egy saját sztoriszálat a könyvet, amik egymás mögé felfűzött fejezetekből állnak. De ahol ezek a sztoriszálak összefolynak persze az normálisan negyedik fejezet lesz. A fejezetezés még azt is jelöli, hogy Erica Jade és Steven Russel épp mit csinált, amikor Trent Hawkins és Neyy átadták a rudakat Kolge-marnak.

 

Steven Russel a kör alakú táncteret körülvevő pult középső részénél üldögélt és le sem tudta venni a szemét a tőle két széknyire ülő lányról. Az igencsak karcsú teremtés volt. Félhosszú, sötétbarna haját a háta mögött összefogva hordta, ezzel megmutatva szív alakú arcát, enyhén keleties metszésű szemeit, fitos orrát és állandó mosolyra álló száját.

Már akkor felfigyelt rá, amikor az belépett a bár boltíves ajtaján, és odasétált a pulthoz. Nem olyan volt mint a helyi zuzmóbetakarítók hiányos öltözetű, kisminkelt lányai, akik a Tech/Pub törzsközönségének nagy részét adták kigyúrt barátaikkal együtt.

A Tech/Pub különbözött bármilyen szórakozóhelytől a Kalgor VII-en. A falait áramkör szerűen elrendezett kék-piros-sárga fénycsövek díszítették. A falakra szerelt holoprojektorok a középen táncoló párok háromdimenziós mását vetítették a levegőbe, mintegy leutánozva a mozgásukat. A hangfalakból elektromos zene és egy fuvolaszerű hangszer hangjának a keveréke szólt, amibe valami ugatásszerű hang vegyült.

Russel tudta, hogy a Tech/Pub nem csak egy egyszerű diszkó volt, hanem a Kalgor VII-en tanyázó törők gyülekezőhelye. És persze azoké akik csak egy jót akartak szórakozni, vagy a törők szolgálatait akarták igénybe venni. Russel nem tudta, hogy a lány vajon melyik csoportba tartozhat. Arra gondolt, hogy odamegy és megkérdezi tőle.

De egy vörösesbarna bundájú, rókaképű foxiai megelőzte, és leült a lányhoz. A lény nem viselt semmi ruhát, leszámítva a piros-kék csíkokkal díszített bőrmellényt.

    Helló, Stevie.

    Russel a hang forrása felé fordult. A pult mögött álló lény látványa nem derítette mosolyra. Az idegen egy tholtaxi volt. Vékony fényes, szürke kitinpáncéllal borított testét négy pókszerű láb tartotta. Két pár karja volt. Az első pár ott volt, ahol bármelyik humanoidnak szokott lenni, míg a másik kettő a mellkasához simult. A háromszög alakú fején két zölden világító összetett szem méregette a Russelt. A lény volt a Tech/Pub tulajdonosa, és igazi veterán volt a szakmában.

    Üdv Molgek

    Látom jól el vagy – trillázta a lény, a mellkasán lévő bal karjával elkezdte kocogtatni a pultot. – Iszod az italom. Csak mióta eljöttél a Tellusról, és még semmi eredményt nem mutattál fel nekem, amire azt mondanám, hogy ez igen. Pedig olyan jó ígéreteket kaptam tőled, arról hogy megmutatod milyen belevaló srác vagy, úgy megmutatod milyen belevaló srác vagy. És közben meg… Semmi.

    Russel beszívta, majd kifújta a levegőt. Nem akarta belefojtani a szót a tholtaxiba, közben fél szemmel a lányra és a foxiaira nézett, akik épp a foxiaiak ugató nyelvén tárgyaltak.

    Egyáltalán figyelsz rám? – kérdezte a tholtaxi megjátszott sértettséggel, majd a párosra nézett. – Ne érdekeljen, hogy más hogy alkudozik. Tudhatnád, hogy Vilka megkapja a legjobb munkákat.

    Én keresek munkákat. – mondta Russel, majd megitta a hályoglevét. Ez legalább benedvesítette a száját

    Csak nem találsz. Két hónapja itt ülsz, néha leülsz másokkal beszélgetni, és az eredmény mindig ugyanaz. – Molgek egy pillanatnyi hatásszünetet tartott – Ott hagynak. Ezzel együtt én is gondolkodóba estem, hogy talán ez a szegény kis humanoid rászolgált e az én jóindulatomra? Adjak e neki valami esélyt? Értékes tagja e az én kis családomnak, vagy csak egy egyszerű fekete bárány? – Kérdezte Molgek, majd körbemutatott: – Nézz körbe, hány törőt látsz itt?

    Russel körülnézett. Végig járatta a szemét a táncolókon, a lányon és Vilkán, aki egyre hevesebben ugatott.

    Kettőt – mondta ki a választ.

    Van önkritikád, hogy törőnek mered magad hívni. Egy hülye kis kezdő vagy, aki beült még a biztonságos kis szülőbolygóján pár biztonságtechnikai oktatásra. Eljön a Külűrbe, és rögtön rárepül a jól fizető melókra. Azok tudod miért jól fizetők?

    Miért is? – kérdezte Russel.

    Steven csak annyit érzett, hogy a lény kemény, kitines ökle nekikoppan a homlokának. Szinte azonnal feljajdult.

    Mert azt profiknak adják, belső vázas hülye. Én a nyolc szívemből, kettőt rád szántam, és ezt veheted megtiszteltetésnek… – A lény odalépett az üvegekkel teli szekrényhez, majd levett palackot, és töltött magának. Az ital színe legjobban egy pocsolya vízére hasonlított, szaga pedig rothad krumplié. – De az én határtalan jó indulatom is véges. A legtöbb törő dolgozik, míg te nap mint nap, a Kalgori nap 31 órájában itt lopod a napot. Csak ajánlani tudom neked, hogy keres valami munkát. – Russel újra a lány felé nézett. Látta, hogy Vilka felpattant, majd elviharzott. – Elfogom intézni, hogy mindegyik ehhez hasonló helyen a galaxisban ferde szemmel nézzenek rád. Szét fogom küldeni a Spaceneten a képed, alatta meg nagy, piros betűkkel: Steven Russel, a lexikonban a tohonyaság szó alatt az ő képe szerepel!

    Steven megnézte a lányt, aki még mindig ott ült. Úgy látszott, hogy valamin gondolkodik, miközben a poharában lévő zöld italt kortyolgatja.

    Szerintem bele se kezdj, lehet találtam munkát – mondta mosolyogva.

    Molgek a lány felé fordult, majd végigmérte.

    Szerintem te se ne kezdj vele. Aki Vilkát is elhajtotta, annak vajon milyen képességű törő kell? Bele se gondolj…

    Tudod mi a mi elsődleges jelszavunk? – kérdezte Steven. – Légy merész és pofátlan, és be is vetted a kincsekkel teli várat.

    Molgek csáprágói szélesen szétnyíltak. Russel tudta, hogy ez a tholtaxiaknál a mosoly megfelelője:

    Nőstények. Még az a szerencse, hogy az én családomban csak egy ilyen van, és én ötszáz fényévnyire vagyok tőle. – A szájához emelte a poharat, majd hosszú nyelvével elkezdte lefetyelni a benne lévő folyadékot. – Tegyél egy próbát, lárva. Fél hónapot már ki alkudtál ezzel magadnak.

    Steven felugrott, majd odalépett a lányhoz:

    Helló, szabad ez a hely? – mutatott rá a lány melletti üres székre.

    Az eddig az ajtót figyelte, majd ránézett Russelre.

    Nem – mondta, majd felsóhajtott –, egy olyan fickónak van lefoglalva, aki tudja, hogyan kell tud mit kezdeni pár kamerával és lezárt páncélajtóval. Ha azért jöttél ide, hogy megpróbálj felvidítani vagy, hogy fizess egy italt, majd elcsábíts, csak mondom, hogy rossz helyen kopogtatsz.

    Russel tudta, hogy most Molgek kuncogva figyeli őket.

    A zene ekkor váltott egy sokkal dallamosabbra, amiben a szintetizátorok lassú, lomha szólamaiba halk fuvolaszó vegyült. A parketten táncoló párok egymáshoz simulva ringatóztak. Steven irigyelte őket. Nekik nem kell azon szarozniuk, hogy mit esznek holnap és miből.

    A fiú megvonta a vállát, majd leült a lány mellé.

    Miből gondolod, hogy neked van lefoglalva? – kérdezte a lány, miközben végigmérte a srácot. Stevent. Russel nem volt az a férfiszépség. Világosbarna haja fésületlenül meredezett a fején, a szemei egy kicsit közel ültek egymáshoz, de nem volt olyan ronda – legalábbis saját belátása szerint –, hogy ha lemegy a titánérc tárnába, akkor felszalad a titánérc.

    Törő volnék – mondta Russel, miközben le sem vette a szemeit a lányról.

    A lány megvonta a vállát, majd újra belekortyolt az italába. Steven próbálta nem nézni a lány domborulatait, de a szeme gyakran lejjebb tévedt.

    Steven Russel a nevem – szólalt meg végül.

    Erica Jade – mutatkozott be, majd szembefordult a fiúval

    Szép név, illik a viselőjéhez – mondta Steven –, de gondolom van valódi neved is, mert ilyen név egyszerűen nincs.

    Van jobb témánk is, hogy a nevemről csevegjünk. Mihez értesz?

    Russel már rájött, hogy a lány az üzletről akar vele beszélni, és jobb, hogy ha nem beszél mellé, ha pénzt akar.

    Ahonnan én jöttem pár dolgot megtanultam a védelmi rendszerekről, legfőképpen feltörésükről.

    A lány belekortyolt az italába.

    Bocsi, de a foxiai kollégád azt mondta, hogy inkább ne bízzam egy embere a melót, nem ilyen szavakkal de pont ezt mondta.

    Russel szájában összefutott a nyál a lány italának látványára. Miért vette meg azt a hályoglevet?

    Egy foxiai hajlamos egy elektronikus bankszámla megcsapolását úgy felfogni, mint egy kép megfestését, ha érted mire gondolok…

Nem, nem értem mire gondolsz – mondta Jade.

    Oké, hadd mondjak egy érthető példa. Képzelj el egy piaci kofát. A pultján ott van az egyszerű titánból készült főzőedényt és egy virai kerámia. Hogy döntenél? Megveszed az egyszerű célszerszámot, vagy azt, ami ott lesz a polcodon és megporosodik?

    A lány tovább figyelte, majd megvonta a vállát:

    Mindkettőt. A virai kerámia ott lenne a polcomon, míg a titánedényben főznék – mondta Jade.– De nekem nincs szükségem egy olyan fickóra aki engem kiszolgál. Valamint azt sem akarom, hogy ugyanez a fickó a polcomon üljön és megporosodjon. Szerintem túlspilázod, ebből az egész dumából, amit itt lenyomtál, ez jött le nekem.

    Nézd, én nem spilázom túl – válaszolta Russel –, ha azt mondod, hogy kapcsoljam ki az esetleges biztonsági kamerákat, akkor kikapcsolom, nincs gond. Ha azt akarod, hogy nyissak ki egy ajtót, akkor ki nyitom, nem kertelek, megcsinálom. Csak végzem a dolgom, semmi baromság.

    A lány bólintott, úgy nézett ki mint aki éppen kóstolgatja magában a dolgot. Russel pedig hátranézett Molgekre, aki tovább lefetyelte az italát, miközben a társalgásukat figyelte:

    Most szakács vagy számítógépzseni? – kérdezte Erica, majd elmosolyodott.

    A lány fizetőkártyáját a csaposnak akinek papagájszerű fejét. A srácra nézett, miközben a csapos végighúzta a kártyaleolvasón a fizetőkártyát:

    Kevés cuccod van? – kérdezte Jade.

    Hát…

    A lány elvette a kártyáját a papagájfejűtől, és a dzsekije belső zsebébe rakta.

    Igen, vagy nem?

    Fogjuk rá, hogy egy táskára elég.

    Jade bólintott, majd felállt, és elindult a Tech/Pub kijárata felé.

    Szerintem kíváncsi vagy, hogy mi lehet a meló – mondta a lány, majd a válla felett hátranézett Russelre: – Hallottál már a Vyrlaxról?

    Russel úgy érezte, hogy a világ megfordul körülötte. A Vyrlax, a vr'ak bolygója. Sok képet látott már arról a világról. Az egészet belepték a vr'ak díszes palotái, és létesítményei, sehol sem hagyva helyet az életnek. És történeteket a bolygón tomboló bűnözésről, és hogy ott minden és mindenki a zöld törpék uralma alatt van.

    Ki nem hallott volna arról a bűnfészekről? – kérdezett vissza Russel, miközben a lány után rohant. A szeme sarkából még látta, hogy Molgek minden karjával istenhozzádot int neki. Rossz előérzete volt.

    Hamar kint voltak az utcán. Steven úgy érezte, hogy a hideg éjszakai levegő arcon vágja. Hogy miért pont erre a bolygóra jött?

    Na, szuper. A te részed a munkában az, hogy feltöröd a vr'a kincseit védő biztonsági rendszert. Kamerákat, lézeres hálókat, infrafalakat, mozgásérzékelőket.

    Ki akarjátok rámolni egy vr'a kincsestárát? – mondta elhűlve. Olvasott pár dolgot az eddigi kísérletekről, és soha nem lett boldog a végük.

    A lány elindult a bárral szemközti sikátor bejárata felé, majd megszólalt:

    Áh, csak pár berriliumrúdat emelünk el, és húzunk elfele. – A lány eddig fagyos hangneme szemmel láthatóan kezdett felengedni. Lelkes lett: – Na merre laksz, okostojás.

    Russel más körülmények között sikítva rohant volna el, de ez a lány…

 

     

 

Szólj hozzá!

Vr'a és a skrudd

2011.07.29. 17:20 Kenneth Withaker

Bizony ilyen jómadarakkal gyűlik meg kezdetben a baja Hawkinséknak. Több információ róluk a Galaktikus Lexikonban

A Rajzokat továbbra is Kocsis Martin készítette. A vr'a a képen akár Kolge-mar is lehetne.

Szólj hozzá!

Címkék: rajz vra skrudd

Egy kép Neyyről...

2011.07.27. 17:37 Kenneth Withaker

 Köszönet Kocsis Martinnak a képért, amin szerintem sokak kedvenc szórmókja Neyy, a manot szerepel.

Szólj hozzá!

Címkék: rajz neyy

Galaktikus Lexikon. Mi mi csoda a Külűrben?

2011.07.27. 10:52 Kenneth Withaker

A későbbiekben frissül.

 

Humán Domínium:

 
Az emberek 2254-ben alapították, az alapítótagjai: az Emberi Szövetség, a Manot Köztársaság, a Tholtaxi kaptár és a Vegai Szövetség. Kezdetben a Domínium a Sheld birodalom ellen harcolt, de miután legyőzték elkezdte kiterjeszteni az érdekszféráját más felszabadult világokra.
A Vegai Szövetség, amely kezdetben a térség egyik vezető nagyhatalma volt kihátrált az egyezményből, mivel a Humán Domínium veszélyeztette pozícióját.
A Humán Domínium egy esetleges háborútól tartva a harci flottájának bővítése mellett döntött, minek válaszul a Vegai Szövetség is fegyverkezésbe kezdett. Egy évtized hidegháborús viszony után kirobbant a háború a két nagyhatalom között. Ez mindkét felet legyengítette. A Vegai-Humán konfliktust a Rigeli béke zárta le 2650-be.
Jelenleg a Humán Domínium hatalma a Kolónia szektorra és a Civilizált területekre terjed ki.
A hadsereget a Domíniumi tengerészgyalogság adja.
 
 
 
Külűr.
Az elszakadt területek visszacsatolására a Domíniumnak nem volt elég hajója, ezért a háború alatt megerősődött cégek segítségét kérte, majd átadta nekik, hogy irányítsák azokat.
Ezek a területek névleg a Domíniumhoz tartoznak, de valójában független céges szektorok.
A neve Külűr, amely kezdetben az utcai tolvajnyelvben alkalmaztak, de később megjelent a hivatalos térképeken is. A nevét onnan kapta, hogy ezen túl már az ismeretlen területek találhatóak, és kivül esik a Domínium hatáskörén, és persze arról is, hogy a Külürből érkezetteket gyakran alacsony intelligenciájunak tartják /Lásd Olyan külűri vagy, hogy még a siklóbuszon is aranyal fizetsz!/
A Külűrben a hatalmat a Nogura Iparvállalatok, A Bishop Fuel Corp és a Coltrane Cybernetics képviseli. De feltünnek itt független kalózbandák, és a vr'aknak is nagy hatalma van.
 
Kwizek:
 
Nagydarab, barna bőrű lények. A hímeknek a fejét bőrkeményedések borítják, aminek a mintázata minden egyednél más és más.
Becsületes és békés lények, csupán a fiatal kwizekeknél van egy kis agresszió. 
A kwizeknek klán alapú társadalmuk van. A Kwaz bolygóról származnak. Szokás, hogy a fiatal kwizekeket elküldik a Kwazról, hogy tapasztalatot és vagyont szerezzenek. Általában visszatérnek a klánhoz, de sokszor sajátot alapítanak. Ez az idő 15 év, ilyenkor a kalandozó kwizekek csoportokba tömörülnek. Ezek a csapatok egyfajta bandák, a tagok megvédik egymást, és megosszák a vagyonukat.
A társadalmuk szövetségi köztársaság. A legfelsőbb döntéshozó testületük a Zvuk Klángyülés. Itt a klánok legidősebb tagjai vitatják meg a vitás ügyeket.
A kwizekeket általában zsoldosként, fejvadászként kalózként találkozhatunk, de sokan belépnek a Domíniumi Tengerészgyalogsághoz. Igen magas rangig eljutva. Lásd: Bulrick Zhil tábornok, aki a XIII Skrudd háború hőse volt.
A kwizekekről általában halálos ellenségeik a skruddok mondanak tréfákat.
"Úgy állsz, mint a kwizek a Földön lévő ellenfele felett", "Annak meg mi baja, vegai himlő? Dehogy kwizek. Én meg hozzányúltam..."
 
 
Larn:
 
Egy rendkivül ritka faj a Külűrben.
Magas, szikár zöldbőrű, hüllőszerű lények.
400 évvel ezelőtt komoly csillagközi birodalomnak parancsoltak, de az hamar felbomlott a pryotorokkal vívott háború miatt. Innentől mint rettegett zsoldosok és kalózok bukkantak fel a történelem lapjain.
A Lororan IV volt az anyaviláguk míg a közeli Möebus csillag szupernóvává nem vállt, és a bolygó pont a gammakitörés útjába került. A katasztrófát csupán kevesen élték túl, a legutóbbi felmérések szerint csupán két millió larn maradt.
A larnok kegyetlensége közmondásos. A táplálékukat élve falják fel és sütik meg, gyakran kerülnek verekedésekbe, nem csak más fajokkal hanem a sajátjaikkal is.
Különös táplálkozási szokásaik sok viccnek a tárgyai.
"A gusztusa mint egy larnak", "Mit ettél, hogy ilyen büdős a szád. Larn agylevest?"
 
 
 Manot:
 
Az Oberon rendszer harmadik bolygóján /az ő nyelvükön Mrr'wood élő macskaszerű lények.A külsejűk arról tanúskodik, hogy félelmetes ragadozók, valóban ádáz harcosok, de valójában békés, természetközeli nép.
A bundájuk színe lehet vörös, sárgásbarna, sárga, de előfordulnak teljesen albinó egyedek. Ezeket a bolygójukon nagyra becsülik.
A városaikat a fák koronájába, a kietlen sivatagokba és jégmezőkre, vagy a tengereken lebegő mesterséges szigetekre építik. Könnyen lebomló anyagokból építkeznek és a hajóik is ezekből készülnek.
Több új gyógyszert, növény és állatfajt, környezetvédelmi és terraformációs technológiát importálnak a bolygójukról. A Humán Domínium alapítótagjai, és elég megbecsültek a civilizált bolygókon.
Több kolóniát is létrehoztak a civilizált területeken és a Külűrben. Az ismeretlen területek felderítésében az élen járnak.
A Külűrben gyakran áldozatul esnek az evrik rabszolgavadászoknak.
Emellett bizonyos világokon viccek tárgya a külsejük és természetközeli gondolkodásmódjuk.
/Hogyan foglalsz le egy manotot? Tejet és májat raksz ki elé. Hogyan állítasz meg egy manotot? Felemelsz egy cserepes, majd megszólalsz, megállsz, vagy a muskátli meghal. Olyan szép mint egy borotvált manot./
 
Vr'a:
 
Egy méter magas, zöld, pikkelyes bőrű, békaszerű lények.
Az anyabolygojúk a Vyrlax, a szektoruk neve a Vr'a szektor.
Közmondásos, hogy a vr'ak művészetet üznek más lények kiszipolyozásából, de valami különös okból tisztelik az életet, ezért soha nem nyúlnak fegyverhez. Az első kapcsolat felvétel velük 2600-ban történt, addig a Sheldek uralma alatt voltak, de miután a Sheld birodalom széthullott, a vr'ak elkezdték a szektorban lévő hajókat és erőforrásokat felhasználni. Óriási magánflottának parancsolnak, de eddig egy feljegyzés sem szólt, hogy háborút indítottak volna mások ellen.
A vr'ak közmondásosan kapzsik, követelődzőek és egoisták, valamint a külsejűk sok rasszista viccnek tárgya /lásd Békapofa, a Vr'a szarjon rád. Mit csinál a vr'a ha eltörik a pohara? Leszokik az alkoholról./
A vr'ak névadási szokásai is figyelemre méltóak.
Az első nevűk amit a születésükkor kapnak, a második nevűket pedig akkor, hogy ha elérnek egy bizonyos vagyoni szintet.
Kolge-Ez a születési név.
Mar-Ez azt jelzi, hogy Kolge-marnak a vagyona 1 millió egység értékű, van 15 zsoldosa és egy magánjachtja, és már csak hat berrílum rúd kell neki, hogy a trix utótagot megkapja. Ha ez meglesz akkor Kolge-trix lesz.
 
Skrudd:
 
A Külűrben élő hüllőszerű lények. Humanoidok, a fejük legjobban egy kigyóéra hasonlít. A testük türkízkéken világít. Nem tudni, hogy hol volt az anyabolygójuk, a legutóbbi jelentések szerint húsz világot laknak, de lehet ez több is, valamint a Külűrben szinte mindenhol megtalálhatóak.
Az ivari kétalakúságuk érdekes.
A skrudd hímek intelligens, humanoidok.
A skrudd nőstények pedig apró kigyószerű lények, akik a vízben úszkálnak.
Amelyik hímnek több nősténye van, annál nagyobb tiszteletnek örvend. Nagyon aggresszívak, szinte minden fajt lenéznek, de ha kell a másik skruddot is. Ez gyakran véres belháborúkhoz vezet a fajon belül. Előfordul, hogy egy rátermettebb skrudd egy zászló alá gyüjti a többi fajtársát és a galaxis meghódítására indul. Ezeket általában fél év alatt leverik, ha nem több. Az ilyen konfliktusokat a történelem írás skrudd háborúként írja le. A XIII-dik skrudd háborút 2690-ben vivták a Manot Köztársaság és a Humán Domínium erői.
A skruddok ostobasága közmondásos. /Miért nem dolgozhat egy skrudd egy japán étterembe? Mert a Sushit jól átsütve tálalná/.
 

Szólj hozzá!

3 fejezet: Neyy és Trent Hawkins

2011.07.26. 20:18 Kenneth Withaker

 Morrow egy ugrással a szemetes mögött termett, majd előkapta a pisztolyát. Neyy a falhoz lapult, az ő kezében is ott virított a fegyvere, ami akár kéziágyunak is beillett volna volna. Hawkins felkapta a földön lévő stukkerjét. A férfi elmosolyodott, amikor megérezte a fegyver markolatán lévő indaszerű domborműveket. Kész mestermű volt , cserélhető cső, lézeres irányzék. Kész álom volt ez a fegyver. Trent körülnézett az utcán fedezéket keresve, majd észrevett egy boltíves kapualjat, ami az egyik bérházba vezetett.

Hawkins odarohant, a szeme sarkából észrevette a sikátorba beforduló három skruddot. A lények a vállukhoz emelték a fegyverüket, és tüzeltek. Trent Hawkins épp időben ugrott jobbra a hatalmas lövedékeket útjából.

Trent szinte érezte a kisujjnyi töltények által gerjesztett légáramlatot. Trent egy acélajtónak ütközött. A férfi kifújta magát, majd kihajolt, maga elé tartotta a pisztolyát, és lőtt. A skruddok, akik megpróbáltak benyomulni a sikátorba, inkább visszaugrottak a sarok mögé. Hawkins visszahúzta a fejét a következő támadások elől.

Neyy és Morrow előugrottak a szemetes kuka mögül, majd lőttek, de ezzel csak annyit értek el, hogy a skruggok nem nyomultak be a sikátorba.

Pont, mint az Ulyssesen – kiáltott oda Morrow Trentnek, miután visszahúzódott a szemetes mögé. A lövedékek a szemetest találták el, de annak az anyaga képes volt túlélni bármilyen maró vagy radioaktív anyagot, így a lövedékek csak belefúródtak.

Hawkins újra kinézett a fedezékéből, majd lőtt az egyik feltűnő skruggra, de a kígyófejű visszaugrott.

Hawkins kezdte már unni ezt a bohóckodást:

    Azért az Ulysessen kilencen voltunk, volt a seggünkbe három EXS, és valahogy jobban fel voltunk szerelve – mondta Trent, majd megnézte a fegyvere oldalán lévő folyadékkristályos kijelzőt. Egy zölden világító hetes volt rajta. Rosszul állt töltényből.

    Trent hallotta újra a skruddok acéltalpas csizmáinak koppanásait a jégen. Hawkins szinte reflexszerűen hajolt ki. Látta, hogy a skrudd felé emeli a fegyverét. Trent becélozta a kigyófejűt, és meghúzta a ravaszt. A lény balra ugrott a töltény útjából, egyenesen Morrow tűzvonalába.

    Hawkins egykori bajtársa, úgy ugrott elő a szemeteskonténer mögül, mint a játékördög a meglepetésdobozból. A lövés a skruggot a nyakán érte. A lény felnyögött, majd eldőlt.

    Morrow, miért követél? – kiáltott oda Hawkins. Morrow visszabújt a fedezéke mögé a sarkon beforduló skrugg lövései elől.

    Hawkins ez most nem alkalmas…

    De szerintem rohadtul alkalmas – morogta Neyy. A manot már Morrow mellett guggolt. A pisztolyát a sikátor közelebbi vége felé tartotta – Mint észrevetted, már csak egy skrudd lő minket, mert a másik valószínűleg, a velünk párhuzamos útvonalat használja, hogy a hátunkhoz kerüljön.

    Hawkins zúgást hallott a jobb oldalára, odafordult, és egy zöld bundával borított patkányszerű arcot látott. A lény megnézte Hawkinst, majd a férfi kezében lévő pisztolyra siklott a tekintette. A ház tulajdonosa egy sikoly kíséretében ugrott vissza, az ajtó pillanatok alatt visszasiklott a helyére.

    Valószínűleg hívja a helyi rendőrséget.

    Szuper – morogta Hawkins. A szeme sarkából látta, hogy a háta mögött egy árnyék hajol ki az utca sarka mögül. Neyy-re, és Morrowra emelve a fegyverét. Morrow már készült arra, hogy átugorjon a kuka másik oldalára, de ezzel a másik skrudd fegyverének tűzvonalába kerül.

    Hawkins hamar döntött.

    Előugrott, két kézre fogta a pisztolyát, és tüzelt. A töltény a skrudd törzsét érte. A lövés erejét megakasztotta a lény testét védő testpáncél. A teremtmény a bal oldalához kapott, majd visszaugrott a fedezékébe. Neyy lövései a falba csapódtak be.

    A sikátor másik végében álló skrudd gépfegyvere újra felugatott, majd elhallgatott. A lény is visszavonulót fújt. Valószínűleg, hogy újra töltse a fegyverét.

    Na Morrow! Szerintem most elég csönd lesz egy ideig, hogy elmond, hogy miért koslattál utánam. – Hawkins benyúlt a dzsekije alá, majd a jobb oldali belső zsebből előhúzott egy teli tárat. Vésztartalék.

    Szerintem nem…

    Hawkins megnyomta a markolat tövében lévő gombot, mire a fegyverben lévő tár egyszerűen kiugrott alól, és egy hangos csattanással a betonra esett. Trent gyorsan a helyére pattintotta a tárat.

    Szerintem igen! – mondta Hawkins, miközben megnézte a pisztolyának a töltényszám kijelzőjét. Az üresen világított. Mostanában mindig ezt csinálja.

    Na szóval, kiléptem a hadseregtől, majd beléptem a Bishop rendfenntartókhoz.

    Trent rávágott teljes erejéből a pisztolyra, mire a képernyőn minták kezdtek el táncolni, majd összeálltak egy harmincas számmá.

    Na az jó – morogta Hawkins.

    Szinte végszóra rázendített a sikátor távolabbi végében álló skrugg.

    Igen, de a sztori itt nem ér véget – mondta Morrow, próbálta túlharsogni a gépfegyver ugatását, miközben a szemével a másik idegent kereste.

    Valahogy gondoltam – morogta Hawkins, kihajolt, és lőtt. A skrugg szinte reflexszerűen visszaugrott. – Hallani akarom a többit is.

    Morrow tovább pásztázta a fegyvere csövével az utca másik végét.

    Szóval valójában ez a látszat. Továbbra is a hírszerzésnél vagyok, csak információkat szolgáltatok a Bishopról.

    Hawkins Morrowra nézett:

    Akkor te kettős ügynök vagy? – mondta Trent. A másik skrugg ekkor ugrott elő, majd vette célba Neyyt, de a manot azonnal felugrott, és a kígyószerű lény felé emelte a pisztolyát, de az újra fedezékbe húzódott. Trent egyből átlátta a kigyófejűek taktikáját. Ki akarják csalni őket a fedezékükből.

    Nagy francokat. A Bishopról adok híreket a vezérkarnak. Csak szimpla ügynök vagyok. – kiáltotta Morrow.

    Aha – mondta Hawkins. Majd kinézett a fedezékéből, aztán Neyy felé pillantott, majd a fejével a sikátor távolabbi vége bökött. A barátja bólintott.

    Hawkins előreugrott. Felemelte a pisztolyát, majd becélozta a sikátor sarka mögül előbújó skruddot, aki rögtön felé emelte a fegyverét.

    Hawkins jól ismerte ezeket a mozdulatokat. Szinte látta maga előtt, ahogy a lény a vállához emeli a gépfegyvert, a szeméhez helyezi az optikát, majd meghúzza a ravaszt.

    Hawkins ezt nem várta meg.

    A fegyverét célra tartotta és lőtt.

    A lövedék a lény nyakát érte. A skrugg fájdalmában felszisszent, majd eldőlt. Trentnek nem kellett hátranéznie, amikor előjött a másik zsoldos. Neyy és Morrow egyszerre lőttek a hüllőszerű idegenre.

    Az első lövés a mellkasán érte. A Morrowé pedig a szemei közé szúrodott. A skrudd mint egy darab fa terült el. A kalgori este friss illatába a skruggok vérének édeskés szaga és az ózon illata keveredett

    Trent zihálva lélegzett, majd ránézett a társaira. Jobb oldaláról valami berregő hangot hallott, ami egy idő után rotorok zajává erősödött.

    Hawkins felnézett és meglátta, hogy egy jármű érkezik feléjük. Egy Darázs volt. szúnyogszerű gép testének két oldalán egy-egy rotor volt, amely állandóan berregett. A rovarfejszerű pilóta fülke gömbölyű üvegburája mögött jól kivette a két meghatározhatatlan fajú és nemű, kezeslábast és sisakot viselő két alakot. A gép hasára épített sínágyuk pedig feléjük fordultak. Trent csak ennyit láthatott, mert a következő pillanatban elvakította a gép az orrába rakott reflektor fénypászmája.

    Hawkins a szemei elé emelte az alkarját, hogy védje őket az erős fénytől. De a következő pillanatban a fehér fénytócsa odébb táncolt, végigpásztázva a sikátort, megállapodva a két skrugg hulláján.

    Majd visszatért a különös trióhoz:

    AZONOSÍTSÁK MAGUKAT – hallatszott a Darázs hangszóróiból egy lágy női hang, aminek nem állt jó ez a lényegre törő stílus.

    Morrow előre lépett, a jobb tenyerével óvta a szemét az erős fénytől.

    Lance Morrow, kettes szintű nyomozó! – mondta Morrow, próbálva túlüvölteni a darázs rotorjainak zaját. – Épp pár informátorommal tárgyaltam, amikor rajtunk ütöttek ezek az akasztófavirágok

    Erre válaszul a Darázs hasán felnyílt, és a bent lévő foglalatból egy madárszerű, hegyesorrú gép lebegett elő, majd megállt Morrownál. A gép orra ketté nyílt, majd egy vörös sugár pásztázta végig a férfi arcát.

    Az egyezés megerősítve – szólalt meg egy gépies hang a tárgy belsejéből.

    Már azt hittük, hogy egy kameláni kém – mondta a Darázst irányító nő. – A múlt héten kettőt fogtunk. Mostanában a rohadt vykronok állandóan átküldik őket a határvidéken.

    Morrow átsandított a válla fölött Hawkinsra és Neyyre. Trent jól tudta, hogy ennyivel nem úszták meg. A távolban légpárnások nyüszítése hallatszott.

    Kiérnek. Hamarosan helyszínelőrobotok és kevlárpáncélos biztonságiak lepik el a sikátort. Morrownak jelentést kell írnia, míg neki és Neyynek vallomást kell tennie.

    Mióta szétverték azt a kolóniát a Procyon Nebulában, azóta küldözgetik a rohadt ügynökeiket – mondta Lance vigyorogva.

    Totálisan uralta a helyzetet, legalábbis Hawkins így látta. A tökéletes beépített ügynök. Nem gondolta volna, hogy a Humán Domínium így is próbál befolyást gyakorolni a Külűrben. Alig hanem figyelnie kell majd…

    Hát az egy rohadt egy helyzet volt. Kirámolták az egészet. – válaszolta egy másik férfihang. Valószínűleg a tüzéré: – Na, Morrow, szerintem jöjjön be az őrszobára, hogy felvegyük a jelentését és a társainak a vallomását.

    Hawkins becsukta a szemét, majd beszívta a levegőt. Volt már őrszobán, és jól tudta, hogy a Külűrben milyen lazán veszik az egészet. Valószínűleg két napot is eltölthetnek a zárkában, ameddig sorra kerülnek. Addig Kolge-mar akár el is tulajdoníthatja a Renegátot tőle, Ericával együtt. Nem akarta a lányt elveszíteni. Ráadásul még mindig reménykedett abban, hogy az elmebeteg terve, arra hogy újra megszerezze Venta-tyr berríliumrúdjait, és időben átadja Kolge-marnak, sikerülhet.

    Inkább ne – mondta Morrow egy újabb megnyerő mosoly kíséretében. – Szerintem ti se akarjátok végigjárni a papírmunkát. Önvédelem volt, ennyi. Meg a srácoknak –, intett a fejével Hawkins és Neyy felé –, amúgy is menniük kell.

    Sajnálom, de nem – mondta a nő, aki a Darazsat vezette. – Ki kell őket hallgatnunk, mint tanúkat.

    Egész éjszaka kihallgatás, a bizonyítékok elemzése. Még pár nyomozó a központból, belső ügyosztály. – Morrow széttárta a kezét. – Három napba is beletelhet, és most komolyan így el akarjuk baszkodni az időt. Írjátok rá az aktára, hogy önvédelem, én meg leszignozom.

    Hawkins látta, hogy a tüzér feje a pilóta felé fordul. Pár pillanatig néma csönd volt, csupán a Darázs rotorjainak berregése hallatszott.

    Megbeszéltük – mondta a nő: – Nekem haza kell menni a gyerekekhez. Egy óra van a műszakomból. De holnapra meglegyen a szignó az önvédelemről.

    Morrow bólintott. A gép balra fordult, majd elhúzott.

    Hamarosan elhalkult a Darázs rotorjainak zúgása.

    Morrow feléjük fordult. Trent szemei szinte égtek, most is dörzsölte. Mint ha csak valaki sót szórt volna bele.

    Na látod, kihúztalak a bajból – fordult felé mosolyogva Morrow.

    Hawkins megvonta a vállát, és elindult a sikátor távolabbi vége felé. Neyy követte.

    Kösz, akkor most már kvittek vagyunk – mondta Trent, miután átlépte a skrudd holttestét.

    Ember! – kiáltott Hawkins után Morrow.

    Trent rápillantott Neyyre. Mintha valahonnan mennydörgést hallott volna. Az orrában érezte a korhadt avar és az eső illatát. A Sylvannus.

    Látta maga előtt, ahogy a skruddok által ásott gödör döngölt, földpadlóján feküdt, és felnézett. Egy alakot látott maga előtt. A villámok egy időre megvilágították Lance Morrow arcát.

    Hawkins kifújta a levegőt, majd ránézett a régi katonatársára.

    Mi az? – kérdezte Trent.

    Lenne neked egy munkám – válaszolta Morrow.

    Hawkins Lance felé fordult, és megszólalt:

    Na, és mi az? Egy utolsó meló a tengerészgyalogságnak? Kösz Morrow, hogy segítettél, meg minden. De már nem tartozol nekem.

    Trent folytatta az útját. Közben a következő problémára gondolt. Valószínű, hogy Kolge-mar tudja, hogy hol van a Renegát.

Remélte, hogy még a dühös vr'a előtt megléphetnek a bolygóról.

Morrow odalépett Hawkinshoz, körülnézett, majd közelebb hajolt hozzá.

    Szóval, a fegyverfejlesztésiek egyik laborjából elloptak egy fegyvert – mondta Morrow, úgy mint aki elakar kerülni egy hangos kiáltást.

    Vykronok vagy a vegaiak? – kérdezte Hawkins. Minél előbb le akarta zárni ezt a baromságot.

    Morrow benyúlt a dzsekijébe, és előhúzott egy tenyérnyi, korong alakú holoprojektort, megnyomott egy gombot a készülék oldalán. A készülék tetejéből egy fénysugár csapott ki, amely a levegőben egy fénylap alakját vette fel. Egy fénykép volt rajta. Egy fekete testpáncélt hordó, barna, rücskös bőrű, békaarcú kwizek hulláját ábrázolta, amely egy szürke padlón feküdt. Hawkins közelebb hajolt, észrevette a lény mellkasába vájt krátereket. Más valamit is észrevett.

    Egy fehér festékkel odafestett szörnykoponya volt a lény mellpáncéljának jobb oldalán, amelynek az állkapcsai között egy kés pengéje volt. Trent azonnal felismerte.

    A Shiwai Pengések – mondta, majd Morrowra nézett, aki elvigyorodott.

    A Shiwai Pengések egy kalózcsapat volt, amely rettegésbe tartotta a környező szektorokat. Bár csak akkor öltek, amikor kellett, de azért csúnyán ki tudták fosztani az embert. Hawkins párszor összeakadt velük, de mindig sikerült kivágnia magát.

    Shiwa? – kérdezte Morrow. Hawkins rásandított, majd bólintott. A fickó megnyomta ugyanazt a gombot, mire a holoprojektor kikapcsolt, a halott kwizek képe eltűnt.

    Emlékszel nem? – fordult oda Hawkins, és most először egy mosoly formálódott az arcán. – Az egész bolygó egy nagy rohadt dzsungel, tele olyan dögökkel, amik csak arra várnak, hogy megzabáljanak.

    Morrowon nem látszott, hogy elsápadt volna.

    Mint a Sylvannuson – válaszolta Morrow.

    Hawkins bólintott.

    De mit keres a Shiwai Pengések pribékjének a hullája, a Fegyverfejlesztésiek laborjában? – kérdezte a férfi.

    Morrow megvonta a vállát.

    Nem tudom, hogy honnan tudtak a labor pontos hollétéről. Csak jöttek, valahogy hatástalanították a védelmi rendszert, két őrt lábon lőttek, és elvittek egy fegyvert, aztán megkerestek minket, hogy mindenkinek kiteregetnek, ha nem adunk nekik kilencvenezer dominut.

    Hawkins összenézett Neyyel. A dominut a Humán Dominíum használta az elektronikus bankokhoz fedezetként. Nagyon értékes volt a benne lévő platina miatt.

    Az már a te bajod. A Shiwán vannak. A táborukat kicsit nehéz megtalálni, de azért sok sikert.

    Trent megfordult, majd folytatta volna az útját. A szeme sarkából látta Morrowot, hogy még mindig ott áll.

    Hawkins, mondjuk arra gondoltam, hogy te hoznád ki…

    Szerintem le akar húzni – mondta Neyy, majd megmorrant, mire Lance hátraugrott.

    Lance, ez a Domínium szennyese, nem az enyém.

    Trent tovább folytatta az útját a sikátor felé. Túl hosszúra nyúlt ez az egész ügy…

    Oké, nyomatod ezt a kiszálltam dumát, nem le…

    .. het kiszállni – mondta Trent. – Kiszálltam. Mondtam, nem az én dolgom, hogy kimossam a szennyesedett. Most pedig tágulj innen, menjél el egy kocsmába, vagy ahova ti kettős… – látta, hogy Morrow szája már nyílik, hogy helyesbítsen: – Beépített emberek hova mentek szórakozni, jelenteni, melózni vagy kinyalni a saját seggeteket. De az a hely legyen tőlem jó távol.

    Trent innentől lezártnak tekintette a témát. Ha soha nem hallott volna kalózokról, meg elrabolt titkos fegyverekről, már az is késő lett volna.

    Hawkins… – mondta Morrow, de Trent válaszul csak annyit csinált, hogy feltartotta az ökölbe szorított jobb kezét, majd kinyújtotta a középső ujját.

    Egy kicsit túl durva voltál hozzá – suttogta Neyy.

    Ugyan, egy elmebeteg szar kis gnóm ránk állítja a pribékjeit. Három óra múlva szerintem már vérdíj lesz a fejünkön. – válaszolta Hawkins, ahogy befordultak a sarkon. – És szerinted legyek a csicskája annak aki engem szarban hagyott a Sylvannuson? Egy nagy gyíktulokszart fogok én másnak ingyen dolgozni.

    De elég fura az ügy – mondta Neyy. Hawkins már éppen a társa felé fordult volna, amikor a szeme sarkából észrevette, hogy egy ismerős alak rohant be a sikátorba. Morrow volt.

    A férfi megállt, majd odalépett hozzájuk:

    Oké, Hawkins.

    Trent és Neyy meglepetten összenéztek, majd a fickó felé fordultak.

    Mi a bajod már megint? – kérdezte Hawkins. Morrow szemei szinte villámokat lövelltek, ahogy Trentre nézett.

    Jó van Hawkins, eddig megpróbáltam arra építeni, hogy te talán a lelked mélyén, nagyon mélyen még talán hű vagy a Humán Domíniumhoz…

    Tempó, tempó! Hawkins papának még máshol is dolga van – vágott közbe Trent.

    Oké, mit szólnál ha megkapnád a fegyverért kért pénz felét? – kérdezte Morrow. – 45 000 dominut.

    A szerencsevadász erre a mondatra megdörzsölte az állát. Meg a Shiwa csak 30 fényévnyire volt a Vyrlaxtól.

    Tutira elhozod? – kérdezte Hawkins. Ha beolvasztatja azokat az érméket, és eladja a bennük lévő platinát, akkor rohadt sok pénze lesz. Ha sikerül Kolge-martól valamilyen fizetséget is kicsikarni a berríliumrudakért, akkor ezt hozzá adva. Egy fél évig nem lesz gond a kajával.

    Mindennél fontosabb, hogy visszakerüljön abba a laborba – mondta Morrow.

    Meglesz. Kihozom, majd a Vyrlaxon találkozunk, úgy három nap múlva. – válaszolta Hawkins. Ennyi nap kell majd a Vyrlaxi akció megtervezéséhez és lefolytatásához.

    Oké, de egy szót sem róla senkinek – mondta Morrow, majd sarkon fordult, és magára hagyta Hawkinsékat. A szomszédos utcácskából hamarosan felhangzottak a helyszínelő robotok zúgása, ahogy hozzáláttak felderíteni a három skrugg megölését.

    Hawkins bólintott, és sietős léptekkel elindult.

    Gyanús nekem – mondta Neyy.

    Aha – morogta Hawkins, majd felhúzta a dzsekije ujját, és megnézte a műbőrszíjas csuklókommunikátort, majd megnyomta a tetejét. Egy fénysugár csapott ki belőle, amely a levegőben kéken világító, háromdimenziós számmá állt össze. Tizenöt perc alatt lezavarták a skruddokat.

    Hamar kijutottak az űrkikötő felé vezető főutcára.

    Hawkins közben ráütött a kommunikátora megint, mire a számok eltűntek, és a helyükre egy fénylap került.

    Valamit elhallgatott. Félt, hogy megtudod az igazat.

    Neyynek volt egy ilyen hatodik érzéke. Hawkins szerint ez olyan volt, mint amikor egy ragadozó megérzi, hogy a préda fél.

    Trent megnyomta a kommunikátora domború felületét, a fénylapon megjelent egy lista, amin nevek voltak. Hawkins végigsimított a bal mutatóujjával a fényből szőt lapon, mire a nevek elkezdtek lefele siklani. Majd Hawkins megállt, és rábökött Erica nevére.

    A képernyőt egy kék négyzet jelent be, amiben egy piros felírat villógott.

     

    A készülék nem érzékelhető.

 

 

    Szerintem, most siessünk, ha még el akarjuk hagyni ezt a bolygót.

    Trent futásnak eredt, Neyyel együtt.

    Erre is van valami terved?

    A reménytelen esetek 75 százalékára van tervem.

    A leheletük úgy szállt az ég felé, mint egy képregényben a főhős szájából a szövegbuborékok. Hawkins nyugodtan kocogott, beosztotta az erejét.

    És a többi 25 százalék?

    Hawkins megvonta a vállát, és gyorsabban kezdte szedni a lábát.

    Akkor improzunk.

    Neyy felszökkent, majd négykézláb ért földet, és úgy folytatta tovább az útját.

    Nagyszerű – morogta a manot.

     

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása